Izvorul veszte
Udvarmester újra hírét veszi, hogy a pincében Raritan megint gyerekekkel szórakozik. Figyelteti a gnómot. Amikor egy este jelentik neki, hogy Raritan a pince felé sompolyog, utána indul. Gyertyát gyújt, halkan követi a gnómot.
Raritan lerakja a lámpását és szólítja az amőbát. Amőba kigurul a szemétből és kivet 8 kisgyereket. Pikkelyesek és gyöngyház fényük van. Játszani akarnak, de Raritan csendre inti őket, mert észreveszi az udvarmester gyertyájának a fényét. Elfújja a fényt a lámpásában, ekkor az udvarmester gyertyája is elalszik.
Udvarmester nem lát a sötétben, moccanni sem mer. Futkosás hallatszik, aztán csend hatalmasodik el a sötétben. Udvarmester próbálja a gyertyáját újra meggyújtani, de nem sikerül. Matatás közben kiesik a gyertya a kezéből. Térdre ereszkedik, keresi a földön a gyertyát, de nem találja. Föladja a keresést, elindul kifelé. Indulna, de a gyertya keresése közben irányt tévesztett. Többször nekimegy a falnak, aztán elesik egy gerendában. Elnyúlik a földön, mivel föladta a reményt, hogy kitalál a pincéből. Inkább alszik reggelig, amikor már elég világos lesz talán.
Konyhában nagyüzemi termelés folyik. Főznek a gazdára, a cselédekre, a katonákra, a munkásokra. Raritan is dolgozik, közben elcsen pár fűszert. Egy szakács észreveszi, de nem szól. Figyeli egy darabig Raritant, majd rákérdez:
– Mi a bánatnak járkálsz titokban a pincébe?
– Én?
– Te-te! Hallottam az éjjel megint a gyerekhangokat, és láttam, amikor feljöttél.
– Ja! Gyerekhangon akarok énekelni az évzáró dobozpartin, és a pincébe csak gyakorolni járok. Ott éneklem be a hangomat. Ne áruld el senkinek, meglepetést akarok.
Szakács nézi Raritant, és nem tudja elképzelni, hogy a repedt hangján egyáltalán tud énekelni. Legyint és folytatja a munkát.
- - -
Az asztalosműhelyben viszonylagos rendetlenségben dolgoznak a segédek. Raritan a mester elé áll.
– Adj egy deszkát!
– Minek?
– Lépcsőfoknak.
– Mekkorát?
– Ekkorát.
– De olyan méretet nem tudok levágatni.
– Vágj le egy ilyen nagyot, és majd készre faragom.
Vágnak egy deszkát Raritannak, elvonul vele a műhely sarkába. Fúrja-faragja, bigyókat tesz bele. Otthagyja, mert hívják a konyhába. Asztalosmester üzen az udvarmesterért, mert a barátja. Nézegetni kezdik a lépcsőfokot. Sokkal szebb és jobb, mint amit Raritantól elvárnának. 2 láda közé teszik, hogy kipróbálják. Rálépnek, és váratlanul elalszanak. A segédek ébresztik fel őket fél óra múlva. Megfordítják a deszkát, és szétszedik az illesztéseknél. Egy kis fujtató van itt elrejtve, ami rálépésre fölhaboztatja a belérejtett varázslét. A léből kikelnek a buborékhalak. Körbelebegik a leskelődők fejét, és közben plupognak. A monoton plop-plop elkábítja, majd elaltatja a kémkedőket. A 2 mester majdnem elalszik újra, mire sikerül eltömíteni a fujtatót. Visszateszik a deszkát a szerszámok közé és elbújnak leskelődni.
Raritan visszajön, észreveszi a kutakodást. Elmegy, hagyja az egészet a fenébe. Látszólag. Pedig jó ötlet volt.
Később beépíti az egyik pincelejáróba.
