Már a híd épül.

Rontó az yetikkel átkel a túlpartra, összeszedeti a környék határköveit, hogy beleépítse a pillérekbe.

A távolabbi sziklákat trollparittyával hajítják a helyükre. A trollparittya 2 yetiból áll, akik egy szirtet hintáztatnak. Rontó beirányozza a trollparittyát, majd kilövi a követ. A pillérek helyét gyorsan telehajigálják sziklákkal. Az egyes sziklák a távoli célzás ellenére egyből a meghatározott helyre esnek.

A határkövek arcai szépen díszítik a pilléreket. Kivágja a biztosítékot a cirkáló elfeknél, amikor felismerik az arcokat. A kövek nélkül a területük határtalanná válik. Egyre többen gyülekeznek a folyó túlsó partján, és ordítoznak. Zord arcot vágnak, és Veresd felé mutogatnak.

Rontó a szerelőtéren megépíti a pályalemezt, és betolatja a pillérekre. Csúsztatás közben az alátámasztatlan lemezt yetik tartják a vállukon a szükséges időig. Már az utolsó lemezt csúsztatják.

Elfek átkiáltják a folyón a hadüzenetet.

– Nem gyüttök át!

– De.

– Ez a Senki Földje, itt nem lesz híd!

– De.

Hiába kiabálnak az elfek, a lemez mindjárt eléri a túlsó part hídfőjét. Az elfek vad trombitálásba kezdenek, és nyilazni kezdik a yetiket. A trombitálásra minden irányból elfek kezdenek a hídfő felé futni. Egyik yeti elesik, sok találatot kapott. Rontó átgázol a vízen, pörölyével rendet csinál. Az életben maradt elfek hátrébb húzódnak, onnan nyilaznak. Vértes yetik zárkóznak Rontó mellé. Hoznak neki pajzsot és sisakot.

A hídlemez bekattan a helyére.

Orkok örömmel otthagyják a torony építését, „Husi-husi-elf husi”-t ordítva átrohannak a hídon. Körülállják Rontót, nagyon vérszomjasak.

Az elfek változatlanul nyilaznak, de már nem olyan eredményesek. Mivel a hídépítők a munkaruhát lecserélték hadfelszerelésre.

Az elfek széthúzódnak, mert egy raptor szakasz érkezik. Átvágtatnak az elfek között, rohamozzák az orkokat. Orkok nem futnak, élvezik a harcot és a veszélyt. És szeretik a parázson sült elfet.

Rontó elkapja a legközelebbi raptor nyakát, azzal üt szét a támadók között. A csapkodó raptorral eltöri a többi raptor lábát. A leeső raptorlovasokat az orkok ütik, amíg el nem futnak. De nem futnak el, visszatámadnak.

A küzdelemnek véget vett a hídon átviharzó Mácsonya. Marhányhuszár zászlóalj követi, hogy a megjelenése impozánsabb legyen. Kétszer átgázolnak az elfeken, aztán a látóhatárig üldözik őket.

Az orkok begyűjtik az elf dögöket. Viszik a konyhára.

Vacsora

Irrepit és Mácsonya egy hosszú asztal végében ül, vacsorázik. Barátságos sárga fény világítja be őket, a terem vége eltűnik a homályban.

Pincér már elvette a tányért Irrepit elől, Mácsonya változatlan élvezettel eszik. Párolt eszitse gumók és töltött karajszeletek gombamártásban. Feltehetőleg nem egy délelőtti elfből származik a karaj.

– Rövid távon jól megleszünk itt – duruzsolja Irrepit. – De a torony korszerűtlen. Kérjed Nargilét, hogy vegyen be minket a Világítótorony Szövetségbe. Jó helyen vagyunk, innen látni Rivaldot, Magosvárt és Újkertet. Hátha ad akkor megfelelő kiegészítő kütyüket is.

– Jó.

Irrepit élvezettel nézi, ahogy Mácsonya tömi a fejét.

Vacsora után összeállít egy csomagot Mintré számára. Összekeres csomagocskákat, üvegeket, mindenfélét. Levelet is ír, piros-fekete mintás borítékba csomagolja, selyemzsinórral körbekötözi.

Merénylet Magosváron

Magosvár fölötti hegyen áll Nargilék menedéke, a Fellegvár. Tulajdonképpen erről lett a város elnevezve. 3 robosztus erőd, bástyákkal és fiatornyokkal összekötve. 12 szintes, ebből 5 szint a föld alatt van. Az erődök elsődlegesen hadi létesítmények, de békében hivatalok működnek a különböző szinteken. A hercegi család is itt lakik, a második erőd felső szintjein.

Sötét éjjel van.

Egy csigner kúszik fel a második erőd falán. Az eresz alatt talál egy rést, bejut az ácsolatba. Szemére kaleidoszkópot illeszt, körülnéz. A kaleidoszkóp képmezejében megtalálja az ácsolat feszültséggel terhelt pontjait. Csúszni kezd a gerendákon.

A zugokban felocsúdnak a csőrös kígyók. Kelepelni kezdenek.

Csigner kihúz a csigaházból egy slagos fecskendőt, savas tartalmával bespricceli a gerendák kritikus pontjait.

Kelepelés erősödik, csigner felgyorsít. Csőrös kígyók üldözik, de a csiganyákkal összekent gerendákról leesnek.

Csigner csúszik célja felé, közben folytatja az ácsolat elemeinek rongálását. A gerendák sisteregni kezdenek, recsegnek-ropognak.

Csőrös kígyók elszántan üldözik, kattogásukra szélszerzet testőrök is megjelennek. Ugrálnak, lendülnek gerendáról gerendára, alkalmas pillanatban dobócsillaggal támadják a behatolót.

Csigner egy csomópontra összpontosít a kupola középpontjában. Vargabetűkkel ráközelít, kiüt egy éket a gerendák közül. A szerkezet megrogy, kezd szétcsúszni.

Ez nem akadályozza a szélszerzeteket és csőrös kígyókat a csigner üldözésében.

- - -

Nineteen Eleven békésen alszik. Feje alatt hipokefál, mellette felesége Mintré Tenaf Üszál. Két fia a gyerekágyban szuszog.

A hipokefál fehérről vörös színre vált. Egy kopó nagyságú szárnyas egér ereszkedik Ninet mellére, arcába szuszog. Ninet szeme káprázni kezd, felébred. Az egér összemegy 4 centisre, berepül az ágy alá.

Halk kelepelés hallatszik fentről. Aztán recsegés.

Ninet ébreszti Mintrét. Felkapják a gyerekeket, az ablakfülkébe ugranak. Utolsó pillanatban, mert a plafon lerogy. A torony teljes belső része elindul lefelé, a födémek egymást szakítják át. A szerkezet darabjai végig seprik a falat, de Ninetnek és családjának nem tudnak ártani. Egy gerenda megakad a fülke küszöbében. A gerendán elszántan birkózik a csigner 4 szélszerzettel. A gerendát a hozzáácsolt szerkezet átfordítja, a birkózókkal együtt belezuhan a kavargó porba. A főfal szilárdan áll és széles: a beleépített ablaknyílás biztonságos.

Már 1 perce nem esett le semmi. Lentről recsegés, jajgatás, kiáltozás hallatszik. Porfelhő kavarog az épületben. Csak a szomszédos erődtornyokból jön fény. Ninet hegyikristály monoklit illeszt a szemére, vizsgálódik.

– Vége – mondja. – Megyek segítségért. Ne mozdulj, vigyázz a gyerekekre!

– Vigyázz te is magadra!

– Ha nem jövök, akkor küldök valakit.

– Jelszó?

– 15.

Mintré magához öleli a reszkető gyerekeket. Ninet hatalmas ugrásokkal elindul lefelé. A kiálló csonkokon ugrál, a porfelhőben eltűnik.

Mintré dudorászik, a gyerekek hozzásimulnak. Bent továbbra is sötét van, és por kavarog. Kint fáklyafény világítja be a bástyákat, teraszokat, átjárókat. Pretoriánusok vezetik a mentést.

2 vízköpő lebeg az ablaknyílás elé.

– Add ide a gyerekeket!

– 9?

– 6 – válaszolja egyszerre a 2 vízköpő.

(Jelszó stimmel: 9+6=15.) Mintré a gyerekeket a vízköpők hátára dobja, azok a falat dugóhúzóban kerülve lesiklanak az erőd lába felé.

Mintré megnyugodva ücsörög az ablakkeretben. Kicsit fázik, mert csak hálóing van rajta.

– Ugorj le! – kiált föl egy pretoriánus szócsövön.

– 11?

– 4 – jön a válasz.

(Jelszó ismét stimmel: 11+4=15.) Mintré kiugrik, zuhan lefelé.

Összeadásnál és kivonásnál nem mert bonyolultabb rejtvényeket föladni a mentő személyzetnek, mert oktatásuk feltehetően a szorzást és osztást már nem tartalmazza. De mentésből ötösre vizsgáztak.

Az udvarból elrugaszkodik egy troll, suhan szembe a zuhanó Mintrével. Amikor egy magasságba érnek, elkapja Mintrét, magához öleli. Visszaesik, könnyedén földet ér. Körülveszik a testőrök. Odafurakodik Ninet a gyerekekkel, testőr egyenruhát ad rá. Egész család testőr ruhában van, észrevétlenül elvegyülnek a testőrök sokaságában.

Rengeteg testőr tolong a bástya előudvarában, mindenki segíteni akar. A tisztek a mentési munkát szervezik, a tömeget fegyelmezik. Törpék elkezdik a romok bontását, kutyafejű tathárok szaglásznak túlélők és halottak után.

A törmelékből kihúzzák Nargile herceg holttestét.

Minden toronyban félreverik a harangot, az állományt harckészültségbe helyezik. Az alsóvárosban is fények gyulladnak.

Előző rész >

Következő rész >

Tartalomjegyzék  >

Klopédia >

Izvorul veszte

Udvarmester újra hírét veszi, hogy a pincében Raritan megint gyerekekkel szórakozik. Figyelteti a gnómot. Amikor egy este jelentik neki, hogy Raritan a pince felé sompolyog, utána indul. Gyertyát gyújt, halkan követi a gnómot.

Raritan lerakja a lámpását és szólítja az amőbát. Amőba kigurul a szemétből és kivet 8 kisgyereket. Pikkelyesek és gyöngyház fényük van. Játszani akarnak, de Raritan csendre inti őket, mert észreveszi az udvarmester gyertyájának a fényét. Elfújja a fényt a lámpásában, ekkor az udvarmester gyertyája is elalszik.

Udvarmester nem lát a sötétben, moccanni sem mer. Futkosás hallatszik, aztán csend hatalmasodik el a sötétben. Udvarmester próbálja a gyertyáját újra meggyújtani, de nem sikerül. Matatás közben kiesik a gyertya a kezéből. Térdre ereszkedik, keresi a földön a gyertyát, de nem találja. Föladja a keresést, elindul kifelé. Indulna, de a gyertya keresése közben irányt tévesztett. Többször nekimegy a falnak, aztán elesik egy gerendában. Elnyúlik a földön, mivel föladta a reményt, hogy kitalál a pincéből. Inkább alszik reggelig, amikor már elég világos lesz talán.

Konyhában nagyüzemi termelés folyik. Főznek a gazdára, a cselédekre, a katonákra, a munkásokra. Raritan is dolgozik, közben elcsen pár fűszert. Egy szakács észreveszi, de nem szól. Figyeli egy darabig Raritant, majd rákérdez:

– Mi a bánatnak járkálsz titokban a pincébe?

– Én?

– Te-te! Hallottam az éjjel megint a gyerekhangokat, és láttam, amikor feljöttél.

– Ja! Gyerekhangon akarok énekelni az évzáró dobozpartin, és a pincébe csak gyakorolni járok. Ott éneklem be a hangomat. Ne áruld el senkinek, meglepetést akarok.

Szakács nézi Raritant, és nem tudja elképzelni, hogy a repedt hangján egyáltalán tud énekelni. Legyint és folytatja a munkát.

