Vacsora
Pericoloso hosszú szolgálat és sok eredményes küldetés után megkapta varázslatos lakófáját. Testi-lelki jó barátok lettek. Leginkább álomidőben kommunikálnak.
A fa körüli kert még nem véglegesült, mert a kőkerítés hiányos. Kapu sincs. Lombok között baglyok, szirmuszok és kristálytündérek élnek. Gyökerek közé befészkelte magát egy mosómedve család. A gyökerek behatoltak a fa alatt fejlődő kharmatal bolyba. Lépcsőházban menyétet lehet néha látni. Kiirtja a fából a férgeket és rágcsálókat.
A kertnek és a fának vannak ideiglenes lakói is. Madarak szállnak meg a lombok között, állatok föleszik a fa lehullott termését.
Erdőmélye titkos útja a fa mellett húzódik, az azon járó népek néha a kertben éjszakáznak. Pericoloso a 3. emeleti erkélyről szereti meglesni és kihallgatni az utazókat.
A varázslatos lakófa gondoskodik Pericolosoról és a megszálló vendégekről. Egészségüket rendbe hozza, lelküket megtisztítja. Felszerelésüket leápolja, szerszámaikat vagy fegyvereiket kiélesíti. Ha valakire megharagszik, azzal ugyanezt teszi fordítva.
Jobb esetben nem törődik velük.
Pericoloso éppen az esti áhítatot végzi a 6. emeleti erkélyen. Aranyszirmuszok adnak zenei kíséretet. (Varjas János verse)
Ne vond ezüstöddel arcomat
Alkonyat!
Nem illik hozzám
ez a fényes, fehér, tiszta hidegség.
Bronzzal ötvözött aranyad izzása:
az vagyok én!
Az utolsó sor kikiáltása után csend terül szét az erdő felett. Pericoloso gyönyörködik a naplementében.
Mácsonya léptet ki a déli ösvényről. Szétnéz a fa körüli tisztáson. Leszerszámozza a marhányt, és kis tüzet gyújt az egyik kőszirt mellett. Szalonnát és kolbászt tűz a nyársra, sütögetni kezdi.
Pericoloso lerohan a lépcsőn a 3. emeleti hallgatózó helyre. Fogantyúval a kagylót Mácsonya irányába fordítja, sztetoszkópját a hallójárat végéhez illeszti.
Róka összegömbölyödve alszik az egyik kő kerítésoszlop tövében. Egy hatalmas, nyúlfejű ember fűszállal piszkálja. Böködi a fülét. Aztán a szemöldökét. Amikor az orrát böködi, a Róka odacsap. Nyúl még egyszer megböki Róka orrát, és eloson. Róka odavág az orrára, ettől felébred.
Megérzi a sülő szalonna illatát. Odasompolyog Mácsonyához.
– Kérnék a vacsorádból, de úgysem adsz. Mert fösvény vagy. Rám fogod a szalonna zsírját fröcskölni. Mert dölyfös vagy. Azután majd kinevetsz. Mert kevély vagy.
Mácsonya csak nézi a pimaszkodó Rókát. Aztán vet neki kenyeret, szalonnát, kolbászt.
–Ilyen koldulást sem hallottam még. Nesze, zabálj!
A Róka meglepődik, aztán ráveti magát a finom falatokra. Mácsonya is vacsorázni kezd szép nyugodtan. Utolsó falat után megtörli a száját, elrakja a bicskáját, és észreveszi, hogy Róka nagy szemekkel nézi.
– Mit bámulsz?
– Te vagy az első utas, aki megkönyörült rajtam.
– Ugyan, ugyan. – mosolyodik el Mácsonya.
Pericoloso nem hall semmit. Forgatni kezdi a kagylót, de továbbra is semmi. Néma csönd uralkodik el az erdőn.
Bíborhiéna háton egy lidérccsapat veszi körül a birtokot. Bajnokuk éjféli csendből szőtt köpenyt hord. Elhallgatnak a madarak és árnyék borul a szívekre. A rémek feketék, ruhájuk fehér.
Pericoloso lerohan a bejárathoz, kikiabál:
– Gyertek be azonnal!
– Mi van?
– Miért?
– BEFELE! AZONNAL!
A fa előtti tisztáson nyulak szaladnak át.