- - -
Irrepit terhes. Nem tud aludni, minden éjjel gyereksírást hall.
Irrepit most sem tud aludni, csak forgolódik. Kimegy az erkélyre, megnézi a holdakat. Gyerekkacagást hall. Ez részben megnyugtatja, mert gyerekzsivajtól nem tudott aludni. Azt hitte, csak álmodja. Fölhívatja Zöld Disznót, az udvarmestert.
– Mi az oka, hogy nem tudok aludni?
– Talán a gyerekzsivaj?
– Tudsz róla?
– Igen.
– Akkor miért nem szóltál?
– Nem akarok újabb 3 botütést.
– Nem lesz botütés, mesélj bátran. Hátha elalszok tőle.
– Nos: időről időre gyerekzsivaj van a pincében. Figyeltetem. Ilyenkor mindig lent van Raritan is. Egyébként is sokat jár a pincébe. Lestem én is, figyeltettem mással is. De valami bűbáj mindig elrejti. Oszloppá válik, vagy a plafonra levitál. Hiába keressük, pedig ott vannak. Halljuk a kuncogást.
Irrepit leveszi a takarót a kalitkáról. Fölébred a madárkája, kedves szirmusza, dédelgetett Pintyőkéje. Ujjára ülteti, duruzsol neki:
– Kedves Pintyőkém, egyetlen bizalmam. Nézd már meg: mi folyik a pincémben?
A szirmusz fölröppen, leszáll az udvarra. Halk szárnycsapásokkal körbesiklik, berepül a pincébe.
Eltűnik, 10 perc múlva érkezik vissza. Közben kezd hajnalodni.
– Megtaláltam Raritant. Gyerekeket hajigált egy piros amőbasárkány szájába, miközben rettenetes igéket rikolt. Nem bírtam tovább, visszajöttem jelenteni.
Irrepit kitámolyog az erkélyre. Mit fog mondani Mácsonyának, ha megszállja az inkvizíció Veresdet?
Kezdődik a napfelkelte. Az első napsugár Raritanra esik, ahogy kisompolyog a pincéből.
– Izvorul Tamaduirii! – kiált rá Irrepit. – Gyerekeket áldozol Kajánnak?
A szó elszállt, felemelkedik a felhőkig, szétterül a horizonton. Izvorulról leesik a raritan álca, újra zöld bőrű gnóm lesz.
A cselédek rárontanak Izvorulra, Izvorul menekül. Fölmászik a kútház tetejére, cselédek körülfogják. Izvorul égre emeli a kezét, káinista átkot kezd kántálni. Több épület tönkre megy, edények és ablakok betörnek, madarak döglenek. Nem tudja végigmondani, mert lecsapnak a tűzsólymok és fagyvarjak. Mindkét csapat magának akarja, összeverekednek. A verekedés hevében mellesleg darabokra tépik Izvorult.
A rendetlenségtől a yetik megzavarodnak, bőgni kezdenek. Bömbölésük mindent betölt, minden hangot elnyom.
Irrepit gyorsan előkapja a medveidomító botját. Sikítva leugrik az udvar közepére, visítva dobolni kezd botjával a kövezeten. Minden botütésre megdöndül a Föld, minden sikításra elsötétül a Nap. A fagyvarjak hazamenekülnek, Izvorul maradványai szanaszét potyognak. Yetik is elhallgatnak végre. Tűzsolymok bekövülnek Sánta Tehén ornamentikájába.
Nép majdnem megsüketült, nagyra nyílt szemekkel kóvályog az udvaron. Udvarmester észbe kap, medvebundát terít a hálóingben vacogó Irrepitre. Cselédek gyorsan cipőt hoznak neki.
Irrepit kimerült a küzdelemben, izzad és reszket. Összeszedi magát, parancsolgatni kezd:
– Szedjétek össze Izvorul minden darabját. Tegyétek egy hordóba és ássátok be a kapu alapjába. Szedjétek össze az udvaron, a várban, a mezőn szétszóródott minden ruhadarabját, iratát, könyvét, felszerelését. Azonnal! Egy ládában lerakjuk az emléktárba, majd Mácsonya rendelkezik felőle.