- - -    

Az asztalosműhelyben viszonylagos rendetlenségben dolgoznak a segédek. Raritan a mester elé áll.

– Adj egy deszkát!

– Minek?

– Lépcsőfoknak.

– Mekkorát?

– Ekkorát.

– De olyan méretet nem tudok levágatni.

– Vágj le egy ilyen nagyot, és majd készre faragom.

Vágnak egy deszkát Raritannak, elvonul vele a műhely sarkába. Fúrja-faragja, bigyókat tesz bele. Otthagyja, mert hívják a konyhába. Asztalosmester üzen az udvarmesterért, mert a barátja. Nézegetni kezdik a lépcsőfokot. Sokkal szebb és jobb, mint amit Raritantól elvárnának. 2 láda közé teszik, hogy kipróbálják. Rálépnek, és váratlanul elalszanak. A segédek ébresztik fel őket fél óra múlva. Megfordítják a deszkát, és szétszedik az illesztéseknél. Egy kis fujtató van itt elrejtve, ami rálépésre fölhaboztatja a belérejtett varázslét. A léből kikelnek a buborékhalak. Körbelebegik a leskelődők fejét, és közben plupognak. A monoton plop-plop elkábítja, majd elaltatja a kémkedőket. A 2 mester majdnem elalszik újra, mire sikerül eltömíteni a fujtatót. Visszateszik a deszkát a szerszámok közé és elbújnak leskelődni.

Raritan visszajön, észreveszi a kutakodást. Elmegy, hagyja az egészet a fenébe. Látszólag. Pedig jó ötlet volt.

Később beépíti az egyik pincelejáróba.

- - - 

Irrepit terhes. Nem tud aludni, minden éjjel gyereksírást hall.

Irrepit most sem tud aludni, csak forgolódik. Kimegy az erkélyre, megnézi a holdakat. Gyerekkacagást hall. Ez részben megnyugtatja, mert gyerekzsivajtól nem tudott aludni. Azt hitte, csak álmodja. Fölhívatja Zöld Disznót, az udvarmestert.

– Mi az oka, hogy nem tudok aludni?

– Talán a gyerekzsivaj?

– Tudsz róla?

– Igen.

– Akkor miért nem szóltál?

– Nem akarok újabb 3 botütést.

– Nem lesz botütés, mesélj bátran. Hátha elalszok tőle.

– Nos: időről időre gyerekzsivaj van a pincében. Figyeltetem. Ilyenkor mindig lent van Raritan is. Egyébként is sokat jár a pincébe. Lestem én is, figyeltettem mással is. De valami bűbáj mindig elrejti. Oszloppá válik, vagy a plafonra levitál. Hiába keressük, pedig ott vannak. Halljuk a kuncogást.

Irrepit leveszi a takarót a kalitkáról. Fölébred a madárkája, kedves szirmusza, dédelgetett Pintyőkéje. Ujjára ülteti, duruzsol neki:

– Kedves Pintyőkém, egyetlen bizalmam. Nézd már meg: mi folyik a pincémben?

A szirmusz fölröppen, leszáll az udvarra. Halk szárnycsapásokkal körbesiklik, berepül a pincébe.

Eltűnik, 10 perc múlva érkezik vissza. Közben kezd hajnalodni.

– Megtaláltam Raritant. Gyerekeket hajigált egy piros amőbasárkány szájába, miközben rettenetes igéket rikolt. Nem bírtam tovább, visszajöttem jelenteni.

Irrepit kitámolyog az erkélyre. Mit fog mondani Mácsonyának, ha megszállja az inkvizíció Veresdet?

Kezdődik a napfelkelte. Az első napsugár Raritanra esik, ahogy kisompolyog a pincéből.

– Izvorul Tamaduirii! – kiált rá Irrepit. – Gyerekeket áldozol Kajánnak?

A szó elszállt, felemelkedik a felhőkig, szétterül a horizonton. Izvorulról leesik a raritan álca, újra zöld bőrű gnóm lesz.

A cselédek rárontanak Izvorulra, Izvorul menekül. Fölmászik a kútház tetejére, cselédek körülfogják. Izvorul égre emeli a kezét, káinista átkot kezd kántálni. Több épület tönkre megy, edények és ablakok betörnek, madarak döglenek. Nem tudja végigmondani, mert lecsapnak a tűzsólymok és fagyvarjak. Mindkét csapat magának akarja, összeverekednek. A verekedés hevében mellesleg darabokra tépik Izvorult. 

A rendetlenségtől a yetik megzavarodnak, bőgni kezdenek. Bömbölésük mindent betölt, minden hangot elnyom.

Irrepit gyorsan előkapja a medveidomító botját. Sikítva leugrik az udvar közepére, visítva dobolni kezd botjával a kövezeten. Minden botütésre megdöndül a Föld, minden sikításra elsötétül a Nap. A fagyvarjak hazamenekülnek, Izvorul maradványai szanaszét potyognak. Yetik is elhallgatnak végre. Tűzsolymok bekövülnek Sánta Tehén ornamentikájába.

Nép majdnem megsüketült, nagyra nyílt szemekkel kóvályog az udvaron. Udvarmester észbe kap, medvebundát terít a hálóingben vacogó Irrepitre. Cselédek gyorsan cipőt hoznak neki.

Irrepit kimerült a küzdelemben, izzad és reszket. Összeszedi magát, parancsolgatni kezd:

– Szedjétek össze Izvorul minden darabját. Tegyétek egy hordóba és ássátok be a kapu alapjába. Szedjétek össze az udvaron, a várban, a mezőn szétszóródott minden ruhadarabját, iratát, könyvét, felszerelését. Azonnal! Egy ládában lerakjuk az emléktárba, majd Mácsonya rendelkezik felőle.

Nép tüstént keresgélni kezd. Irrepit bezárkózik a toronyba.

A Vastorony alépítményében van valahol az emlékraktár. Ide kerül Izvorul minden vacka. Elrejtik, elfeledik direkt. Felejtést mondanak az elrejtőkre. Nem is nehéz elfelejtetni a gyerekség, ifjúság, utazások, hűtlenségek, betegségek, ünnepek, iskolák, barátok, harcok, katasztrófák, szerelmek, ellenségek, munkák emlékei között.

Tenyész szemle

Hargita újra gondolja az emberek klónozását. Szükséges-e? Mik a veszélyei? Mi a haszna? Mit szólnak az ősök, mit a szellemek vagy istenek? Vannak a klónozásnak előzményei? Meg kell-e tennünk, amit megtehetünk? Analízist kell készíteni, de ehhez ő kevés. Keres egy megfelelő inkvizítort, akiben megbízik, és aki diszkréten a végére fog a dolognak járni. Van is ilyen ismerőse, akik jó pénzért alkalmazható: Kereken Perecen

Küld neki meghívót a KTZ tavaszi tenyészszemlére. A meghívó tartalmaz ajándékot, és levelet is: hogy régen látta.

KTZ istállómestere rendezi a tenyészszemlét a környék pateltenyésztőinek. Az ősi alakváltozatok mellett külön díjazzák a nagy sebességre képes, az ellenálló, a termékeny, a fegyelmezhető és a terepszínű egyedeket. Folyamatos a csordák bemutatása, bírálata. A tenyésztők karámokban produkáltatják pateljaikat. Árverés is folyik a folyamatos vásárlás, cserélések mellett.

A vásározók számára a KTZ falain kívül rendeznek be tábort. Itt találja meg Hargita Kerekent. Éppen a gőzhajtánya szemétgázosítójának a tömítését cseréli. A szétszerelt alkatrészekre 2 átokmanó ácsingózik. Egyik már nyúlna egy bronz alátétet. De egy kentaur jön ki a sátor mögül, és elzavarja. A másikat is elzavarja.

– Izvorul klónozta Mácsonyát – jelenti be Hargita. Kereken letörli az olajt a kezéről, paroláznak. Aztán folytatja a szerelést.

– Izvorul Tamaduirii?

– Igen.

– Porvárról való Izvorul Tamaduirii?

– Igen.

– Más nem is tudná.

– Jó ez nekem?

Kereken fölnéz, sóhajt, azután folytatja a gázosító összerakását.

– Ráérsz ilyesmikkel foglalkozni? Vagy csak a gőzhajtányod érdekel?

– A fogadások is érdekelnek.

Mivel ez a téma mindkettőjüket érdekli, azonnal átsétálnak a versenypályához. Kereken előtte letörli az olajt a kezéről.

A szerzetesek és zarándokok ellustultak, ezért az apát megversenyezteti őket. Az eseménynek hamar híre megy, többen fogadásból beszállnak a vásározók közül. A tenyésztők is indítják reményteljes pateljeiket. A verseny érdekessége, hogy csak a szerzetesek, zarándokok és vásározók közül kiválasztott amatőrök indulhatnak lovasként, véletlenszerűen kapott patelokon. Nincs sok idő a válogatásra, már mindenki fölpattant egy állatra. A szerzetesek rajthoz szólítják a csapatot.

Hargita egy zöld-barna, Kereken pedig egy barna-piros színű patelt választ magának. Amelyikük patelja előbb ér célba, az nyer. 10 aranyban fogadnak.

Szőrén ülve, egy fűzfavesszővel a kézben kell a patelt zavargatni a kolostor körül, a többiekkel és a csordával együtt. Gongszó jelzi a rajtot. A kolostor tetejéről figyelő zarándokok befejezik a fogadásokat, és biztatni kezdik a versenyzőket. A hajsza sík terepen kezdődik. A kezdeti tumultus után kivágódik a csorda a mezőre és nagy porfelleget kavarva megindul kelet felé.

Zöld-barna orrába szállt egy bagócslégy. Ettől elkezdi a fejét rángatni, toporzékolni – abbahagyja a futást. Lovasa próbál uralkodni rajta, de nem tud. A patel össze-vissza ugrál, végül lenyugszik. Folytatják a versenyt.

Barna-piros a csoporttal együtt haladva vágtat a cél felé. Hirtelen valami ürgelyukban fölbukik. Lovasa fölállítja, a nyírfavesszővel tovább hajkurássza.

A kijelölt pálya egy hatalmas hárs mellett északnak fordul, most bokros terepen kell a csordát áthajszolni. Kicsit lelassul a tempó, mert nem lehet hosszan egy irányba tartani, több állat megakad vagy fölbukik az ágakban.

Zöld-barna a versenyhangulattól teljesen megbogárzott. Lovasa nem tudja irányítani, ezért inkább megállítja. Ad neki pár jutalomfalatot (amit nem érdemelt meg). Zöld-barna a csorda után veti magát.

A folyó partján nyugatnak fordulva vágtat a csorda tovább. A talaj mély, vizenyős, sokszor nádas akadályozza az előrelátást. Használni kell a vesszőt, mert az egész csorda lelassult. A patákról sár fröcsög a versenyzőkre.

Úgy látszik, semmi sem tud már barna-pirost megállítani. Lovasa ezért megengedi magadnak, hogy körülnézzen. Ekkor a dög váratlanul ritmust vált, amitől a lovas elveszíti egyensúlyát. Elkezd lecsúszni, de végül megkapaszkodik.

A pálya sarkát jelző ezüstnyár mellett délre fordulva megkezdődik a finish. A terep sík, a mezőny eléggé szétszóródott. A zarándokok és a szerzetesek kiabálva bíztatják a versenyzőket. Most még minden lehetséges, ezért a bennmaradtak minden eszközzel (?) nagyobb sebességre próbálják sarkalni hátasaikat.

Zöld-barna olyan közel trappol el a többi állat mellett, hogy lovasa lesodródik a hátáról. Mostantól csak nézője a versenynek.

Barna-pirosnak sikerült célba érnie, no persze nem a helyezettek között.

Hargita veszít. Átadja a 10 aranyat. Egyenként számolja az inkvizítor markába.

– Kilenc és tíz. Most örülhetsz.

– Köszönöm. Tűzkirály áldjon meg!

– Megnézed ezt a klónozásos izét?

– Jó pénzért mindenre hajlandó vagyok.

– Mennyi?

– 100.

– Rendben. Indulj Veresdre.

