Mácsonya vallatása
Mácsonya mezítláb áll laboratórium közepén. Csizmái a válláról csüngenek alá. Moccanni sem tud, mert 32 csőrös kígyó van rátekeredve. Amikor megmozdul, a kígyók kelepelni kezdenek, és fokozzák szorításukat.
A laboratórium polcain madárpreparátumok, csontok, fészkek, tojások, vegyszerek és kegyszerek halmozódnak. Mácsonyával szemben egy íróasztal terpeszkedik, rajta enyhe rendetlenség. Az asztal túlsó oldalánál ül Madarász, és kártyalapokat keverget.
Átadja emelésre a paklit Mácsonyának. Kígyók leesnek Mácsonyáról, a lába körül gyűrű alakzatban csúsznak, másznak.
Mácsonya emel, visszaadja a paklit. Leül az asztalhoz, Madarásszal szemben. A karosszék kezére-lábára tekeredik, moccanni sem tud.
Madarász leoszt 2 kártyát, egymásra fekteti keresztben. A következő 4 lappal bekeretezi. Nézegeti. Közben motyog mindenfélét.
– Testvéreid nem miattad haltak meg.
– Miért nem kérted mindjárt a madarat, amikor megérkeztél?
– Van rá esély, hogy megmented a Szépen Szóló Madarakat a kihalástól.
Újabb 4 lapot oszt le az asztal jobb oldalára.
– Őr leszel. A határon.
Mácsonya csak néz nagy szemekkel, nem érti a hallottakat.
– Szólalj meg már! – dörren rá Madarász.
– Kell a Szépen Szóló!
– Világnak ez az utolsó Szépen Szólója.
– Akkor is kell öregapám meggyógyításához.
– Az ki is?
– Vad Gabur, Tüske fia.
Madarász kiránt 1 lapot a pakliból, az asztalra veti: fordított Kardok Királya.
– Ajaj! – Madarász összetúrja a kivetett kártyákat. – Madaramat majdnem megölted. Öreg, nem bírja már a megrázkódtatásokat. Megdöglése esetén nagyon rosszul jársz!
Mácsonya pont olyan nyugodt, amilyen ideges Madarász. Farkasszemet néznek. Madarász összeszedi a kártyákat, pakliba rendezi. Közben megnyugszik. Visszaül gondolkodó székébe, hallgat. Morfondíroz. 5 perc múlva megszólal.
– A madarat csak vegetatíve lehet szaporítani, mert egyedül van. Izvorul Tamaduirii ezt meg tudja oldani. Hozzad el Izvorul Tamaduiriit Porvárról. Akkor vihetsz innen Szépen Szólót.
Trollok öreganyja
Marhány békésen legelészik.
Róka szunyókál. Kilenc rókafejű, meztelen, didergő ember nézi. Mindegyik kérdezgeti, hogy nincs-e melege?
Fal felől süvítés hallatszik, Mácsonya repül kifele. Kidobták. Majdnem az ébredező Rókára esik.
– Hol a madár?
– Láttam. A toronyszobában.
Süvítve megérkeznek a csizmák is. Majdnem eltalálják Rókát.
– És miért nem hoztad ki?
– Nem hagyták a csőrös kígyók – fölül, kezdi felhúzni a csizmáit. – Madarász azt mondta, hogy hozzam ide Izét, és minden rendben lesz.
Róka nem boldog.
– Izvorul Tamaduiriit Porvárról?
– Ja. Izét, vagy mit.
– Akkor indulás Porvárra!
Mácsonya fölpattan a marhányra, indul Róka után. Beszól Rókának:
– Madarász kerítését trollok hordták össze. De nem építettek kaput. Egetverő papjai célzott robbantással vágták ki a kapu helyét, alig kellett kőműveskedni utána.
– Madarász ember, rövid életű. Nem ér rá kísérletezgetni az építéssel, mint mondjuk egy elf. Vagyis Pericoloso Apporgiarsi.
– Miért nem kéred meg a trollokat, hogy ők építsenek kőkerítést Pericolosonak?
– Mert megpukkadt az öreganyjuk.
– Aha, értem. Szóval miért is pukkadt meg a trollok öreganyja?
– Mert kiitta a tavat.
– Aha. És miért itta ki a tavat?
– Mert a tó fenekén volt a merőkanala.
– Most már mondd el az elejétől!
– Elkértem tőle a merőkanalát. Aztán fél év múlva rám szólt, hogy már visszaadhatnám a merőkanalát, mert evés közben azzal szokta fenyíteni a neveletlen troll porontyokat. És már elkanászodtak, mert régen kaptak a pofájukra a merőkanállal. Sajnos nem találtam a merőkanalat, mert nem is akartam visszaadni. Olyan jól illett a kézbe, és gondoltam, hogy ha majd lesznek nekem is gyermekeim, jól pofon fogom legyinteni vele őket, ha nem viselkednek rendesen az asztalnál. Öreganyja erre fölkapta a házamat, hogy majd kirázza belőle a kanalat, és akkor nem kell tovább keresni. De nem esett ki a házból semmi. Aszonta, hogy belehajítja a kunyhómat a tóba, ha nem adom azonnal vissza a kedvenc, kezébe illő, de meggondolatlanul nekem kölcsönadott merőkanalát. Mondám, hogy attól nem lesz meg a merőkanala, hiába hepciáskodik itten. Fogta az egészet, és belehajította a tóba. Megvallottam hirtelen, hogy kár volt így elhamarkodni a vitatkozás befejezését, mert a hőn óhajtott merőkanál most biztosan a tó fenekén pihen, és a hableányok fogják vele a neveletlen gyermekeiket fegyelmezni.