Nép tüstént keresgélni kezd. Irrepit bezárkózik a toronyba.
A Vastorony alépítményében van valahol az emlékraktár. Ide kerül Izvorul minden vacka. Elrejtik, elfeledik direkt. Felejtést mondanak az elrejtőkre. Nem is nehéz elfelejtetni a gyerekség, ifjúság, utazások, hűtlenségek, betegségek, ünnepek, iskolák, barátok, harcok, katasztrófák, szerelmek, ellenségek, munkák emlékei között.
Tenyész szemle
Hargita újra gondolja az emberek klónozását. Szükséges-e? Mik a veszélyei? Mi a haszna? Mit szólnak az ősök, mit a szellemek vagy istenek? Vannak a klónozásnak előzményei? Meg kell-e tennünk, amit megtehetünk? Analízist kell készíteni, de ehhez ő kevés. Keres egy megfelelő inkvizítort, akiben megbízik, és aki diszkréten a végére fog a dolognak járni. Van is ilyen ismerőse, akik jó pénzért alkalmazható: Kereken Perecen
Küld neki meghívót a KTZ tavaszi tenyészszemlére. A meghívó tartalmaz ajándékot, és levelet is: hogy régen látta.
KTZ istállómestere rendezi a tenyészszemlét a környék pateltenyésztőinek. Az ősi alakváltozatok mellett külön díjazzák a nagy sebességre képes, az ellenálló, a termékeny, a fegyelmezhető és a terepszínű egyedeket. Folyamatos a csordák bemutatása, bírálata. A tenyésztők karámokban produkáltatják pateljaikat. Árverés is folyik a folyamatos vásárlás, cserélések mellett.
A vásározók számára a KTZ falain kívül rendeznek be tábort. Itt találja meg Hargita Kerekent. Éppen a gőzhajtánya szemétgázosítójának a tömítését cseréli. A szétszerelt alkatrészekre 2 átokmanó ácsingózik. Egyik már nyúlna egy bronz alátétet. De egy kentaur jön ki a sátor mögül, és elzavarja. A másikat is elzavarja.
– Izvorul klónozta Mácsonyát – jelenti be Hargita. Kereken letörli az olajt a kezéről, paroláznak. Aztán folytatja a szerelést.
– Izvorul Tamaduirii?
– Igen.
– Porvárról való Izvorul Tamaduirii?
– Igen.
– Más nem is tudná.
– Jó ez nekem?
Kereken fölnéz, sóhajt, azután folytatja a gázosító összerakását.
– Ráérsz ilyesmikkel foglalkozni? Vagy csak a gőzhajtányod érdekel?
– A fogadások is érdekelnek.
Mivel ez a téma mindkettőjüket érdekli, azonnal átsétálnak a versenypályához. Kereken előtte letörli az olajt a kezéről.
A szerzetesek és zarándokok ellustultak, ezért az apát megversenyezteti őket. Az eseménynek hamar híre megy, többen fogadásból beszállnak a vásározók közül. A tenyésztők is indítják reményteljes pateljeiket. A verseny érdekessége, hogy csak a szerzetesek, zarándokok és vásározók közül kiválasztott amatőrök indulhatnak lovasként, véletlenszerűen kapott patelokon. Nincs sok idő a válogatásra, már mindenki fölpattant egy állatra. A szerzetesek rajthoz szólítják a csapatot.
Hargita egy zöld-barna, Kereken pedig egy barna-piros színű patelt választ magának. Amelyikük patelja előbb ér célba, az nyer. 10 aranyban fogadnak.
