Hídfő kijelölése
Borzanat kiheverte a nyári hőséget, vize gyorsan áramlik, már túlnőtte a kisvízi medret. Az ártérben darvak pákásznak a latyakban. Kellemetlen hideg szél fúj.
Hargita pár bíróval bejárja Borzanat partját. Figyelik a növényzetet, a hordalék lerakódásokat, a folyásirány változásait.
Nád között találnak egy reszkető, pucér remetét. Mérete szerint ember, szaga szerint büdös. Párszor megmártják a folyóban, aztán levágják a fejéről a bozontot. Remete még mindig vacog, ezért megitatják lorum pálinkával. Bíró1 fölöltözteti halas maskarába.
– Most te vagy a folyó szelleme.
– Mért pont én?
– Mert rajtad a halas maskara.
– Ha nem te vagy, akkor nagyon megverünk – egészíti ki Bíró2.
Remete kap még egy löket lorum pálinkát, ez eredményesebbé teszi a tárgyalást.
Bíró2 füttyére berobognak a marhányhuszárok. Leterítenek egy szőnyeget, ládát raknak a közepére. A ládára egy flaskó pálinkát és egy füstölgő vízipipát állítanak.
– Tisztelt vízi szellem! Táncolj, igyál, énekelj. És ha már fáradsz, szúrjad oda ezt a lándzsát – kéri Hargita tisztelettel a halálarcos remetét.
– Miért pont oda?
– Mert oda akarunk egy hidat építeni.
– És ha az ősök és hősök nem oda akarják? Egyáltalán Borzanatot megkérdezte erről már valaki?
Hargita a remete füléhez hajol, és bokán rúgja. Remete fölkapja a lábát, távolról táncolásnak tűnhet. Bírók is bokán rugdossák, sugdosásnak álcázva a befolyásolást.
Remete már folyamatosan kapkodja a lábát, meztelen talpa a földön csattog. Duzzogva megissza a szertartási pálinkát, és hevesen táncolni kezd. Időnként füstöt szív a szent vízipipából, mert az jól esik a szertartási pálinka fogyasztása közben.
Mielőtt teljesen lerészegedne, leszúrja a szent lándzsát a bal oldali hídfő helyére. A második bíró a szent lándzsát tisztelettel a megbeszélt helyre szúrja. Ezután a táltos rikácsolva összeesik, a jelenlévők pedig hangos ujjongással köszönik meg az égiek útmutatását a híd helyének kijelöléséhez.
Rontó szó nélkül várja ki a szent esemény végét. Hargita közli vele a megrendelést:
– Olyan széles lesz a híd, hogy a vonatfalu vagy a Szerv és Szövet Hasznosító gujarja is áthaladhat majd rajta. Recsegés és behajlás nélkül! A híd 3 nyílásos, 2 pillér a nagyvízi meder szélénél áll, a hídfők az árvízi meder szélénél. A középső nyílás hajózható. Stabilitás fontosabb, mint a szép megjelenés.
– Úgy lesz, gazda. Végzek pár próbaásást a hídfő helyének pontosítása végett.
– Rendben.
– A vonatút megengedett legnagyobb meredeksége miatt talán egy kicsit odébb lenne megfelelőbb a 2 hídfő helye.
– Az ősök és a hősök fogják nyilván a kezedet vezetni a végleges hely megtalálásakor – válaszolja mosolyogva Hargita.
A szertartási pálinka maradékát szétosztják a mungekar huszárok között. A legények isznak pár korsó sört a szent ital mellé. Lefosztják a maskarát a hortyogó remetéről, a szertartás kellékeit visszarakják a ládába. Füttyögnek és integetnek a folyó túloldalán komorkodó elfeknek, aztán ügetve kísérik vissza az bírókat Vadonföldre.
Rontó üzenetet küld Kőmorzsolónak, hogy jöjjön orkjaival segíteni. Lesz itt munka és verekedés, ne maradjanak ki belőle.
Bevonulás
A Sánta Tehén őrtorony Vadonfölde határán áll a Veres dombon, távol az ugarúttól.
Zöld Disznó kalapjából kivesz 1 kötelet. Átdobja a másik toronyra, a kötél kifeszül. Disznó átsétál rajta (ha szerencséje van). Kalapjában van még pár trükkös érdekesség. Az esernyője sem akármi: lehet vele vívni, lassítja a zuhanást, bepörgetve megzavarja a szemben állókat (eső ellen is jó). Zsebében démonlátó tükör van. Kezében egy távolszkóp. A dombok között felszálló port és madarakat figyeli. Ő az udvarmester. Amúgy disznóember.