(Ez jó nagy mellébeszélés, mert mindenki tudja – a trollok öreganyján kívül – hogy a korallemberek nevelik a hableányok utódait.) Az öregasszony erre nekihasalt a tónak, és kezdte kiinni. Majdnem sikerült neki, de közben kipukkadt. Kicsit sajnáltam, aztán gyorsan kihúztam a szárazra került kunyhómat az iszapból. A kanál még a konyha falán lógott. De ennek nem örülhettem sokáig, mert rám rontott a pukkanásra összeszaladt környékbeli összes troll. Alig bírtam eliszkolni a lábuk között. A házamat széttaposták, és engem is szét fognak, amint megtalálnak. Megígérték. Jól jött, hogy közben beleátkoztak ebbe a rókabundába, így nem ismernek föl. A kanálért majd visszamegyek, amikor már megépítettem Pericolosónak a falát, és végre visszaváltoztam tündérre.
Porvár
Porvár falától 500 méterre áll 2 kőoszlop. Valaha kapu lehetett, de a keresztgerenda már a földön hever, összetörve és félrehúzva. Elfelejtett betűkkel van televésve.
Mácsonya leszáll a marhányról, lerakja fegyvereit. Megáll az oszlopok között, nézi a város kapuját. A kapu egy kisebb erőddel felérő bástyaépítménybe van vágva. A bástya aszimmetrikus, dísztelen, mint a rá támaszkodó falak. A kapu viszont szépen faragott márványkeretben van. Címer koronázza, emléktáblák és reliefek veszik körül. 2 kapunyílása van: egy kisebb a gyalogosoknak, és egy nagyobb, vagyis egy hatalmas.
Róka hosszasan szimatol, tépelődik, végül keresztet rajzol a porba, és a kereszt egyik szárát meghosszabbítja a városkapu irányába. A keresztre állítja Mácsonyát. Ráparancsol:
– Indulj el a vonal után, menj csak utána, és ne kérdezősködj! És főleg ne mondd azt a gnómnak, hogy izé! Senkinek ne mondd, hogy izé! Gyere vissza sötétedés előtt!
– Miért nem kísérsz be?
– Nem akarok oroszláneledel lenni.
Mácsonya elindul, az előtte pöndörödő vonal vezeti. Áthalad a nagykapun (nem a gyalogosok kiskapuján, naná)! Nem fizet kapupénzt. (Mungekarok a legutóbbi tisztázatlan kimenetelű csata utáni béketárgyaláson elérték, hogy nem kell Porváron kapupénzt fizetniük. És ezzel azt is elérték, hogy a porvári hatóságok pikkelnek rájuk.)
Róka az oszlopok mellől nézi. Őrzi a marhányt és a felszerelést.
Mácsonya követi a vonalat. Fölmegy egy létrán. Átlép egy erkélyre. Szalmatetőkön ballag. Leugrik egy sikátorba. A sikátor vakon végződik, a vonal fölmegy a falra. Mácsonya megy rezzenéstelen arccal felfelé, teste vízszintes haladás közben. Csak sála nem felejtkezik meg a gravitációról, lefelé lóg, hintázik. Egy padlásajtón át bejutnak a bolhapiacra. Hatalmas tömeg van, mivel fizetésnap volt. Vonal a plafonon megy a feltűnést kerülendő. Mácsonya is a plafonon lépked. Kalapját és sálját kézbe veszi, mert fél, hogy leesnek. A nép nem is figyel rájuk, az alkudozással van elfoglalva. Vonal egy oszlopon lecsavarodik a földre, Mácsonya követi. Egy szélesebb úton mennek tovább.
Kiérnek a főtérre. Itt hatalmas a tömeg. Ezért a vonal fölvezeti Mácsonyát a házak ereszéhez. Mácsonyának nincsen tériszonya (legalább is nem tud róla), így nyugodtan bandukol a 15 cm széles padkán, 16,25 méter magasságban, ugrálva egyik ereszről a másikra.
Dobszó hallatszik. Széthúzódnak a népek, mert köztisztító körmenet jön. Jelvényvivő és a zenészek után 4 troll következik. Vállukon emelvényt hurcolnak, amin oroszlándíszítéses trónus van. A trónusban egy 19 éves aranybőrű fiatalember ül. Bajusza még csak sarjad, nagyon jó erőben van. Ő DandeLion 134. Megtestesülése. Unottan nézi a hódoló népet. Mögötte jön az 5 régens kurlekarokon. Oroszlánok sétálnak a régensek mellett. A sort a testőrség zárja.