Szőrén ülve, egy fűzfavesszővel a kézben kell a patelt zavargatni a kolostor körül, a többiekkel és a csordával együtt. Gongszó jelzi a rajtot. A kolostor tetejéről figyelő zarándokok befejezik a fogadásokat, és biztatni kezdik a versenyzőket. A hajsza sík terepen kezdődik. A kezdeti tumultus után kivágódik a csorda a mezőre és nagy porfelleget kavarva megindul kelet felé.
Zöld-barna orrába szállt egy bagócslégy. Ettől elkezdi a fejét rángatni, toporzékolni – abbahagyja a futást. Lovasa próbál uralkodni rajta, de nem tud. A patel össze-vissza ugrál, végül lenyugszik. Folytatják a versenyt.
Barna-piros a csoporttal együtt haladva vágtat a cél felé. Hirtelen valami ürgelyukban fölbukik. Lovasa fölállítja, a nyírfavesszővel tovább hajkurássza.
A kijelölt pálya egy hatalmas hárs mellett északnak fordul, most bokros terepen kell a csordát áthajszolni. Kicsit lelassul a tempó, mert nem lehet hosszan egy irányba tartani, több állat megakad vagy fölbukik az ágakban.
Zöld-barna a versenyhangulattól teljesen megbogárzott. Lovasa nem tudja irányítani, ezért inkább megállítja. Ad neki pár jutalomfalatot (amit nem érdemelt meg). Zöld-barna a csorda után veti magát.
A folyó partján nyugatnak fordulva vágtat a csorda tovább. A talaj mély, vizenyős, sokszor nádas akadályozza az előrelátást. Használni kell a vesszőt, mert az egész csorda lelassult. A patákról sár fröcsög a versenyzőkre.
Úgy látszik, semmi sem tud már barna-pirost megállítani. Lovasa ezért megengedi magadnak, hogy körülnézzen. Ekkor a dög váratlanul ritmust vált, amitől a lovas elveszíti egyensúlyát. Elkezd lecsúszni, de végül megkapaszkodik.
A pálya sarkát jelző ezüstnyár mellett délre fordulva megkezdődik a finish. A terep sík, a mezőny eléggé szétszóródott. A zarándokok és a szerzetesek kiabálva bíztatják a versenyzőket. Most még minden lehetséges, ezért a bennmaradtak minden eszközzel (?) nagyobb sebességre próbálják sarkalni hátasaikat.
Zöld-barna olyan közel trappol el a többi állat mellett, hogy lovasa lesodródik a hátáról. Mostantól csak nézője a versenynek.
Barna-pirosnak sikerült célba érnie, no persze nem a helyezettek között.
Hargita veszít. Átadja a 10 aranyat. Egyenként számolja az inkvizítor markába.
– Kilenc és tíz. Most örülhetsz.
– Köszönöm. Tűzkirály áldjon meg!
– Megnézed ezt a klónozásos izét?
– Jó pénzért mindenre hajlandó vagyok.
– Mennyi?
– 100.
– Rendben. Indulj Veresdre.
Kereken
Kereken kamasz korában a Törött Holdak Hegyén élő Nagy Öreg nitinbojtára lett. Az öreg részesítette a nitinek sajtjából és gyapjából befolyt haszonból, és tanította mindenféle bűbájra.
Kereken a hegy tetején legeltette a nyájat. A hegy csúcsát állandóan felhő takarta. Kereken nem félt a felhőtől, mint a többi paraszt. Belehajtotta a nitineket. A levegő hideg és nedves volt, de a fű kövér. Ez érdekelte csak Kerekent. Vacogott, de már megtanulta a „hideg elviselése” bájt. És látni akarta a Törött Holdakat. Valami időjárási anomália miatt a felhők lejjebb ereszkedtek, és meglátta a hegy csúcsát. Fölötte nem a Törött Holdak, hanem a Fordított Hegy lebegett a magasban. A vékony és hegyes csúcsok éppen szemben álltak, a távolság közöttük alig volt 52,3 méter. Kereken gyorsan felkúszott a csúcsra, és átlevitált a Fordított Hegyre. A nitinek szomorúan néztek utána, tanácstalanul trombitáltak. Az újraképződő felhőben elvesztek.