Vad Hajsza
Dübörgő hang közeledik nagyon gyorsan. Róka a nyulak után vetné magát, de Mácsonya elkapja a farkát. Beugrik a türelmetlenkedő Pericoloso mellett a fába. Éppen utána kap egy hosszú szőrös kéz. Ronda és büdös alak nyomakodik a karmos kéz után. Pericoloso botjából kicsapó villám megállítja egy pillanatra, ez elég ahhoz, hogy a fa gyökerei a földbe cövekeljék. A rondaság hadonászik és visít, miközben a gyökerek bevonják a föld alá. Pericoloso bevágja az ajtót. Bekulcsolja, megláncolja, keresztgerendákkal megerősíti. Egy seprűvel is megtámasztja.
A szűkös előszobából csigalépcsőn indulnak fölfelé. Áthaladnak a gardróbon, műhelyen, konyhán, irodán, laboron, könyvtáron. Végül megállnak szuszogva a szalonban. Leülnek 2 kényelmes fotelbe.
Baglyok pánikolnak, a fa magasabb ágaira szállnak.
A téli napforduló és a Gyermek születése közötti sötét napokon az istenek közmegegyezése szerint a Sehonnai Vén a Világra szabadítja a Rémkirályt és rémséges seregét, hogy begyűjtsék az elveszett lelkeket. A sereg bejár minden zeget és zugot, fölkutatja a temetetleneket és végtisztesség megadása nélkül elhantoltakat. Valamint a kóborló, törött szárnyú és fegyelmezetlen lelkeket, akik nem hajlandóak életük befejeződését tudomásul venni.
Ilyenkor nem tanácsos a házon kívül lenni, vagy a házba idegeneket beengedni. Mert a rémsereg fegyelmezetlen, hajlandó túlkapásokra.
Mindenki szuszog a gyors lépcsőzéstől (kivéve Rókát). Leülnek a karosszékekbe, várják, hogy a lélegzetük utolérje őket.
– Nem a Holdbéli Nyúl szaladt erre? – töri meg Róka a csendet.
– Nem. A Vad Hajsza vágtat erre. Akarsz beszélgetni a vadakkal? – dünnyög Pericoloso. Beleállítja Mácsonyát egy csillagövi jegyeket ábrázoló kör közepébe. A kör gyűrűi lassan forogni kezdenek, a gyűrűk között öklömnyi labdák gurulgatnak. Pericoloso ezt nézi, folyamatosan jegyzeteli. Közben motyog:
– Barátkoznod kéne technomágusokkal!
– És architektorokkal.
– Testvéreid nem miattad haltak meg.
– Közeleg az esküvőd.
– Apád büszke lesz rád.
– Miért jöttél erre?
– Nyanya azt mondta. – Pericoloso legyint, Róka sóhajt. Ismerik Vajákost.
Róka fülét hegyezve a függönyre néz mereven. Mindenki elhallgat. Kapirgálás hallatszik. Pericoloso váratlanul elrántja a függönyt. A függöny mögötti ablakot kívülről 2 fekete rosszarcú feszegeti.
– Téged keresnek – mondja Rókának.
– Nem, hanem téged.
– Miért pont engem?
– Nem tudod, ki kapott 17 halálos sebet Baglyasd határában?
A rémségesek érdeklődve figyelik a vitát az ablak túloldaláról.
Pericoloso rövid gondolkodás után – rettenetes grimaszt vágva – az ablak felé ugrik. Közben sikít egy hatalmasat. A betörők fülükhöz kapnak, hogy ne süketüljenek meg. Elveszítik egyensúlyukat, ezt kihasználja a lombok közül rájuk támadó 6 tucat kuvik. Addig rúgják és csípik őket, amíg lezuhannak. Pericoloso visszahúzza a függönyt és folytatja a társalgást.
– Baglyasdon „csak” 16 halálos sebet kaptam.
Róka rövid tépelődés után úgy dönt, hogy nem folytatja a demokratikus vitát. Egyrészt nem viszi előre a társalgást, másrészt Pericoloso feltehetően jobban tudja, hogy hány sebet kapott, és hol.
– Miért keresed a Szépen Szólót?
– Hogy nagyapám süketsége elmúljon.
Idétlen éjjeli rémek jönnek egyre többen az udvarba, szimatolnak és hömbölögnek.