Kereken

Kereken kamasz korában a Törött Holdak Hegyén élő Nagy Öreg nitinbojtára lett. Az öreg részesítette a nitinek sajtjából és gyapjából befolyt haszonból, és tanította mindenféle bűbájra.

Kereken a hegy tetején legeltette a nyájat. A hegy csúcsát állandóan felhő takarta. Kereken nem félt a felhőtől, mint a többi paraszt. Belehajtotta a nitineket. A levegő hideg és nedves volt, de a fű kövér. Ez érdekelte csak Kerekent. Vacogott, de már megtanulta a „hideg elviselése” bájt. És látni akarta a Törött Holdakat. Valami időjárási anomália miatt a felhők lejjebb ereszkedtek, és meglátta a hegy csúcsát. Fölötte nem a Törött Holdak, hanem a Fordított Hegy lebegett a magasban. A vékony és hegyes csúcsok éppen szemben álltak, a távolság közöttük alig volt 52,3 méter. Kereken gyorsan felkúszott a csúcsra, és átlevitált a Fordított Hegyre. A nitinek szomorúan néztek utána, tanácstalanul trombitáltak. Az újraképződő felhőben elvesztek.

Kellett alpinista tudás a Fordított Hegy vékony és hegyes csúcsának leküzdéséhez is. De megérte, följebb már könnyebb lett a kapaszkodás. Kereken talált réseket és repedéseket. Ezeket dühös madarak vagy sziszegő kígyók védelmezték általában, de volt griff fészek és szárnyas ork tanya is.

Még feljebb egy bejáraton ajtó volt. Kereken majdnem elment mellette. Illedelmesen bekopogott, benyitott és beköszönt. Mivel nem kapott választ, elindult a barlangjáratban. Tágasabb helységben egy tucat remetét talált, akik a fal felé fordulva meditáltak. Egyiknek vállára tette a kezét, mire az nekiugrott, összekarmolta, leszidta, megverte. Aztán visszatérdelt a fal elé, és folytatta a meditálást. Rövid várakozás után Kereken is elkezdte a falnézést. Itt ez a szokás.?!

Kereken jó tanítványként megjárta a Tüzet és a Setétet. Már annyiszor, hogy unta. Haza akart menni, de a remeték nem engedték. Amikor a Fordított Hegy végre újra Néma szigete felett lebegett, kisunnyogott a Fűtetlen Barlangok bejáratához, kiugrott az ajtón. Zuhant, de nem esett pánikba: a föld közelében majd bekapcsolja a levitációt, és megmenekül -- gondolta. Kezdte keresni az igéket, amikor megszűnt a zuhanása. Egy hárpia vette a hátára. Dumfried kikötőjéig vitte, ahol verekedés miatt ledobta. Ugyanis itt meg kellett küzdenie egy bőröndhalon lovagló garabonciással a májusi eső aranyáért. Kerekent majdnem fölnyársalta a székesegyház villámhárítója, mert csak késve tudta a levitációt működésbe hozni.

Kereken trógerként tartotta fenn magát az álmosdi kikötőben, majd egy nemes fölfogadta fia mellé szolgadeáknak. Együtt járt gazdájával a Leonardóra. Csicskázás mellett hallgatta az előadásokat, járt szemináriumokra, laborgyakorlatokra, tanulmányutakra, megírta gazdi dolgozatait, és tevékenyen részt vett az úrfi böllenkedéseiben.

Tankörtársak unalmukban elhatározták, hogy megoldják az ötszín elmélet nyitott kérdéseit. Körgyűrűket vágtak ki kartonból, és árkán jelekkel telefirkálták. A gyűrűket egymáson tologatva halmazábrát készítettek, a részhalmazokat elemezték. Kereken azt a feladatot kapta, hogy szendvicsekkel és sörrel támogassa őket. Amikor takarítani kezdett a társaság után, megnézte a körgyűrűket is. A feliratok hasonlítottak a Fűtetlen Barlang falára írt firkákra. Megvizsgálta szöveget, és kijavította a hibákat.

Másnap a diákok újrakezdték a tologatást. Egyszer 4 gyűrű által képzett metszésből rés keletkezett, átbújt rajta egy fagydémon. A diákok élvezték az esetet, de a démon nem. Ebből hatalmas verekedés lett. Kereken volt az egy, aki fölfogta a veszélyt. A körgyűrűket szétlökte, hogy a rés megszűnjön. Csettintéssel egy szikrát küldött a démon ellen, a démon elmenekült. Az esetet nem lehetett titokban tartani a sebesülések és károk miatt. Nagyságos Rektor úr vizsgálókat hívott a Hivatalból. Az inkvizítorok helyrerakták az ügyet, mellesleg felfigyeltek Kereken Perecenre. Tűzkirály templomában beavattatták, majd besorozták maguk közé.

Előző rész >

Következő rész >

Tartalomjegyzék >

Klopédia >

 Hídfő kijelölése

 Borzanat kiheverte a nyári hőséget, vize gyorsan áramlik, már túlnőtte a kisvízi medret. Az ártérben darvak pákásznak a latyakban. Kellemetlen hideg szél fúj.

Hargita pár bíróval bejárja Borzanat partját. Figyelik a növényzetet, a hordalék lerakódásokat, a folyásirány változásait.

Nád között találnak egy reszkető, pucér remetét. Mérete szerint ember, szaga szerint büdös. Párszor megmártják a folyóban, aztán levágják a fejéről a bozontot. Remete még mindig vacog, ezért megitatják lorum pálinkával. Bíró1 fölöltözteti halas maskarába.

– Most te vagy a folyó szelleme.

– Mért pont én?

– Mert rajtad a halas maskara.

– Ha nem te vagy, akkor nagyon megverünk – egészíti ki Bíró2.

Remete kap még egy löket lorum pálinkát, ez eredményesebbé teszi a tárgyalást.

Bíró2 füttyére berobognak a marhányhuszárok. Leterítenek egy szőnyeget, ládát raknak a közepére. A ládára egy flaskó pálinkát és egy füstölgő vízipipát állítanak.

– Tisztelt vízi szellem! Táncolj, igyál, énekelj. És ha már fáradsz, szúrjad oda ezt a lándzsát – kéri Hargita tisztelettel a halálarcos remetét.

– Miért pont oda?

– Mert oda akarunk egy hidat építeni.

– És ha az ősök és hősök nem oda akarják? Egyáltalán Borzanatot megkérdezte erről már valaki?

Hargita a remete füléhez hajol, és bokán rúgja. Remete fölkapja a lábát, távolról táncolásnak tűnhet. Bírók is bokán rugdossák, sugdosásnak álcázva a befolyásolást.

Remete már folyamatosan kapkodja a lábát, meztelen talpa a földön csattog. Duzzogva megissza a szertartási pálinkát, és hevesen táncolni kezd. Időnként füstöt szív a szent vízipipából, mert az jól esik a szertartási pálinka fogyasztása közben.

Mielőtt teljesen lerészegedne, leszúrja a szent lándzsát a bal oldali hídfő helyére. A második bíró a szent lándzsát tisztelettel a megbeszélt helyre szúrja. Ezután a táltos rikácsolva összeesik, a jelenlévők pedig hangos ujjongással köszönik meg az égiek útmutatását a híd helyének kijelöléséhez.

Rontó szó nélkül várja ki a szent esemény végét. Hargita közli vele a megrendelést:

– Olyan széles lesz a híd, hogy a vonatfalu vagy a Szerv és Szövet Hasznosító gujarja is áthaladhat majd rajta. Recsegés és behajlás nélkül! A híd 3 nyílásos, 2 pillér a nagyvízi meder szélénél áll, a hídfők az árvízi meder szélénél. A középső nyílás hajózható. Stabilitás fontosabb, mint a szép megjelenés.

– Úgy lesz, gazda. Végzek pár próbaásást a hídfő helyének pontosítása végett.

– Rendben.

– A vonatút megengedett legnagyobb meredeksége miatt talán egy kicsit odébb lenne megfelelőbb a 2 hídfő helye.

– Az ősök és a hősök fogják nyilván a kezedet vezetni a végleges hely megtalálásakor – válaszolja mosolyogva Hargita.

A szertartási pálinka maradékát szétosztják a mungekar huszárok között. A legények isznak pár korsó sört a szent ital mellé. Lefosztják a maskarát a hortyogó remetéről, a szertartás kellékeit visszarakják a ládába. Füttyögnek és integetnek a folyó túloldalán komorkodó elfeknek, aztán ügetve kísérik vissza az bírókat Vadonföldre.

Rontó üzenetet küld Kőmorzsolónak, hogy jöjjön orkjaival segíteni. Lesz itt munka és verekedés, ne maradjanak ki belőle.

Bevonulás

A Sánta Tehén őrtorony Vadonfölde határán áll a Veres dombon, távol az ugarúttól.

Zöld Disznó kalapjából kivesz 1 kötelet. Átdobja a másik toronyra, a kötél kifeszül. Disznó átsétál rajta (ha szerencséje van). Kalapjában van még pár trükkös érdekesség. Az esernyője sem akármi: lehet vele vívni, lassítja a zuhanást, bepörgetve megzavarja a szemben állókat (eső ellen is jó). Zsebében démonlátó tükör van. Kezében egy távolszkóp. A dombok között felszálló port és madarakat figyeli. Ő az udvarmester. Amúgy disznóember.

Marhányhuszárok lepik el a dombságot. Egy patanval karavánt biztosítanak.

A karaván élén Hargita és Mácsonya üget, távcsővel figyelik a kiküldött felderítőket. Meglátják a tornyot. A torony csúcsán kibomlik Mácsonya zászlaja.

A torony felől megérkezik egy raj marhányhuszár. Az udvarmester vezeti őket. Tisztelettel üdvözli Hargitáékat, felvezeti őket a toronyhoz. A patanvalok lépésben követik őket.

Egyik patanvalt a torony lépcsője előtt letérdeltetik. Utazókabinjához létrát tesznek. A kabinból kilép és leereszkedik Irrepit Calidus. Körülnéz. Raritan pórázát tartja a kezében.

A torony szilárdan áll. Rontó orkjai elkezdték a belső átalakítását. A gépezeteket, vezetékeket kibontják, a torony mellett rendezetten fölhalmozzák. A torony belső tereit ácsmunkával szintekre osztják, kezdetlegesen berendezik. Bejáratot már elkészítették.

Mácsonya a karját nyújtja Irrepitnek, fölvezeti a lépcsőn a fogadószintbe. Hargita már várja őket. Tálcáról pezsgőt vesz mindenki.

– A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez és lesznek egy testté. – Hargita Mácsonyára emeli a poharát. – Ez lesz az otthonotok.

Mácsonya magához húzza Irrepitet. Így nem érzi magát egyedül a váratlan feladat elfogadásában.

– Foglaljátok el az őrhelyet, amit a Csen törzs bíz rátok, a mungekar szövetség beleegyezésével – folytatja Hargita.

Átadja a torony kulcsait Mácsonyának, aki mindjárt továbbadja Irrepitnek.

– Őrizzétek a hidat, védjétek az ugarutat, érvényesítsétek a szövetség akaratát. De leginkább klánunk érdekeit.

– Hol itt a híd? – kérdezi Irrepit.

– Rontó ott építi. – Az erkélyre mennek.

A domb lábánál folyik a Borzanat. Két partján már áll a hídfő. Rontó irányításával a yetik sziklákat hajigálnak a pillér helyére. Borzanat túlpartjáról elfek távcsövezik az eseményt.

– Hol vannak itt utak? – okoskodik újra Irrepit.

– Az utak a hidakat kötik össze. Majd idetalálnak. Lesz itt vagonút is – válaszolja Hargita.

Besétálnak az irányítóterembe. Kicsit furcsa, hogy derékszögben el lett fordítva. Minden el lett derékszögben forgatva, ugye. Az irányító terem (is) ésszerűen és takarosan van berendezve, új feladata szerint működik. Belátni a torony belsejébe. Orkok dolgoznak mindenütt, ácsolnak és építenek. Lépcsők, csúszdák és felvonók kötik össze a szinteket. A hajtóművet átalakítják, tengelyére szélmalmot helyeznek. A torony mellé gabonasiló és szeszgyár is épül. És víztisztító, komposztáló, szemétégető, napkollektor, stb. Mindez még csak terv, a rajzai a fogadószint falát díszítik.