A trollok megtorpannak. Nép térdre veti magát, néma csönd lesz. DandeLion vizslázni kezdi a népet. Csak 1 ember marad állva, rettegve néz a herceg szemébe. Herceg letépi az emberarcát, és bömbölni kezd. A rettegő meggyónja hangosan, hogy többszörös gyilkos, rabló és tolvaj. De nem sokáig gyón, mert az oroszlánok rárontanak, széttépik. Ismét győzött az igazság. DandeLion tisztítóvizet hint bőségesen a népre. Mindenki megnyugszik. Nép megéljenzi az igazságos bírót, a körmenet vonul tovább.
Mácsonyát elfogják
Mácsonya is indul tovább. Követi a kunkorodó vonalat: megy lépcsőn föl, sikátorokban össze-vissza, hátsó udvaron át, háztetőn, piacon keresztül. Megáll, mert véletlenül rálépett a terek metszéspontjára. A vonal sem halad tovább, Mácsonya körül kezd spirált rajzolni. A kép monokrómmá lesz szépia tónussal, népek nem látszanak. Mácsonya fölnéz. Egy gnóm remete kötéltáncol fent, hatalmas szigonnyal egyensúlyozva. Nincs sok ruhája, de bozontos haja és szakálla eltakarja meztelenségét. Ő Izvorul Tamaduirii, az Ég Kútját őrzi.
– Hé amott! Te! Izé vagy hogy is hívnak?
– Ne mond azt, hogy izé! Izvorul a nevem – kiált vissza a remete.
– Az az, téged kereslek. Gyere velem Madarászhoz!
Izvorul leugrik, kezet fog Mácsonyával.
– De jó! Mindig találkozni szerettem volna Madarásszal.
Mácsonya véletlenül kilép a metszéspontból. Megszűnik a barnaság, visszatérnek a színek. A népség láthatóvá válik.
– Izét mondott! Hallottátok? Azt mondta, hogy IZÉ! – kiáltja egy ködszerzet városi hajdú.
Izvorul gyorsan valami port szór Mácsonyára. Nép a falhoz húzódik, egy csomó hajdú Mácsonyára veti magát. Elsőre nem bírják lenyomni, ezért sípolással segítséget hívnak. Második leteperés is sikertelen. Mácsonya lerázza őket, mint kutya a vizet. Összefut a város összes hajdúja, hálóval és kötéllel lebírják Mácsonyát. Úgy néz ki az összekötözés után, mint egy selyemhernyó-báb. Elvonszolják, feje pattog a kövezeten. Egy falhoz érnek. Mácsonyát áthajítják a falon.
A Herceg kegyelme
Mácsonya nagyot puffan. Körülnéz. Ez egy kert, bozótlabirintussal. A kert 5 méterrel mélyebb, mint az utca.
Pár éhes oroszlán nézi. Egyik karmaival föltépi Mácsonya köteleit. Mácsonya szitkozódva kikászálódik a hálóból. Rendbe hozza magát. Az oroszlánok barátságosan körüljárják Mácsonyát, hozzádörgölőznek. Mácsonya megmerevedik, vár mozdulatlanul, de nem történik semmi. Oroszlánok érzik Mácsonyán Izvorul porának a szagát, azért hagyják békén. Ezt Mácsonya nem tudja, de nem is értené meg, mert nem biomágus. Elindul, utat keres. Oroszlánok biztos távolságból kísérik, egyre többen. Minden kanyar után újabb oroszlánnal vagy oroszlánokkal találja szemben magát. Szaglásszák, érzik Izvorul porának a szagát. Kijut egy füves térre.
A Nap lemegy. Mácsonya vár, majd leheveredik. Odasomfordál egy oroszlán, szaglászni kezdi. Jön még több oroszlán, szaglásszák. Leheverednek mellé. Hm, furcsa. A fáradtságtól hamar elalszik. Az oroszlánok is.
Mácsonya arra ébred, hogy fázik, nedves a harmattól, és nézi a Herceg. Hercegen most nincs oroszlánparóka, sem hercegi díszruha. Tulajdonképpen semmilyen ruha sincs a Hercegen, meztelen. Aranyló testét több karmolás és harapás nyoma díszíti. Szúrós szemmel figyeli Mácsonyát.
Mácsonya guggolásba helyezkedik, és belenéz a Herceg szemébe. Vadságot és sötét vágyakat, rettenetes emlékeket lát.
A Herceg belenéz Mácsonya szemébe. Vadságot és sötét vágyakat, rettenetes emlékeket lát.
– Nem nézhetsz a szemembe!
– Hercegem! – Mácsonya lesüti a szemét. Közben az oroszlánok is felocsúdnak, Herceghez dörgölőznek. Körülveszik, mint juhok a pásztort.
– Hogy kerültél ide?
– Jöttem Iz, Izv… Izéért.
– Ne izézz itt! A szó be van tiltva 159 éve Porváron.
Herceg még nézi egy darabig Mácsonyát.
– Megkegyelmezek neked.
Mácsonya feláll, mélyen meghajol. Herceg kivezeti a labirintusból.