Rémkirály is megérkezik. Szárnyas pálcájával koppint a földre egy hatalmasat. A koppantására sötétséghullám terjed szét. A valóság elől bujkáló szellemek megjelennek, mert csatlakozniuk kell a Rémkirály seregéhez.
A tisztás szélét keretező kőszirtek szétesnek, a beléjük zárt dölyfös lovagok ímmel-ámmal csatlakoznak a rémsereghez.
– Megyünk haza! – kiáltja a Rémkirály. Seregével vágtatva hagyja el a környéket. A rémséges sereg az ellenszegülőket magával vonszolja a megnyugvás helyére.
Pricoloso és a Róka ott áll kerítés nélkül.
– Mondtam, hogy kevélységből nem lehet kerítést építeni.
Lemennek a könyvtárba. Pericoloso közben elmondja, hogy megállapodott Rókával a szépséges lakófája köré építendő kőkerítésről. A Róka kevély lovagokat provokált, akik kővé váltak vacsoramegtagadás következtében. Alakult is szépen a kőkerítés. A mai napig. De a Rémkirály vonulása keresztülhúzta Róka terveit. Ha Róka megépítette volna a kerítést, Pericoloso levette volna róla az átkot. A megállapodás még áll, a kerítés viszont nem.
Pericoloso a Madártávlatban (Madártani Egyesület kiadványa) látja, hogy csak Madarász publikált az utóbbi 15 évben a szépen szóló madarakról.
– Menjél a Madarászhoz, ha szépen szólót akarsz. Róka elkísér.
– Ez biztos? – ellenkezik Róka.
– Az van a horoszkópban, hogy Mácsonya fog rávezetni a kerítés építésének megoldására. Az ő sikerétől függ, hogy leveszem-e rólad az átkot.
Ezen még elvitatkoznak egy darabig. Mácsonya elbóbiskolása vet véget a parttalan feleselésnek. Alszanak hajnalig. Csatazaj ébreszti őket.
Kegyetlen napsugarak idétlen éjjeli rémeket gyilkolnak elkeseredetten az udvarban. A levert szörnyeket a Fa gyökere a föld alá rántja.
Madarász kertje
Ritkán álló fák között, napos erdőben poroszkál Róka. Nyomában a marhány, annak nyergében Mácsonya. Gyönyörködik a tájban, nem kell a rókát követő marhánnyal törődnie.
Egy völgybe érkeznek. Ennek közepén magasodik Madarász fája. A fa idősebb, mint Pericolosoé. Terebélyesebb, kicsit magasabb is. Nagyobb szobák lehetnek benne. Van kőkerítése.
Róka kioktatja Mácsonyát.
– Én nem mehetek be, mert Madarász nem szeret. Egy ideig ide jártam a tojásbüfébe. Mindig volt előfőzött tojás. Savanyú Szőlő napi együttugatás után meghívtam a környékbeli rókákat tojáspartira. De kiderült, hogy az nem tojásfőző, hanem tojáskeltető. Minek a tojást kelteni? Az nem alszik. Nem is fekszik. Lett is kergetőzés, átkozódás, hajigálás. Madarász azóta őrt tart a fában. – Róka rövid szünetet tart, majd folytatja. – Kint maradok, és vigyázok a legelésző marhányodra. Madarász szívesen fog látni, és meghív egy bőséges vacsorára. Főleg, ha megmondod, hogy Vad Gabur unokája vagy. A Szépen Szólóról ne szóljál! Egyél, igyál. És tegyél zsebre pár falatot közben. Lefekvés után várjál éjfélig. Akkor indulj el csendesen a legfölső emeletre. Ott vannak a madarak. Ha csettegést hallasz, dobjál el egyet a félretett falatokból. A Szépen Szólót kalitkával együtt emeld el.
Kapu
Mácsonya kiköti marhányát egy szép kargfához. Leballag a kőfalhoz, keresi a bejáratot. Körbejárja a falat vagy háromszor, de nem lát kaput. Közben kis madarak repkednek körülötte, csicseregnek.
Észreveszi, hogy a fal beugrásánál ki van a fű taposva. Megáll, vizsgálni kezdi a falat, a repedéseket.
Madárkák abbahagyják a csicsergést, kíváncsian várják a fejleményeket.