A torony körül ideiglenes épületeket állnak, amik most az építkezést szolgálják ki, de később (a várhatóan kialakuló) település első középületei lehetnek.

– A mungekarok jönnek-mennek – szólal meg Irrepit. – Ide állandó csapat kell. Várúr sereg nélkül?

– Havi váltásban küldünk őrséget, és hívhattok telepeseket is. Nargile ígért pretoriánusokat, a többiek majd jönnek maguktól. 

– Nem csak katonák kellenek, iparosokat is kérek!

A fogadásnak vége. Mácsonyát az őrparancsnok, Irrepitet az udvarmester kezdi körbevezetni a toronyban és környékén.

Irrepit fölmászik a lépcsőkön, leereszkedik a pincékbe. Mindent gondosan megnéz, kipróbál. Nem látszik rajta, de elégedett. Jobbra számított, de rosszabbat is elfogadott volna. És az anyósa is jó messze lakik innen. Tervezni kezdi az átalakításokat, továbbépítéseket. A torony gyökerénél helyet keres a medvekápolnának. Raritant elengedi, aki azonnal lerohan a pincébe.

A pince összenyílik a többi épület pincéjével, az alapozás és a támoszlopok között meghagyott járatokkal. Raritan felderíti az egészet, vizsgálja a talajt, a beépített köveket, mintát vesz a bennük talált zárványokból. Eltűnik a sötétben.

Drakok növelése

Raritan bolyong a torony alépítményében, végre megtalálja a komposztálót. Fütyörészve simogatni kezdi a szakállát. A szakáll vörös izzadtságot ad ki magából. Az izzadtságcseppek a földre pottyannak, egymást keresik, összeolvadnak egy tojásnyi pacává. Paca 2 gyíkfejeket gyújt ki magából, körbenéz. Raritan zsebéből port szór az amőbapaca elé. Az amőba két fejecskéje egymással versengve nyalja föl a port. A fejek visszahúzódnak a pacába. Paca begurul a szemétdombba.

Az amőba minden nap befalja a komposztálóba ledobott hulladékot, de ez kevés. Raritan a konyháról célzottan hoz maradékokat neki, hogy az amőba mérete megfeleljen a zigóták kihordásának. Amikor nem figyelik, főzeteket készít és beadja a sárkánynak. A komposzt növekedni kezd, benne a bujkál vörös amőbasárkány. 1 hónap múlva a vörös amőba eléri a dupla disznó méretet, ettől kezdve Raritan gyökeresen megváltoztatja a táplálását. Kivonatokat, elixíreket, porokat és löttyöket fecskendez az amőbába; méri a hőmérsékletét, térfogatát, figyeli színét és szagát. Amőba szint vált a beavatkozások alkalmával, leginkább az injektálásnál. A színváltás gyűrűző mintákban jelenik meg a testén, és elmúlik, amikor az amőba megnyugszik.

És az amőba a várva várt nagy napon kivet magából 8 csecsemőt. A csecsemők szőrösek és narancssárgák. Raritan visszadugja a csecsemőket, újabb löttyökkel táplálja az amőbát. Legközelebbi alkalomkor 8 kék foltos karon-ülőt vet ki magából az amőba. Bőgnek és verekednek. Ezek is visszadugatnak. De a sírásuk felveri az alsóbb szinteken alvó cselédséget. Raritan ráparancsol az amőbára, hogy tanítsa járni a kis drakokat. Változtat az elixír összetételén, és több disznómájat hoz az amőbának. Megtervezi, hogy milyen változás legyen a gyerekeken, de a komposztból bevitt táplálék összevész a reagensekkel, ami az eredményt eltéríti. Legközebb pikkelyes és rózsaszín kisfiúk bújnak ki az amőbából, viháncolnak, futkosnak. Raritan ráparancsol az amőbára, hogy tanítsa beszélni őket. A kisfiúk számokkal lesznek megnevezve.

A lépcső recsegése megriasztja őket, visszaugranak az amőbasárkányba. A sárkány befúrja magát a komposztba. Egy bakter jelenik meg, durván elzavarja Raritant aludni. Raritan morog, kelletlenkedik, és örül, hogy nem bukott le. Másnap a cselédség között terjed a pletyka, hogy Raritan a pincében gyermekekkel kergetőzik. Raritant ez cseppet sem zavarja.

Az udvarmester nekiszegezi a kérdést:

– Újabban gyerekekkel üzekedsz?

– Én?

– Te bizony. Tudja mindenki.

– Hol?

– A pincében.

– Mikor?

– Éjjel.

– Ne igyál annyit, hülye paraszt!

Kitör a verekedés. Udvarmester rávág Raritanra a pálcájával, de az már a patájára ugrott sarokkal. A pálca eltörik, az udvarmester fenékre ül. Raritan lelöki az udvarmester kalapját, rángatja a fülét. A cselédek is beavatkoznak ­– az udvarmester oldalán. Rávetik magukat a verekedőkre. Raritan kimászik a kupac alól, a tetejére ugrik, és tapossa a cselédeket.

A verekedés és kiabálás fölhallatszik Irrepithez, leküldi a lakájokat, hogy tegyenek rendet. A lakájok várnak egy kicsit, hogy a birkózók jól elfáradjanak, aztán vaduk fújni kezdik sípjaikat. A rettenetesen magas és erős hangtól a verekedők kiborulnak, csak ülnek a földön fülüket betapasztva.

Hamarosan a megtépázott verekedők Irrepit előtt állnak, és árulkodnak egymásra. Irrepit bezáratja őket a karcerbe, és ellenőrzi a pincét. Természetesen nem talál még nyomokban sem semmit. Minden verekedőre kioszt 3 botütést, és lezárja az ügyet.

Előző rész >

Következő rész >

Tartalomjegyzék >

Klopédia >

Esküvő

Hatalmas, földíszített és erősen megvilágított terem. Több ajtaja van jobboldalra, a konyhák felé. A mungekarok hosszú asztaloknál ülnek. Az asztalok közepén szőnyeg fut, ezen ködszerzet pincérek járnak tálakkal, vödrökkel és kancsókkal, azokból étellel-itallal szolgálva az asztalnál ülőket. Gyümölcsöket, sült állatokat dobnak a tányérokra; bort, sört, vizet löttyintenek a kupákba igény szerint. Semmi sem megy mellé, mivel képzett szakemberek.

Zenekar tust húz, majd nászindulót játszik. Hargita bevezeti Irrepitet és Mácsonyát a főbejáraton, átvezeti őket a vendégek között, majd leülteti az emelvényen lévő asztalkához. A kíséret helyet foglal a hosszú asztaloknál. Izvorul nem ül le, a násznép között rohangál, mindenkinek a szemébe néz. Ideges. Talán a tiszta ünneplő ruhától izgult fel? Vagy mert az ő cipője nem piros sarkú? Vagy a sok embertől és zajtól?

Zenekar egy halk fugát játszik, megérkezik egy tolldíszes öreg: a bíró. Elkezdi a hivatalos részt, megszólítja Mácsonyát:

– Mond határozottan! Akarod feleségül az itt ülő Irrepit Calidust?

Rekedt hangján bekiabál Izvorul:

– NEM!

Násznép rosszalja a tiltakozást, Izvorul folytatja a rendetlenkedést. Egyik nagybácsi fenékbe rúgja, erre becsúszik az asztal alá duzzogni.

Bíró Mácsonyához fordul.

– Úgy hallottam, igent mondtál.

Mindenki vigyorogva kezdi bizonygatni, hogy hallották.

– Igen! Igen! Határozottan! Stb.

– Te ejtetted el ezt a szép kövér harsvaradant?

Mindenki vigyorogva kezdi bizonygatni, hogy hát ez természetes.

– Naná! Igen! Egyedül! Ő volt. Stb.

– Ilyen szerencsés és ügyes vadász! Talán a menyasszony sütötte meg és tálalta fel ilyen pompázatosan ezt a disznót?

Mindenki egyöntetűen hazudja, hogy csakis ő egyedül, mert ki más lehetne még ilyen ügyes és takaros?

– Naná! Egyedül! Igen! Csakis! Stb

Kivéve Izvorult, aki már magához tért az előző dorgálásból:

– Ugyan hogyan sütötte volna, mikor egész délelőtt a kigyóboszikkal hitvitázott? – rikácsolja, és közben igyekszik kitérni az újabb fegyelmezések ellen. Most már több lakáj is a nyomába ered, majdnem elkapják. Sikerül kiugrania egy ablakon.

– Ez ám az igazi menyasszony, milyen jól jár vele majdani ura! Mácsonya, szelj hús az ifjú asszonynak!

Mácsonya egy falat húst szel le a legközelebbi tálon levő sültből, és Irrepitnek kínálja. Bíró beavatkozik, teletömi a szájukat finom falatokkal, a násznép hangos bíztatása közben.

– A menyecske pedig töltsön sert új urának! Szóval szolgálják ki egymást!

Irrepit egy kupát megtölt sörrel, és Mácsonyának nyújtja. Mácsonya csak meg akarja ízlelni, de a bíró erővel kiitatja vele az egész kupát, a násznép hangos bíztatása közben.

– Persze az ivás az megy! A nagy mungekar ÁTOK! – rikácsol Izvorul a baldachin tetejéről. – Állandóan isznak, mint a gödények!

Gabur ráküldi az összes lakájt. Leverik Izvorult a baldachinról, de nem bírják elkapni. Rohangál asztal alatt, fölmászik a függönyökre, átlendül a csilláron a terem másik oldalára. Mindenki dobálja, próbálják lekapni. Végül a kacsabékának sikerül a nyakába ugrani és leteperni. Lakájok megkötözik, kivonszolják, hideg és meleg vizes fürdőbe mártogatják.

Mindenki újra leül és elcsendesedik. Zenekar nyugtató zenét játszik.

A bíró két kezét az ég felé tárja, és hangosat sóhajt. Csend. Lágy szellő keletkezik, körbeforog a násznép fölött. Aranyszínű levélkék csillognak benne. Most már mindenki elámul, nyakukon a szőr fölágaskodik. Bíró az ifjú párhoz lép, föléjük terjeszti kezeit.

Legyetek megáldva 
jó kedvvel, 
bőséggel, 
egészséggel, 
gyerekekkel, 
és még mindenféle földi jóval, amit ilyenkor szokás kívánni.

A mungekarok minden áldás végén jobb kezüket egyenesen előre lendítik, és ők is áldást mondanak.

Zenekar fanfárt fúj.

Bíró folytatja:

Szálljon Szélkirálynő áldása a szülőkre, 
a következő házasulókra, 
és az összes megjelentre!

A rokonság, aztán az egész törzs fölpattan, áldásra emeli a kezét.

Zenészek rákezdenek, kitör az általános táncolás. Körtánc, sorok egymással szemben, páros tánc, vonatozás.

Mácsonya esküvője emlékezetes maradt, leginkább Izvorul idétlenkedése miatt.

Izvorul kihallgatása

Mácsonya és Izvorul egy hagymagömbben emelkedik. Izvorul pórázra van fogva. Láthatóan elmúlt a mániákus állapota, most depresszióban van.

A hagyma gyöngyházfényű héján keresztül homályosan látni a lombkorona különböző szintjeit. Megállás után kilépnek egy tágas terembe. Van itt kényelmetlen tárgyaló, otthonos tárgyaló, íróasztal, térképszekrény, iratszekrény, bárszekrény. Mindez pasztellszínű a hagymahéjon átszűrődő gyöngyházfehér fénytől.

Hargita polgári ruhában fogadja őket. Mácsonyával kezel, megöleli. Izvorult figyelembe sem veszi. A kényelmetlen székes hosszú asztalhoz ülteti őket.

Mácsonya lekapcsolja Izvorult a pórázról. Izvorul föláll egy székre, mert csak így emelkedik arca az asztallap fölé.