Marhányhuszárok lepik el a dombságot. Egy patanval karavánt biztosítanak.
A karaván élén Hargita és Mácsonya üget, távcsővel figyelik a kiküldött felderítőket. Meglátják a tornyot. A torony csúcsán kibomlik Mácsonya zászlaja.
A torony felől megérkezik egy raj marhányhuszár. Az udvarmester vezeti őket. Tisztelettel üdvözli Hargitáékat, felvezeti őket a toronyhoz. A patanvalok lépésben követik őket.
Egyik patanvalt a torony lépcsője előtt letérdeltetik. Utazókabinjához létrát tesznek. A kabinból kilép és leereszkedik Irrepit Calidus. Körülnéz. Raritan pórázát tartja a kezében.
A torony szilárdan áll. Rontó orkjai elkezdték a belső átalakítását. A gépezeteket, vezetékeket kibontják, a torony mellett rendezetten fölhalmozzák. A torony belső tereit ácsmunkával szintekre osztják, kezdetlegesen berendezik. Bejáratot már elkészítették.
Mácsonya a karját nyújtja Irrepitnek, fölvezeti a lépcsőn a fogadószintbe. Hargita már várja őket. Tálcáról pezsgőt vesz mindenki.
– A férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez és lesznek egy testté. – Hargita Mácsonyára emeli a poharát. – Ez lesz az otthonotok.
Mácsonya magához húzza Irrepitet. Így nem érzi magát egyedül a váratlan feladat elfogadásában.
– Foglaljátok el az őrhelyet, amit a Csen törzs bíz rátok, a mungekar szövetség beleegyezésével – folytatja Hargita.
Átadja a torony kulcsait Mácsonyának, aki mindjárt továbbadja Irrepitnek.
– Őrizzétek a hidat, védjétek az ugarutat, érvényesítsétek a szövetség akaratát. De leginkább klánunk érdekeit.
– Hol itt a híd? – kérdezi Irrepit.
– Rontó ott építi. – Az erkélyre mennek.
A domb lábánál folyik a Borzanat. Két partján már áll a hídfő. Rontó irányításával a yetik sziklákat hajigálnak a pillér helyére. Borzanat túlpartjáról elfek távcsövezik az eseményt.
– Hol vannak itt utak? – okoskodik újra Irrepit.
– Az utak a hidakat kötik össze. Majd idetalálnak. Lesz itt vagonút is – válaszolja Hargita.
Besétálnak az irányítóterembe. Kicsit furcsa, hogy derékszögben el lett fordítva. Minden el lett derékszögben forgatva, ugye. Az irányító terem (is) ésszerűen és takarosan van berendezve, új feladata szerint működik. Belátni a torony belsejébe. Orkok dolgoznak mindenütt, ácsolnak és építenek. Lépcsők, csúszdák és felvonók kötik össze a szinteket. A hajtóművet átalakítják, tengelyére szélmalmot helyeznek. A torony mellé gabonasiló és szeszgyár is épül. És víztisztító, komposztáló, szemétégető, napkollektor, stb. Mindez még csak terv, a rajzai a fogadószint falát díszítik.
A torony körül ideiglenes épületeket állnak, amik most az építkezést szolgálják ki, de később (a várhatóan kialakuló) település első középületei lehetnek.
– A mungekarok jönnek-mennek – szólal meg Irrepit. – Ide állandó csapat kell. Várúr sereg nélkül?
– Havi váltásban küldünk őrséget, és hívhattok telepeseket is. Nargile ígért pretoriánusokat, a többiek majd jönnek maguktól.
– Nem csak katonák kellenek, iparosokat is kérek!
A fogadásnak vége. Mácsonyát az őrparancsnok, Irrepitet az udvarmester kezdi körbevezetni a toronyban és környékén.
Irrepit fölmászik a lépcsőkön, leereszkedik a pincékbe. Mindent gondosan megnéz, kipróbál. Nem látszik rajta, de elégedett. Jobbra számított, de rosszabbat is elfogadott volna. És az anyósa is jó messze lakik innen. Tervezni kezdi az átalakításokat, továbbépítéseket. A torony gyökerénél helyet keres a medvekápolnának. Raritant elengedi, aki azonnal lerohan a pincébe.