Kellett alpinista tudás a Fordított Hegy vékony és hegyes csúcsának leküzdéséhez is. De megérte, följebb már könnyebb lett a kapaszkodás. Kereken talált réseket és repedéseket. Ezeket dühös madarak vagy sziszegő kígyók védelmezték általában, de volt griff fészek és szárnyas ork tanya is.
Még feljebb egy bejáraton ajtó volt. Kereken majdnem elment mellette. Illedelmesen bekopogott, benyitott és beköszönt. Mivel nem kapott választ, elindult a barlangjáratban. Tágasabb helységben egy tucat remetét talált, akik a fal felé fordulva meditáltak. Egyiknek vállára tette a kezét, mire az nekiugrott, összekarmolta, leszidta, megverte. Aztán visszatérdelt a fal elé, és folytatta a meditálást. Rövid várakozás után Kereken is elkezdte a falnézést. Itt ez a szokás.?!
Kereken jó tanítványként megjárta a Tüzet és a Setétet. Már annyiszor, hogy unta. Haza akart menni, de a remeték nem engedték. Amikor a Fordított Hegy végre újra Néma szigete felett lebegett, kisunnyogott a Fűtetlen Barlangok bejáratához, kiugrott az ajtón. Zuhant, de nem esett pánikba: a föld közelében majd bekapcsolja a levitációt, és megmenekül -- gondolta. Kezdte keresni az igéket, amikor megszűnt a zuhanása. Egy hárpia vette a hátára. Dumfried kikötőjéig vitte, ahol verekedés miatt ledobta. Ugyanis itt meg kellett küzdenie egy bőröndhalon lovagló garabonciással a májusi eső aranyáért. Kerekent majdnem fölnyársalta a székesegyház villámhárítója, mert csak késve tudta a levitációt működésbe hozni.
Kereken trógerként tartotta fenn magát az álmosdi kikötőben, majd egy nemes fölfogadta fia mellé szolgadeáknak. Együtt járt gazdájával a Leonardóra. Csicskázás mellett hallgatta az előadásokat, járt szemináriumokra, laborgyakorlatokra, tanulmányutakra, megírta gazdi dolgozatait, és tevékenyen részt vett az úrfi böllenkedéseiben.
Tankörtársak unalmukban elhatározták, hogy megoldják az ötszín elmélet nyitott kérdéseit. Körgyűrűket vágtak ki kartonból, és árkán jelekkel telefirkálták. A gyűrűket egymáson tologatva halmazábrát készítettek, a részhalmazokat elemezték. Kereken azt a feladatot kapta, hogy szendvicsekkel és sörrel támogassa őket. Amikor takarítani kezdett a társaság után, megnézte a körgyűrűket is. A feliratok hasonlítottak a Fűtetlen Barlang falára írt firkákra. Megvizsgálta szöveget, és kijavította a hibákat.
Másnap a diákok újrakezdték a tologatást. Egyszer 4 gyűrű által képzett metszésből rés keletkezett, átbújt rajta egy fagydémon. A diákok élvezték az esetet, de a démon nem. Ebből hatalmas verekedés lett. Kereken volt az egy, aki fölfogta a veszélyt. A körgyűrűket szétlökte, hogy a rés megszűnjön. Csettintéssel egy szikrát küldött a démon ellen, a démon elmenekült. Az esetet nem lehetett titokban tartani a sebesülések és károk miatt. Nagyságos Rektor úr vizsgálókat hívott a Hivatalból. Az inkvizítorok helyrerakták az ügyet, mellesleg felfigyeltek Kereken Perecenre. Tűzkirály templomában beavattatták, majd besorozták maguk közé.