– Miért tartod ezt az ócska bohócot? – kérdezi Hargita.

– Láttam, ahogy Madarász madarait klónozta – válaszolja Mácsonya.

– Hiszem, ha látom.

Izvorul eddig állt az emberekre méretezett széken, most inkább az asztalra ugrik, Hargita elé térdel. Fütyörészve simogatni kezdi a szakállát. Hargita már türelmetlen, amikor a szakáll rózsaszín izzadtságot kezd kiadni magából. A cseppek az asztalon egymást keresik, összeolvadnak egy tojásnyi pacává.

– Amit itt látsz, kegyelmes főnök, az egy amőbasárkány. Kicsi, de aranyos. Madarásztól kaptam, még nem tudtam meghizlalni.

Hargita Mácsonyára néz, aki föltartott ujjal és bólogatással inti türelemre.

Izvorul újra fütyörészni kezd, zsebéből port szór az amőba elé. Az amőba masszájából két fejecske lökődik ki, egymással versengve nyalja föl a port. Izvorul kiránt egy szikét a zsebéből, szúrásra emeli. Hargita azonnal lelöki az asztalról.

– Irgalmazz, kegyelmes főnök! Nem a te véredet akarom venni, hanem Mácsonyáét – visít Izvorul.

Hargita kikerüli az asztalt, mert nem nyugtatja meg a más irányú vagdosás bejelentése. Készül a gnóm eltaposására. Mácsonya visszatartja, Izvorul pedig sikít, mint a fába szorult sakál.

– Ne kapkodd el, atya! Ezt a trükköt még nézzük végig!

Hargita lecsillapodik, visszaül a helyére. Mácsonya visszarakja Izvorulra a pórázt.

Izvorul egy szökkenéssel az amőba mellé térdel az asztalra. Mácsonya odatartja a kezét. Izvorul megszúrja a kisujját.

Az amőbasárkány fölszürcsöli a lecsöppenő vért. Színe vörössé változik. Hálásan néz az emberekre, aztán visszaalakul pacává. Vörös pacává.

– És most! – rikácsol Izvorul. – Minden most kezdődik el. Az amőba a pregnátor. Lesz itt hamarosan rengeteg Mácsonya!

Mácsonya és Hargita kételkedve bámulja Izvorult. Kóvályog a fejük a hallottaktól és Izvorul repedtfazék hangjától. Izvorul majrézik.

– Legyen – mondja ki az ítéletet Hargita. – Ha becsaptál, élve megetetlek a kecskeemberekkel. Ha fecsegsz, moslékot főzök belőled, amit megetetek az orkokkal. Többit majd meglátjuk.

Izvorul megérti, hogy a környezet még nem fogadóképes az innovációjára. Az amőbát szétsimítja a szakállán.

– Mától fogva Raritan sec Raritan a neved – kezd intézkedni Hargita. – Irrepit udvarához tartozol. Szakács vagy. Kopasz, vörös bajusszal. Izvorult kivégezték közbotrány okozás, lopás és hazudozás miatt. Kapsz új ruhát. Minden felszerelést megtalálsz a konyhában, ami nincs, azt úgyis megszerzed. Igaz nevedet tilos kiejteni! Szád el nem járhat! Csak nekünk jelenthetsz az előrehaladásról!

– Keveset beszélj! Ronda hangodról is felismerhetnek – egészíti ki a parancsokat Mácsonya. – Pár napig ki se mozdulj az új szobádból! Nép hamar elfelejt, a nevedet már most sem bírja senki kimondani.

Előző rész >

Következő rész >

Tartalomjegyzék >

Klopédia >

Mácsonya hazaér

Mácsonyáék nyugodtan poroszkálnak az erdei úton. Kagylókürtölést hallani. Mácsonya lelassít. Előveszi kürtjét, és háromszor leadja a Csen törzs köszöntő jelét. Egy tisztásra érnek, megállnak. A lombok szétnyílnak, új utat mutatnak. Mácsonya leszáll marhányáról, gyalog vezeti a csoportot tovább. Fél órát mennek szó nélkül a látszólag úttalan erdőben. Az út végén, egy vonalakkal kifestett fánál Mácsonya megáll. Jobb kezét a törzsi jelre teszi, és vár. A fáról leugrik 2 mungekar, kaleidoszkóppal megvizsgálja a társaságot. Kézfogással üdvözlik Mácsonyát, és tovább engedik a megnyíló úton. Visszaugranak a lombkoronába.

Az út kiszélesedik, befut a városlénybe. Vége az erdő csendjének.

Erdő mélyén él a városlény. Tömegét fák és bokrok adják, távolról nem is lehet az erdőtől megkülönböztetni. A fák öles törzsei összefonódnak, egymást szilárdítva - statikailag határozatlan térrácsot alkotva - törnek a magasba. Terepszinten a törzseken kívül szinte semmi sincs. A fatörzsek össze vannak festve jelekkel, feliratokkal, képekkel vagy graffitikkel. A lombkoronában az ágak közötti teret nagy, hagyma alakú hajlékok töltik ki, amikben mungekar családok élnek. Vannak még raktárak, vezetékek és közlekedési folyosók is. A gyökérszintben istállók és műhelyek helyezkednek el. A városlényt a helyi sarjerao fejleszti és üzemeli, mungekarok a törzs druidái közvetítésével érintkeznek vele. A városlény most téli üzemmódban van.

Mácsonya a fatörzsek között léptet, köszönget az ismerősöknek. Megérkezik a fájához. Ezt a fát ő lakja, béreseivel, cselédeivel és jobbágyaival. Béresei egy hagymagömbben leereszkednek. Üdvözlik a gazdát, lemálháznak. Közben tájékoztatják Mácsonyát, hogy Gabur és udvara eltávozott a vágtázó nászmenettel.

Felvezeti Irrepitet a lakához. Izvorul is velük tartana, de a cselédek rendre utasítják. Átküldik a cselédlépcsőre. A kavarodást fölhasználva Irrepit patelmufflonja eltűnik. Nyilván hazaindult, de ez most senkit sem izgat. Később se. Nem is az övé.

Városlény

Izvorul elfoglal egy benyílót a béresek szállásán. Kirakja kevés (összelopkodott) holmiját egy polcra, hozat magának egy fedeles íróasztalt. A madár kalitkáját a benyíló plafonjára függeszti. Szépen elrendez mindent. Amilyen toplák ő maga, olyan takaros a lakrésze. Kap új ruhát, meleg csizmát és egy subát a hideg ellen. De csak fürdés után veheti föl, ez nem tetszik neki. Kér 1 tarisznyát is. Csatangolni indul, felfedezi a várost. Kis testmérete miatt könnyen talál átjárókat, közöket, amik lerövidítik az utat. Lemegy a műhelyszintre. Az üvegfúvóktól kér lombikokat, pipettákat, egyéb laboratóriumi eszközöket. A szabóműhelyben televarratja a ruháját és subáját zsebekkel. Fűszerraktárban becsomagoltat 2 tucat port, és hazaküldi Mácsonyához. Majd ott kifizetik. Még pár raktárt meglátogat, de aztán lebukik. Észreveszik, hogy a zsebeibe is pakolt pár értékes dolgot. Ebből kergetőzés lesz, Izvorul beszalad a bálák közé, polcokra mászik, átlendül a csilláron, eltűnik a szellőző kürtőben.

Sövényen kívül találja magát, szemben az erdővel. Nagy bátran elindul, növényeket és ásványokat gyűjt. Amikor tele a tarisznya, fordul vissza. A kapun nem mer bemenni, mert esetleg elkobozzák a fáradtságos munkával összelopkodott vegyszereket. A sövény mellett járkálva bekeveredik a hazatérő marhánygulyába. A marhányok lába között bujkálva sikeresen átjut az ellenőrzésen. Azt hiszi, nem vették észre. Pedig a kapu ágai között rejtőző ködszerzet meglátta, a tathár kiszagolta. De már ők is tudták, hogy ő Izvorul Tamaduirii, Mácsonya büdös udvari bolondja.

Hazaérve lepakol az íróasztalra. Kell egy szekrényt is hozatnia a benyílójába, mert a gyűjtött és lopkodott holmik már nem is férnek el. A laboratóriumot összeállítja a konyhán, elkezdi az Elixír készítését. Szakács és kukták érdeklődve figyelik, ezért produkál egy kisebb robbanást. Így eléri, hogy a konyhások többet nem zavarják, viszont hozathat újabb üvegárut, és kereshet új helyet a laboratóriumának a konyhán kívül. Úrrá lesz a helyzeten, 2 nap alatt felnőtté neveli az Elixírrel a szépen szóló madarat. Éppen időre, mert kezd nótázva hazaérni a nászmenet.

Gabur meggyógyítása

Gabur és a főnökség betelepszik a totemház nagytermébe. Kapnak káposztalevest meg a szokott ételeket macskajaj ellen. A legénységet is kiszolgálják a konyhások. Kialakul egy hangulatos afterparti.

Étkezés végén bevonul Mácsonya Irrepittel és Izvorullal. (Izvorul pórázon van tartva.) Irrepit egy kendővel letakart kalitkát tesz Gabur széke elé.

Mindenki elhallgat.

Irrepit leveszi a kendőt a kalitkáról. Mindenki fölhördül. A madár olyan szép, mint a páva. De a tollai sárga, narancs és vörös színben pompáznak, arany csillogással. Szeme gyémánt-fehéren csillog, taraja éjfekete. Inkább gyöngytyúk nagyságú fácánra hasonlít.

Irrepit fuvolázni kezd a szépen szóló madárnak. Madár átveszi a dallamot (J. S. Bach - D-moll toccata és fúga BWV 565, fuvolán előadva). Már egyedül énekel negyed órája, Irrepit is tátott szájjal hallgatja.

Mindenki könnyezni kezd a szép nótától. Gabur is, mert elmúlt a süketsége. Fölkel, magához öleli Irrepitet.

Társaság zsibongani kezd, értékelik a csodás gyógyulást. Hargita botjával koppant, csendet parancsol.

– Kedves nagyapám! Ő Irrepit Calidus – kezdi a bemutatást Mácsonya. – Medve Anya papnője. Érte cserébe kaptam meg a porváriaktól Izvorult, de mégsem. A Megtestesülés asszonyának szánták, de mellettem jobb és érdekesebb élete lesz szerinte.

– Ki az az Izvorul?

– Izvorul Tamaduirii a Magasság Kútjának őre – mutat Mácsonya a gnómra. Izvorul előlép és meghajol. – Hála Egetverőnek, már ki tudom a nevét hibátlanul mondani. Oszlopos remete, a klónozás legjobb alkalmazója. Madarász vele készíttetett fiatal klónmásolatot vénségesen vén szépen szólójáról. Egy számfeletti másolatot én is kaptam, hogy tégedet meggyógyítson.

– Ezért az ótvaros gnómért akarta Porvár Irrepitet cserébe?

Izvorul nagyon megsértődik, ki akarja kérni magának, de nem jut szóhoz.

– Csak akarta. De Róka beöltözött menyasszonynak Irrepit helyett, és a végén mindenki örült – folytatja Mácsonya.

– Ki az a Róka?

– Egy átkozott boszorkány. Amikor utoljára láttam, oroszlánok elől menekült.

– Nem örült mindenki Rókának, de sikerült egy másik menyasszonnyal elboronálni a véleménykülönbséget.

– Most már mindegy. Lényeg az, hogy hallasz!

Társaság zsibongani kezd, értékelik az érthetetlen beszámolót. Hargita botjával koppint, csendet parancsol.

Gabur megöleli Mácsonyát és Irrepitet. Izvorul hiába vár, kimarad az ölelgetésből.

– Rendezünk nektek rendes esküvőt. Nem kell most már sietni!

Lakodalom előkészítése

Mácsonya sógornői elvonulnak Irrepittel. Először megnézik a kelengyéjét, aztán az esküvői ruhát. Hívnak szabót, hoznak még anyagokat és kiegészítőket. Kezdik a menyasszonyi ruha csinosítását csipkékkel, ékszerekkel, hímzésekkel. Irrepitnek van határozott elképzelése, amit véd és érvényesít.