A pince összenyílik a többi épület pincéjével, az alapozás és a támoszlopok között meghagyott járatokkal. Raritan felderíti az egészet, vizsgálja a talajt, a beépített köveket, mintát vesz a bennük talált zárványokból. Eltűnik a sötétben.
Drakok növelése
Raritan bolyong a torony alépítményében, végre megtalálja a komposztálót. Fütyörészve simogatni kezdi a szakállát. A szakáll vörös izzadtságot ad ki magából. Az izzadtságcseppek a földre pottyannak, egymást keresik, összeolvadnak egy tojásnyi pacává. Paca 2 gyíkfejeket gyújt ki magából, körbenéz. Raritan zsebéből port szór az amőbapaca elé. Az amőba két fejecskéje egymással versengve nyalja föl a port. A fejek visszahúzódnak a pacába. Paca begurul a szemétdombba.
Az amőba minden nap befalja a komposztálóba ledobott hulladékot, de ez kevés. Raritan a konyháról célzottan hoz maradékokat neki, hogy az amőba mérete megfeleljen a zigóták kihordásának. Amikor nem figyelik, főzeteket készít és beadja a sárkánynak. A komposzt növekedni kezd, benne a bujkál vörös amőbasárkány. 1 hónap múlva a vörös amőba eléri a dupla disznó méretet, ettől kezdve Raritan gyökeresen megváltoztatja a táplálását. Kivonatokat, elixíreket, porokat és löttyöket fecskendez az amőbába; méri a hőmérsékletét, térfogatát, figyeli színét és szagát. Amőba szint vált a beavatkozások alkalmával, leginkább az injektálásnál. A színváltás gyűrűző mintákban jelenik meg a testén, és elmúlik, amikor az amőba megnyugszik.
És az amőba a várva várt nagy napon kivet magából 8 csecsemőt. A csecsemők szőrösek és narancssárgák. Raritan visszadugja a csecsemőket, újabb löttyökkel táplálja az amőbát. Legközelebbi alkalomkor 8 kék foltos karon-ülőt vet ki magából az amőba. Bőgnek és verekednek. Ezek is visszadugatnak. De a sírásuk felveri az alsóbb szinteken alvó cselédséget. Raritan ráparancsol az amőbára, hogy tanítsa járni a kis drakokat. Változtat az elixír összetételén, és több disznómájat hoz az amőbának. Megtervezi, hogy milyen változás legyen a gyerekeken, de a komposztból bevitt táplálék összevész a reagensekkel, ami az eredményt eltéríti. Legközebb pikkelyes és rózsaszín kisfiúk bújnak ki az amőbából, viháncolnak, futkosnak. Raritan ráparancsol az amőbára, hogy tanítsa beszélni őket. A kisfiúk számokkal lesznek megnevezve.
A lépcső recsegése megriasztja őket, visszaugranak az amőbasárkányba. A sárkány befúrja magát a komposztba. Egy bakter jelenik meg, durván elzavarja Raritant aludni. Raritan morog, kelletlenkedik, és örül, hogy nem bukott le. Másnap a cselédség között terjed a pletyka, hogy Raritan a pincében gyermekekkel kergetőzik. Raritant ez cseppet sem zavarja.
Az udvarmester nekiszegezi a kérdést:
– Újabban gyerekekkel üzekedsz?
– Én?
– Te bizony. Tudja mindenki.
– Hol?
– A pincében.
– Mikor?
– Éjjel.
– Ne igyál annyit, hülye paraszt!
Kitör a verekedés. Udvarmester rávág Raritanra a pálcájával, de az már a patájára ugrott sarokkal. A pálca eltörik, az udvarmester fenékre ül. Raritan lelöki az udvarmester kalapját, rángatja a fülét. A cselédek is beavatkoznak – az udvarmester oldalán. Rávetik magukat a verekedőkre. Raritan kimászik a kupac alól, a tetejére ugrik, és tapossa a cselédeket.
A verekedés és kiabálás fölhallatszik Irrepithez, leküldi a lakájokat, hogy tegyenek rendet. A lakájok várnak egy kicsit, hogy a birkózók jól elfáradjanak, aztán vaduk fújni kezdik sípjaikat. A rettenetesen magas és erős hangtól a verekedők kiborulnak, csak ülnek a földön fülüket betapasztva.
Hamarosan a megtépázott verekedők Irrepit előtt állnak, és árulkodnak egymásra. Irrepit bezáratja őket a karcerbe, és ellenőrzi a pincét. Természetesen nem talál még nyomokban sem semmit. Minden verekedőre kioszt 3 botütést, és lezárja az ügyet.