Meglát egy pókhálószerű rajzolatot. Tenyerét a pókháló közepére nyomja. Fal színe a pókháló körében acélkékre vált. A kör közepén nyílás nyílik, egyre tágul. Mácsonya megigazítja ruháját, és átlép az udvarba. Mögötte a kör bezárul.
Az udvar üres, tágas. Mint egy elhagyott legelő. Közepén magasodik Madarász lakófája. Távolról nem látszott ilyen szépnek és hatalmasnak. Mácsonya csak bámul, csodálja a fát. Közben kényelmesen az ajtóhoz sétál.
Madarász vacsorája
A fa tövében kinyílik az ajtó, kilép Madarász. Magas, szikár, idős ember. Haja ősz lenne - ha látszana. Ugyanis le van borotválva. Sűrű fekete szemöldöke össze van nőve. Egész ráncos feje borostás. Fekete, földig érő talárt és zöld mellényt visel. Lassan jár, botra támaszkodva.
Megöleli Mácsonyát, bevezeti az előszobába. Onnan átmennek a társalgóba. Udvarias és semmitmondó társalgás kezdődik, aminek a vacsorához szólító csengetés vet véget.
Az ebédlőben (vacsorázóban) már meg van terítve. Madarász és Mácsonya egymással szemben foglal helyet. Asztalon az ételek, mindenki szed magának. Előétel töltött anced tojás bálminer salátalevelekkel. Ezután voszátafürj következik: személyenként 2 darab, porhanyósra sütve, emdoh gombával párolva. Az ételsort epertorta zárja mopogácskocsonyával. Mácsonya zsebe már tele van fürjcsontokkal, nem maradt hely az epertortának. De nem is rakna kocsonyát a zsebébe, nem engedi a neveltetése. A bámliner leveleket is csak nagy önfegyelemmel bírta zsebre vágni.
Bolyongás a fában
Vacsora után Madarász egy resegélyre bízza Mácsonyát.
A madárka átvezeti Mácsonyát folyosókon, lépcsőkön. Megmutatja a fürdőt, aztán a vendégszobát. Mácsonya lefekszik, resegély az ágy fejtámlájára ül. Mácsonya ahányszor mozdul, a resegély mindjárt csipogni kezd. Mácsonya kapcsol, ad egy bámliner levelet a madárkának. Aztán még egyet. Resegély elcsipegeti a leveleket, aztán elalszik. Mácsonya várja az éjfelet, majdnem elalszik. Többször is elbóbiskol, ezért abbahagyja a fekvést. Újra elbóbiskol, azt álmodja, hogy minden lélek világosságért kiált.
Fölriad. Éjfél van.
Csizmáit a vállára akasztja, mezítláb oson a folyosókon, lépcsőkön.
Egy lépcsőfordulóban valami kattogni kezd előtte. Gyorsan dob előre egy voszáta darabot. Kattogás megszűnik, indul tovább. Egyre magasabbra lépcsőzik, közben többször ismétlődik a kattogás-maradékdobálás cselekmény.
Lépcső tetejénél benyit egy tágasabb szobába. Ablakon gyér csillagfény szivárog be. Középen 1 egylábú asztalon nagyobb kalitka áll. Benne egy pulyka nagyságú kék-, zöld- és aranytollú madár alszik. Ráillik a Madártávlat leírása: nyilván ez a Szépen Szóló!
Mácsonya óvatosan felemeli a kalitkát, elindul a lépcsőn lefelé. Kattogást hall, dob a zsebéből egy maradékdarabot. Kattogásnak vége, indul tovább. 2 lépcsőforduló után megint megállítja a kattogás. Dobna fürjcsontot, de üres már a zsebe. Tovább akar menni, de valami a lábára tekeredett. Lépne még egyet, erre újabb végtagjára tekeredik valami. Feltehetőleg kígyó, legalább is kígyószaga van. Meg nyálkás is a tapintása. A kígyók minden mozdulatra szorosabban fogják, csettegnek, és ekkor újabb kígyó tekeredik rá.
Fölriad a Szépen Szóló, hangosan énekelni kezd. Fölébred, megmozdul minden élő a toronyban, a lépcsőre hemzsegnek. Megérkezik Madarász is. Fölkapja a kalitkát, gondosan megvizsgálja a Szépen Szólót. Visszaviszi a kalitkát a toronyszobába, az asztalka közepére helyezi. Elhagyja a szobát.