A ruha egyre szebb lesz, megfelelve a mungekar szokásoknak, a medvepapnői viseletnek, utal a cenerentek díszruhájára is, és kiemeli Irrepit szép szemeit, csinos arcát, jó alakját. Teljesen fehér.

Legények elvonulnak Mácsonyával vadászni. Kell a lakodalomhoz egy jól megtermett harsvaradan, de ha többet is elejtenek, az nem rontja a hangulatot.

Kisebb kondát sikerül a hálókba hajtani.

A vadhús előkészítése és beszállítása után a társaság a konyha köré telepedve bíztatja Mácsonyát, hogy általában senki sem szokott a házasságba belehalni, vannak előnyei is, és hasonló közhelyek. Levágják a haját smirglire. Idősebbek átismételtetik Mácsonyával a vőlegényi feladatokat a ceremónia során.

Gabur kiküldi a meghívókat a többi törzs vezetőinek, ellenőrzi a helyszíneket, összeül pusmogni a családfőkkel és a javasokkal.

Mácsonya hazaérkezik, és megtudja, hogy Irrepit eltűnt.

Szokásos eljárás szerint a menyasszonyt szülei házából kéri ki és vezeti el a vőlegény. De Irrepitnek itt – közel és távol – egy darab rokona sincs. A Kígyó Szövetség veszi karjai közé, hogy a szokásoknak és bevett ceremóniáknak megfelelően történjen az esküvő. A kígyóboszik őrzik, kísérik mindenhova. A kikérés előtt bezárkóznak vele a totemházba, hogy a vőlegény ne is lássa. Beöltöztetik, ők is felveszik koszorúslányi öltözetüket. Mindenki lefátyolozza magát, köpenyt terít magára. Így teljesen egyformának tűnnek. Énekelnek. Váratlanul elkezdik a Kígyó idézésének ceremóniáját, hogy Irrepitet bevonják körükbe. Irrepit ebben nem hajlandó részt venni: hű Medve Anyához. Lesz ebből hangos veszekedés, kis verekedés. Mit kis verekedés? Kígyók csavarodnak Irrepit kezére, falhoz csapja őket. Két banya hátra feszíti a karjait. Itt kezdődnek a problémák, mivel Irrepit a pusztakezes harc mestere. Bukfenccel kiszabadul, hátra szaltóval a banyákat fejbe rúgja. Keresi az alabárdját, de csak egy hosszú botot talál.

Négy banya négy irányból rohan rá sikítva. Felugrik a plafonig, a banyák egymásra esnek. Irrepit sarokkal rájuk.

Ekkor kopognak háromszor és erősen.

Irrepit és a kígyó szövetség között az ellentét fönnmarad, ezért küld neki Medve Anya kecskeembereket testőrnek, lakájnak.

Menyasszony kiadása

A ceremóniamester botjával háromszor és erősen bekopog a folyosóról – jelezve, hogy megérkezett a vőlegény és kísérete.

Mácsonya sárga és fekete selyemfoltokból varrott császárkabátot visel, a többi ruhája (úgymint ing, térdnadrág, mellény, kiegészítők) fehérek. Kísérete ugyanolyan udvari ruhában van, csak a színek mások: a császárkabát patinazöld bársony, térdnadrág, kalap és mellény terrakotta, kiegészítők bézs színűek. Mindenki gallérján csen kua kitűző van, fehér szalagbokrétával. Cipők feketék, piros sarokkal. Lakájok is így vannak öltöztetve, csak cipősarkuk nem piros.

Vőlegény és kísérete nagy ívben hátradobja a kalapját. Egyszerre koppantanak botjaikkal hármat, de gyorsan.

Ajtó lassan kitárul. A koszorúslányok kivonulnak. Körüljárják a vőlegényt. Közben mindenfélét sziszegnek, súgnak neki. Hogy milyen csinos, milyen elegáns, milyen szép a járása. Inkább menjen velük, felejtse el a menyasszonyát.

Mácsonya tudja, hogy csinos és elegáns, mert indulás előtt megnézte magát a tükörben. A cselédek sem engedték volna el fáradt ruhában, még utolsó pillanatban is igazítottak valamit a mellénye gombolásán. Irrepitet pedig nem fogja elfelejteni bármilyen ígéretes sziszegésért. Némán tűri a kígyók csábítását.

3 lefátyolozott menyasszony jön ki a menyasszonyházból. Megállnak, a koszorúslányok mögéjük sorakoznak.

– Ha igaz a szerelmed, ki tudod választani a menyasszonyodat. Ha nem, nem lesz ma esküvőd ­– szól a főanya.

Mácsonya erre nem volt fölkészítve.

Nézi a három lefátyolozott menyasszonyt, nem lát különbséget. Körbejárja őket, nem tud választani. A lányok kuncognak. Hangjukról sem tudja megkülönböztetni őket. Szimatolni kezd. Kígyószag mindenhol. Ez nem lehet igaz. Újabb szagpróba, enyhe mézillatot érez. De nem a 3 kiállított leányzó felől. Balra a második sorban álló nőhöz megy, fölhajtja a fátylát.

Kitör a kacagás, megtalálta Irrepitet. Kivezeti középre. Irrepit ledobja köpenyét, megmutatja szépséges menyasszonyi ruháját. Nagy az öröm és csodálkozás.

Irrepit Mácsonyába karol, indulnak a szertartásra.

Előző rész >

Következő rész  >

Tartalomjegyzék >

Klopédia >

Szépen Szóló szaporítása

Madarász bevezeti Mácsonyáékat a laborba. Izvorul a műszereket és vegyszereket kezdi számba venni. Irrepit a könyveket és preparátumokat nézegeti. Mácsonya körülnéz, keresi a csőrös kígyókat.

Izvorul összeállít egy csövekből, lombikokból, hűtőkből és fűtőkből álló lepárlót, beindítja. Sterilizál pár tűt, fecskendőt, fiolát. Porokat mér és kever folyadékokkal. Megérkezik Madarász, kalitkában hozza a szépen szóló madarat.

Izvorul papírcetlin számolgat, ellenőrzi a löttyök hőmérsékletét, újabb porokat tol be a rendszerbe. Mácsonyán kívül mindenki érdeklődéssel figyeli.

Izvorul stopperrel a kezében nagyon vár valamit. Az egyik lombikban a lé pirosból ibolyára, majd kékre színeződik.

Izvorul fölkap egy steril fecskendőt, egy még sterilebb tűt illeszt rá. Madarász lefogja a szépen szólót, Izvorul pár csepp vért vesz a tarajából. A vért a lepárló tetején lévő tölcsérbe csepegteti. A vér végigfut a csöveken, görebeken, közben a lötty hőmérséklete csökkenni kezd. Izvorul szabályozza a retorta hőmérsékletét, és a stoppert figyelve vár. Amikor szerinte eltelt az idő, egyik csövön megnyit egy szelepet. A kicsepegő lét fölfogja kémcsőbe, és lerohan a torony pincéjébe.

Madarász és Irrepit futva követi, nem akarnak lemaradni a látványról. Bezzeg Mácsonya: a karosszéket az ablakhoz tolja, és szunyókálni kezd.

Pincében Izvorul körülnéz, nem találja.

– Hol tartod az amőbádat? – kérdezi Madarászt.

Madarász átvezeti a szemétledobóhoz. A szemétdomb enyhén lötyög. Izvorul rászór egy marék zöld port, mire a komposztból kiemelkedik 4 gyíkfej. Nyalogatni kezdik a port. Izvorul elkapja a legközelebbi gyíknyakat. A komposztból kiemelkedik még vagy húsz gyíkfej. Támadják Izvorult, pár fej közben összeolvad, néhány másik többszöröződik. Irrepit sikoltozni kezd, aztán be akar avatkozni. Madarász visszarántja. Izvorul újabb marék zöld port szór a sárkányfejekre, mire azok egymást kezdik nyalogatni. Szeretik Izvorul zöld porát. Izvorul a bal kezében tartott gyíkfej szájába önti a kémcső tartalmát, majd egy rózsaszín labdacsot is a szájba gyömöszöl. Elengedi a gyíkfejet, az visszahúzódik az amőbába.

Az amőbasárkány fejei egymásba olvadnak, már csak ketten vannak. Nagy élvezettel nyalogatják egymásról a zöld port. Amikor már nem zöld semmi a felületükön, a fejek visszacuppannak a mozgó pacába, ami a komposztban rejtőzik.

– Ennyi? Megetettél egy amőbasárkányt? Ezért voltak a nagy futkosások, vágtázások, ármánykodások? – visítja Irrepit. Izvorul fölemeli a mutatóujját, közben újraindítja a stoppert. Nézi a mutatót.

– Most! – Madarásszal odaugranak az amőbához. Az amőba egyszerre kinyom magából 6 tojást, alig bírják elkapkodni.

A társaság gyorsan átvonul a keltetőbe. Berakják a tojásokat. Izvorul illatpermetet szór a keltetőtérbe, emeli a hőmérsékletet, forgatja a tojásokat. Most már Madarász is kételkedni kezd Izvorulban. El akarja lökni a keltetőtől. Izvorul nem hagyja magát, visítva tiltakozik, közben pár szabályozót átállít. A tojások héja megreped, a fiókák kidugják a fejüket. Mindenki megnyugszik, Izvorul letörli a homlokáról az izzadtságot.

Mácsonya fölocsúdik a bóbiskolásból, ahogy a többiek földübörögnek a lépcsőn. Nézi, ahogy a fiókákat külön kalitkákba rakják, a retortát szétszerelik, a vegyszereket a polcra teszik, majd Madarász próbálja elvenni Izvorul jegyzeteit. Ez utóbbi nem sikerül: Izvorul kihasználva kis testméretét, kisiklik az öreg lassú karjai közül. Madarász üldözni kezdi, miközben a szemére veti, hogy a madár szaporításához fölhasznált vegyszerek mennyisége a szükségesnél nagyobb mértékben csökkent. Izvorul az asztal alá bújik, majd körberohangál. Visít, mint a fába szorult féreg. Beugrik egy szekrény polcai közé. Madarász rávágja az ajtót. Izvorul bentről szemtelenkedik.

Mácsonya és Irrepit közben az egyik kalitkát becsomagolja.

– Köszönjük a szíves vendéglátásodat, tovább nem alkalmatlankodunk – mondja Mácsonya. Madarász kulcsra zárja az Izvorult fogva tartó szekrényt, majd kikíséri a vendégeket. De előbb a laboratóriumot is rázárja Izvorulra.

Izvorult nem nyugtatja meg, hogy rázártak mindent. Megpróbálja a szekrényzárat kipiszkálni. A szekrény zárja nagyobb és bonyolultabb a szükségesnél, ezért a piszkálás eredménytelen. Izvorul rázza és rugdossa, de ez sem vezet eredményre. Bánatában – hamisan és szörnyen – énekelni kezd:

Kútágasra szállott a sas.

Engem babám ne csalogassál!

Mert ha engem csalogatol,

Meghalok a búbánattól kifolyóólagosan.

A zárat nem hatotta meg a búbánatos dalocska. De a szekrény zokogni kezd és szétesik. Izvorul kimászik a deszkák és lécek közül, zsebre vág pár üveget és dobozkát, majd az ajtóval szembesül. Megpróbálja az ajtózárat kipiszkálni. Az ajtó zárja is nagyobb és bonyolultabb a szükségesnél, ezért a piszkálás eredménytelen. Izvorul rázza és rugdossa, de ez sem vezet eredményre. Körülnéz a vegyszeres polcon. Kiválaszt 2 üveget. Egyiket a kilincsre akasztja, másikból ingát készít. Az inga az ajtó fölé van akasztva, lengése legalsó pontján a 2 üvegnek össze kell ütköznie. Mivel a lengő üvegnek itt a legnagyobb a kerületi sebessége, az összecsapódáskor mindkét üveg rapityára törik. Tartalmuk összefolyik és brizáns reakcióba kezd majd. Izvorul egy madzaggal húzza hátra az ingát, a madzagot úgy vezeti, hogy ő a brizáns reakció indulásakor fedezékben legyen.

- - -

Mácsonyáék füttyentésére előszalad a marhány és a patelmuflon. Fölmálháznak, nyeregbe ülnek.

Durranás hallatszik a torony felől.

Madarász föladja Irrepit kezébe a madaras kalitkát. Elindulnak.

– Vigyázzatok a fiókára, ne hűljön meg út közben! – szól utánuk Madarász.

- - -

A robbantás után a laboratórium romokban hever. A fölborult polc alól nagy nehezen kimászik Izvorul. Mosolyog, mert az ajtónak nyoma sincs, csak egy Fekete Lyuk tátong a helyén. Majdnem belesik a gravitációs anomáliába, ami az összeomlott lépcsőház mélyéből vonzza.

Másik kijáratot keres. Talán az ablakon át? A labor kisebb tárgyai csúszni kezdenek a Fekete Lyuk felé, az gyorsabb távozásra ösztönzi. Kimászik az ablakpárkányra, az leszakad alatta. Zuhanni kezd, közben tollpihe varázslatot mond magára. Eltéveszti az igéket, így teniszlabda varázs hatása alá kerül. A földről visszapattan, átrepül a kerítés fölött. Össze-vissza pattog az erdő fáin, miközben a sebessége és pályájának magassága egyre csökken. Végül már csak gurul. Elakad egy hangyabolyban.

Feje körül csillagok körhintáznak, pár csontja és ízülete sajog. Fején egy púp növekszik. És rátámadnak a hangyák. Csípik, harapják. Ordítva rohanni kezd. A hangyák nem bírják az ordítását hallani, inkább abbahagyják az üldözését.
Madarász tornya darabokban omlik le, eltűnik egy fekete porfelhőben. Helyén hatalmas és nyílt kráter keletkezik, amit a Fekete Lyuk fúrt.

Mácsonyáék óvatos ügetésben marhányolnak a járatlan úton.

Utoléri őket Izvorul, fölpattan Mácsonya marhányára. Kajánul vigyorog. Pedig elég pocsékul néz ki: kék foltok, szakadt ruha, égett szakáll. Kihúz a zsebéből egy fiolát, aztán egy tégelyt. Aztán egy dobozt. Elégedetten nézegeti.

Irrepit ciceg, nemtetszését fejcsóválással mutatja. Pedig ő is lopott pár dolgot. Például 2 kisméretű könyvet, sokféle magot.

Mácsonya nem lopott semmit. (Kinézett magának egy kisebb szobrot, de arra váratlanul rátekeredett egy csőrös kígyó.)

Előző rész >

Következő rész >

Tartalomjegyzék >

Klopédia >

Kerítés építés

Pericoloso a reggeli készítéshez használt edényeket beteszi a mosogatógépbe.

Az edényeknek azonnal nekiesnek a szirmuszok. Lenyalják a zsírt, megeszik a maradékot, tollas farkukkal fényesre polírozzák a felületet. Sípolnak, amikor befejezték.

Pericoloso kezdené az edényeket helyre rakni, amikor puffanást és jajgatást hall. Lerohan, kinéz az ajtón.

Róka próbál felállni, de ebben akadályozza a sok csillag, ami szeme előtt kering. Pericoloso leönti 1 vödör vízzel, ettől elmúlik Róka kábulata. Tanácstalanul körülnéz. Kiköpi a noteszt, nyalogatni kezdi az oldalát, minden fájdogáló tagját.

Pericolosó leönti újabb vödör vízzel, aztán fölkapja a noteszt. Róka már magához tért, ugrálva próbálja zsákmányát visszaszerezni.

– Kussolj már, Róka!

Pericoloso félfordulatokkal kicselezi, közben elkezd a noteszben lapozni. Nagy az öröme: egy titkos druida rúnákkal írt varázsrecept gyűjteményt sikerült szerezni!

Pericoloso kihozza a botját az előszobából. A noteszben látott ábra szerint hadonászik a bottal, végül nagyot koppant a földre. Nem történik semmi. Újra elkezdi a hadonászást, hűen követve a notesz leírását. Megjelenik 4 tanvír (4 troll alakú élő fa).

Pericoloso átlapoz egy másik receptre, és kántálni kezdi a felsorolást:

– Most szépen elmenendtek hozandó 10 – 10 darabot az manteiv leveleiből, akopa virágaiból, sizspil indákból, gáliv gyümölcseiből. De gyorsan ám, mert ha haragszok, akkor nagyot bírok ám ütni!

Be sem tudja a fenyegetést fejezni, a tanvírok már halomba rakják rendelést. Pericoloso továbblapoz a noteszben. Egyik oldal ábráját rákarcolja a botjára, közben mormogja a lapon lévő igéket. A jel zölden világítani kezd. A bottal vonalat húz a földre, jó nagy körben kijelölve a kerítést. Kapu helyét is berajzolja. A fa elé áll és vár. Nem történik semmi. Bottal a ritmust verve énekelni és táncolni kezd. Boton felizzik a bekerítő rúna. Szél szétfújja a virágokat, leveleket, stb. a lerajzolt kerítésvonalra, amin olyan dzsumbuj burjánzik belőlük, amilyent Csipke Rózsika keresztanyjai sem láttak még.

Pericoloso meghökken, tátva marad a szája. Körbejárja a sövényt. Nagyon sűrű, megfelelően magas.

A tanvírok elmennek. Szétszóródnak az erdőben. Lábujjaikat bekarmolják a talajba, arcukat és kezüket a Nap felé fordítják. Fotoszintetizálni kezdenek.

Pericoloso oda-vissza lapozgat a noteszban, keresi a rókatáltos-átok-eltávolító igéket. Róka ül, kíváncsian nézi.

Pericoloso papírból nyúl-álarcot készít. Kihoz egy újabb vödör vizet. (Róka morog: „Mi van már megint? A héten már többször fürödtem.”) Fölveszi az álarcot, bal kezét a víz fölé tartva fölolvas egy csomó érthetetlen szavat. A víz forogni kezd, 8 méter magas oszlop alakba rendeződve kiemelkedik a vödörből. Pericoloso a Rókára mutat, erre a vízoszlop rázuhan Rókára.

Róka lerázza magáról a vizet. A vízzel együtt leszakad róla a bunda is. Ott áll meztelenül egy érett korú elf nő: Vágyak Titkos Útja. Didereg, lúdbőrözik, vacog. Aztán nevetve elszalad.

Pericoloso beviszi a bundát az előszobába. Vállfára akasztja.

Erdőmélye hangos a kacagástól.

Nászmenet megérkezése

A vágtázó nászmenet befékez Porvár kapujánál. Éppen akkor kel fel a Nap.

A legények gyorsan átöltöznek. Fejükre tollkoszorút tesznek; 2,5 méteres szárnyat raknak a nyeregre.

Kürtöléssel ébresztik a várost.

Amikor a városkapun kijönnek a régensek kíséretükkel, a legények egyszerre kiáltanak jó reggelt. Mit kiáltanak? Ordítanak. A régensek meg is illetődnek. Aztán ők is nyeregbe ülnek, hogy egy szinten tárgyaljanak a mungekarokkal.

Gabur, Hargita és a törzstisztek (vannak 20-30-an) kiválnak a tömegből, és a régensekhez ügetnek.

– Mácsonyát elragadta az élet. Nekünk jutott a szerencse, hogy visszahozhattuk a menyasszonyt. Van talán valami probléma? – rikácsol Gabur. Siketsége miatt nem tudja, hogy milyen hangerővel kommunikál. Régensek kicsit megszeppennek a rikácsolástól.

– Áááá! Semmi. Jobban megnézve is semmi. Sőt! Minden nagyon rendben van – mondja egyik régens. Állásfoglalását alig befolyásolja, hogy Gabur és Hargita mögött nem látni a tájat a mungekarok lándzsáitól. És a lefátyolozott menyasszony is szemrevaló első látásra. Régensek visszavonulnak a kapu mögé.

Szalad egy kengyelfutó a palotába. Egész udvar felbolydul. Az átmeneti zűrzavar után átveszi a vezetést az udvarmester és a ceremóniamester. Mindenkit a helyére parancsolnak, beindítják az előre kidolgozott protokollt.

Karmester kivonul a dísztérre. Őrség megtisztítja a főutat, díszsorfalat képez.

Kis Herceg 

Megkel Lete Nni (133. számú) régens és az udvar főpapjai átveszik a Kis Herceget a lakájoktól. Megáldják, és az oroszlánkerthez viszik.

Harangozni kezdenek.

Kapuhoz jön Amit Megte Hetek, a 134. Megtestesülés. Öleléssel üdvözli Megkelt. Megvizsgálja a Kis Herceget: arany bőrű, erős, bátor kiskamasz. Átöleli, fülébe súgja: „Nem nézel a szemükbe, nem mosolyogsz rájuk, nem fordítasz hátat nekik!” Megcsókolja jobbról és balról.

– 10 év múlva jövök érted, Örökös. ­

Dobpergés és harsonázás!

A Kis Herceg büszkén belép az oroszlánkertbe, hátra sem néz. Egyenesen a naposzlophoz megy, fölemeli a hatalmas szfixölő pallost. Meglengeti, a Nap felé tartja. Körülveszik az oroszlánok. Kíséretükben megy a trónhoz, beleül. Mától kezdve ő a Megtestesülés. A 135.

Amit beleveti magát a szökőkút medencéjébe, lemossa magáról az oroszlánszagot. Lakájok lecsutakolják, borbély civilizálja a haját. Vőlegényi díszruhába öltöztetik.

Menyasszony kiadása

Oristan Crianza (132. régens) kurlekárját a kaputéren táncoltatja. Kitárják előtte a városkapu mindkét szárnyát. A bástyákon kibomlanak Porvár zászlói, a város összes harangja zúgni kezd. A régens kivágtat a kapu elé.

Oristan bevezeti a mungekar nászmenetet. Ő léptet az élen, Gabur és vezérkara követi, aztán a szárnyakkal díszített marhányhuszárok tömege jön. Dobolnak, csimpolyáznak. Minden fanfározás után szivart szórnak a nép közé, így nincs feszültség a jelenlétük miatt.

A nászmenet megérkezik a dísztérre. Óriási a tömeg, testőrök tartják a népet a kordon mögött.

Gaburék türelmesen várnak.

Megérkezik Amit. A régensek körülveszik, szívélyesen üdvözlik.

Zenekar háromszor fanfárt fúj teljes hangerővel. Nép elcsendesedik. Gaburék leszállnak a marhányokról, sorba állnak, karjukat egymásba fűzik.

Amit pompom-lányoktól kisérve megindul Gabur serege felé. Megáll a mungekar sorfal előtt 10 méterrel.

– Követelem, hogy azonnal adjátok ki megállapodásunk tárgyát! Mi teljesítettük a ránk eső feltételeket!

Néma csend a válasz. Nem történik semmi. Amit fejjel előre nekiront a mungekar sornak, de azok fölfogják, visszalökik. A pompom-lányok nem vesznek részt a lökdösődésben.

– Nem állhattok közém és arám közé!

Nagyobb lendülettel és elszántsággal ront a mungekarok sorának. Rövid dulakodás után megint visszalökik.

A téren néma csend, csak itt-ott hallani kuncogást.

Amit hátrébb vonul, nagyokat fúj. A pompom-lányok megigazítják a ruháját, parádéznak körülötte, amíg lehiggad. Újra elindul a mungekar sorhoz, de most már lassan és ünnepélyesen, pompom-lányoktól kisérve. Megáll, és hangosan mondja:

– Szépséges menyasszony, szívem hölgye! Ne hagyd, hogy a legények elválasszanak tőled. Már 10 éve várok rád.

Megnyílik meg a mungekarok sorfala.

Régensek sóhajtanak. Nép fellélegzik, tapsolni kezd.

Gabur lassú lépésekkel elővezeti Bennem a Világot.

Bennem odalép Amithoz. Amit fölhajtja Bennem fátylát. Bennem a Világ hosszú és hullámos haja leomlik, beteríti. Csak az arca látszik, aztán az sem. Az ifjú pár elmerül a hajtengerben.

Hatalmas szambaünnep kezdődik. Illetve folytatódik, mert a bevonulás és a menyasszony kikérése már táncolva, zenés kísérettel történt.

Előző rész >

Következő rész >

Tartalomjegyzék >

Klopédia >

Csere

Kapuőrök jelentik a reggeliző régenseknek, hogy 1 mungekar és 1 menyasszony áll a kapu előtt, hajnali fénysugarakkal a hátuk mögött.

Régensek fölpattannak, parancsolgatni kezdenek. Szolgák fölbolydulnak, bezizzen az egész palota.

Magasság Kútjánál megjelenik egy raj marcona hajdú. Fölszólnak Izvorulnak:

– Gyere, adunk a mungekarnak.

Izvorul boldogan leugrik a kötélről, szalad a hajdúkkal a kapu felé. Hajdúk váratlanul beledobják egy szökőkútba. Többször lenyomják, amíg a kosz és mocsok leázik róla. Ráadnak egy katonai köpenyt, és megfenyegetik egy hajvágással. Ollóval levágják a köpeny hosszából a felesleget. Izvorul abbahagyja az ordítást, csak duzzog. Lába nem éri a földet, ahogy a hajdúk tovább cipelik.

Magasság Kútjából kisuhan egy vörös sólyom. Emberarca van, szárnya lángol.  Körözni kezd, aztán ráül a kötélre. 3 másik követi. Néznek minden irányba. Egyik ott marad, a többi fölrepül a kútba.

 - - -

Régensek és udvartartás a kaputéren gyülekezik türelmetlenül.

Egyik utcából beszaladnak a hajdúk Izvorullal. Régensek intenek, városkapu mindkét szárnya kitárul.

A felkelő Nap sugarai elvakítják a fogadásra érkezett küldöttséget. Csak 2 alak körvonalait látják átjönni a kapu alatt.

Mácsonya kézen fogva vezeti a menyasszonyt a tér közepéig. Elengedi, gyorsan távozik Izvorullal.

Régensek előtapsolnak egy gyaloghintót. Beleültetik a menyasszonyt.

Róka élvezi a helyzetet. A gyaloghintót fölemeli 4 törpe, elindulnak a városközpont felé. Régensek és oroszlánjaik adják a díszkíséretet.

Arra jár a hajnali szél. Háztól házig szalad, mindenkiről mindent tudni akar. Körbelengi a menyasszonyt, aztán az oroszlánokat. Oroszlánok megérzik a rókaszagot, morogni és szimatolni kezdenek.

Visszaérkezés Madarászhoz

Mácsonya és Irrepit vágtat az erdőben. Izvorul mérsékelten élvezi a menekülést, a zötykölődést.

Lassítanak. Izvorul megszólal:

– Hatott a por?

– Melyik?

– Amit rád szórtam a letartóztatáskor.

– Nem vettem észre.

– Talán megettek az oroszlánok?

– Nem, mint látod.

– Akkor hatott. Hehe. Oroszlánok szeretik a fűszerkeverékemet. ParaCelsus Alapítványnál kísérleteztem ki.

– Köszönöm. Nem tudtam. Nagyon köszönöm. Máskor is legyél szíves ilyen védőporral segíteni!

Megérkeznek Madarász kőkerítéséhez. Irrepit pikuláján elfújja háromszor a „Zúzám drágulj” című népszerű megnyitó dallamot. Kapu nyílik a falon. Beléptetnek.

Madarász már az ajtóban várja őket.

Róka visszaváltozik 

Főutcán cipelik a gyaloghintót. Az oroszlánok egyre vadabbak, bömbölnek. Egyik régens megállítja a nászmenetet, pusmogni kezd a többivel a rossz ómenről.

Róka megijed. Érzi, hogy nem tudja már fönntartani az illúzió varázst. Föláll a hordszékben. Piruettel körbefordulva meglátja, hogy körül van véve gyanakodó oroszlánokkal. Következő piruett alatt visszaváltozik rókává, így kiesik a menyasszonyi ruhából.

A menyasszonyi ruha még tartja formáját, de Róka már elinal. A kíséret csak akkor veszi észre a változást, amikor a ruha összeesik.

Az oroszlánok bömbölve Róka után vetik magukat.

Róka a mellékutcákba rohan, oroszlánok utána.

Róka a főúton vágtat, oroszlánok utána. Nép általában sikeresen tér ki a hajsza elől, de azért pár útba eső közlekedési eszköz és utcabútor darabokra esik.

Őrök a városkapuban kordonba állnak, hallva a város felől a ribilliót. Róka átszalad az őrök lába között, kivágtat a városkapun. Őrök félreugranak látva az üldöző oroszlánok elszántságát.

A halálos hajsza a városon kívül változatlan sebességgel folytatódik.

Üzenet 

Pericoloso Appoggiarsi este a lakófa erkélyéről távcsövezi a tájat. Látja a vágtatva érkező Rókát, távolabb az üldöző oroszlánokat.

– Gabur küldjön azonnal menyasszonyt DandeLionnak! – kiáltja Róka.

Pericoloso szokásától eltérően gyorsan beugrik az erkélyajtón. A műszerfalhoz lép, meghúz egy sárga kart.

A fa törzsén megmozdul a kéreg. 4 kéregtollú bagoly libben el a törzstől, elrugaszkodásuk helyén egy odú tárul fel. Róka azonnal beleugrik.

Oroszlánok megérkeznek a fához, keresik a róka nyomát. Ők is beugranak az odúba.

Pericoloso firkant egy A7 méretű papírdarabra, a papírt bedugja egy kindertojásba. A kindertojást kihajítja az ablakon. A tojás elkezd pattogni az ágak között. Egyre magasabbra emelkedik, de mindig visszazuhan. Egyik mozduló faág nagy ívben elpöccinti. A tojás reptében fölemelkedik a felhőkig, folytatva íves pályáját ereszkedni kezd. A földön már rugózva várja teniszütővel a kezében egy troll. Backhand elüti. A tojás újra a felhők magasában repül. (Közben megcsodálhatjuk a giccses naplementét.) Egy hőlégballonban térképező törpe észreveszi a közeledő neonzöld tojást. Rövid keresgélés után előkap a műszerdobozból egy nokedli szaggatót, és továbbüti (a kindertojást). A kindertojás forogva-pörögve repül, leesik Vad Gabur táborára. A mungekarok már távolról észreveszik, tülekedni kezdenek az elkapása végett. Amelyik elkapja, tisztelettel átnyújtja Gaburnak. Gabur szétcsavarja a kindertojást, elolvassa az üzenetet. Innen tudja meg, hogy Mácsonya nevében menyasszonyt kell prezentálni. (Olvasni tud, a süketség nem zárja ki az írásbeli kommunikációt.)

– Bennem a Világ elkelt! – kiáltja. (Kiabálni is tud, a süketség nem zárja ki az ordítozást.) Bennem a Világot a menyecskék azonnal öltöztetni kezdik menyasszonyi díszbe. Összerakják gyorsan a kelengyéjét. Bíztatják, csinosítják, dicsérik, jó tanácsokkal látják el.

Gaburra és a vezérkarra díszruhát adnak. Elővezetik a hátasokat.

Az összes mungekar marhányra pattan, eszeveszett tempóban kiviharzik a táborból. Nagyon vigyorognak.

Kacsabéka szunyókálás miatt kicsit lemaradt az eseményekről. A patacsattogásra fölébred, gágogva próbál tájékozódni a kialakult összevisszaságban. Meglátja Gaburt, ahogy ügetésben kezdi vezetni a nászmenetet. Hatalmas ugrásokkal nyomába szegődik, végül felpattan egy marhányra. A vágtató marhányról vágtató marhányra ugrik, egyre közelíti gazdáját. Utoléri, befészkeli magát a nyereg mögé. Átfogja Gabur derekát, fejeivel próbál gazdája válla fölött, hóna alatt előre kukucskálni.

A nászmenet - mint egy hóförgeteg - egyre vadabb vágtában halad a pusztában.

Kharmatalok leállítják az oroszlánokat 

Róka a sötét járaton keresztül menekül eszeveszetten. A járat egyre meredekebb, átmegy csúszdába.

Potty. Róka kharmatal trógerek között találja magát, akik nagy mennyiségű zsákmánnyal trappolnak az osztályozó üzem felé. Hamarosan az oroszlánok is beesnek a szállító járatba. Róka elbújik a kutya méretű munkások között. Direkt komiszkodik a dolgozókkal, elgáncsol párat, megharap párat, lelöki a szállítmányt. Kharmatalok méltatlankodva kattogni kezdenek. Közben megjelennek bakterek és rohamgárok, akik az oroszlánokat akarják kituszkolni. A kattogás egyre gyorsul. Szirénázás kezdődik.

Róka következetesen a kharmatalok között rohangál, az oroszlánok már nyomát tévesztették. Nem is tudnak vele foglalkozni, mert 6 rohamgár osztag és számtalan bakter tépi, cibálja őket. Bakterek szirénáznak, rohamgárok dübörögnek. A zaj a bolyban már elviselhetetlen.

– Oroszlánszagot érzek! – riad föl a kharmatal őskirály. Fejszelvényén lévő bibircsek tüske alakúra duzzadnak, koronázzák a megjelenését. Elindul egy tágasabb tér felé, közben lágyan szirénázni kezd. Az oroszlánokkal küzdő rohamgár és bakter kharmatalok is a tágasabb tér felé csalják az oroszlánokat.

Őskirály dobszót hallatva az oroszlánokra veti magát. Felegyenesedik, harap és rúg. Amikor minden oroszlán már csak vele foglalkozik, a kharmatalok visszahúzódnak. Őskirály második szelvényén a bibircsek megduzzadnak, és gázt permeteznek szét. Ettől az oroszlánok elájulnak. Őskirály dallamot vált: a folyosón huzat keletkezik, ami kifújja a gázt.

Kharmatalok bebábozzák az elkábított oroszlánokat. Kivonszolják őket a húsraktárba.

Vacaktár 

A vész elmúlt a kharmatal bolyban. Rohamgárok visszavonulnak a laktanyába, bakterek szétszóródnak a megfigyelési pontokra. Munkások felveszik a terhüket, indulnak a raktárakhoz.

Róka egy sarokban sunnyog. Amikor a kattogás visszaesik normális szintre, bóklászni kezd a bolyban. Néha a bakterek észreveszik, ebből fogócskázás majd bújócskázás lesz. Róka jó mindkét játékban. Elbújik egy kisebb raktában. Elég rossz itt a levegő, mindenféle vacak van beraktározva. Bronz sisak, vas sisak, bőr sisak. Menyasszonyi ruha. Kalitka, bőrönd, ridikül. Cipők, övek, mozsarak. Képkeretek, könyvek, kefék. Róka néz, szimatol, válogat. Mikroszkóp, teleszkóp, kaleidoszkóp. Monokli. Van minden a vacaktárban, ami kharmatal számára haszontalan.

Róka halkan visszatér a ridikülökhöz. Keresni kezdi a legnagyobb belméretűt, ami amúgy a legkisebb külméretű. És jól is néz ki. Egyik bugyorból kiesik egy kulcscsomó, csengő hangja van. Róka megmerevedik, lekushad, vár. Nem hall semmit, nem történik semmi. Újra forgatni kezdi a ridikülöket, de sokkal óvatosabban.

Csak annyi ideje marad, hogy a vizsgált ridikül tartalma közé harapjon, amikor nyakon csípi egy lábujjhegyen érkező rohamgár. A rohamgár a levegőbe emeli, jól megrázza. Minden potyog szanaszét, Róka fogai között csak egy bőrkötésű notesz marad. Keményen harapja zsákmányát, nem engedné el semmiért. De nem is akarja a rohamgár elvenni az ócska bőrös-papíros vackot. Kiviszi Rókát a bolyból. Meglengeti, és jó messzire hajítja.

Előző rész >

Következő rész >

Tartalomjegyzék >

Klopédia >