Szépen Szóló szaporítása
Madarász bevezeti Mácsonyáékat a laborba. Izvorul a műszereket és vegyszereket kezdi számba venni. Irrepit a könyveket és preparátumokat nézegeti. Mácsonya körülnéz, keresi a csőrös kígyókat.
Izvorul összeállít egy csövekből, lombikokból, hűtőkből és fűtőkből álló lepárlót, beindítja. Sterilizál pár tűt, fecskendőt, fiolát. Porokat mér és kever folyadékokkal. Megérkezik Madarász, kalitkában hozza a szépen szóló madarat.
Izvorul papírcetlin számolgat, ellenőrzi a löttyök hőmérsékletét, újabb porokat tol be a rendszerbe. Mácsonyán kívül mindenki érdeklődéssel figyeli.
Izvorul stopperrel a kezében nagyon vár valamit. Az egyik lombikban a lé pirosból ibolyára, majd kékre színeződik.
Izvorul fölkap egy steril fecskendőt, egy még sterilebb tűt illeszt rá. Madarász lefogja a szépen szólót, Izvorul pár csepp vért vesz a tarajából. A vért a lepárló tetején lévő tölcsérbe csepegteti. A vér végigfut a csöveken, görebeken, közben a lötty hőmérséklete csökkenni kezd. Izvorul szabályozza a retorta hőmérsékletét, és a stoppert figyelve vár. Amikor szerinte eltelt az idő, egyik csövön megnyit egy szelepet. A kicsepegő lét fölfogja kémcsőbe, és lerohan a torony pincéjébe.
Madarász és Irrepit futva követi, nem akarnak lemaradni a látványról. Bezzeg Mácsonya: a karosszéket az ablakhoz tolja, és szunyókálni kezd.
Pincében Izvorul körülnéz, nem találja.
– Hol tartod az amőbádat? – kérdezi Madarászt.
Madarász átvezeti a szemétledobóhoz. A szemétdomb enyhén lötyög. Izvorul rászór egy marék zöld port, mire a komposztból kiemelkedik 4 gyíkfej. Nyalogatni kezdik a port. Izvorul elkapja a legközelebbi gyíknyakat. A komposztból kiemelkedik még vagy húsz gyíkfej. Támadják Izvorult, pár fej közben összeolvad, néhány másik többszöröződik. Irrepit sikoltozni kezd, aztán be akar avatkozni. Madarász visszarántja. Izvorul újabb marék zöld port szór a sárkányfejekre, mire azok egymást kezdik nyalogatni. Szeretik Izvorul zöld porát. Izvorul a bal kezében tartott gyíkfej szájába önti a kémcső tartalmát, majd egy rózsaszín labdacsot is a szájba gyömöszöl. Elengedi a gyíkfejet, az visszahúzódik az amőbába.
Az amőbasárkány fejei egymásba olvadnak, már csak ketten vannak. Nagy élvezettel nyalogatják egymásról a zöld port. Amikor már nem zöld semmi a felületükön, a fejek visszacuppannak a mozgó pacába, ami a komposztban rejtőzik.
– Ennyi? Megetettél egy amőbasárkányt? Ezért voltak a nagy futkosások, vágtázások, ármánykodások? – visítja Irrepit. Izvorul fölemeli a mutatóujját, közben újraindítja a stoppert. Nézi a mutatót.
– Most! – Madarásszal odaugranak az amőbához. Az amőba egyszerre kinyom magából 6 tojást, alig bírják elkapkodni.
A társaság gyorsan átvonul a keltetőbe. Berakják a tojásokat. Izvorul illatpermetet szór a keltetőtérbe, emeli a hőmérsékletet, forgatja a tojásokat. Most már Madarász is kételkedni kezd Izvorulban. El akarja lökni a keltetőtől. Izvorul nem hagyja magát, visítva tiltakozik, közben pár szabályozót átállít. A tojások héja megreped, a fiókák kidugják a fejüket. Mindenki megnyugszik, Izvorul letörli a homlokáról az izzadtságot.
Mácsonya fölocsúdik a bóbiskolásból, ahogy a többiek földübörögnek a lépcsőn. Nézi, ahogy a fiókákat külön kalitkákba rakják, a retortát szétszerelik, a vegyszereket a polcra teszik, majd Madarász próbálja elvenni Izvorul jegyzeteit. Ez utóbbi nem sikerül: Izvorul kihasználva kis testméretét, kisiklik az öreg lassú karjai közül. Madarász üldözni kezdi, miközben a szemére veti, hogy a madár szaporításához fölhasznált vegyszerek mennyisége a szükségesnél nagyobb mértékben csökkent. Izvorul az asztal alá bújik, majd körberohangál. Visít, mint a fába szorult féreg. Beugrik egy szekrény polcai közé. Madarász rávágja az ajtót. Izvorul bentről szemtelenkedik.
Mácsonya és Irrepit közben az egyik kalitkát becsomagolja.
– Köszönjük a szíves vendéglátásodat, tovább nem alkalmatlankodunk – mondja Mácsonya. Madarász kulcsra zárja az Izvorult fogva tartó szekrényt, majd kikíséri a vendégeket. De előbb a laboratóriumot is rázárja Izvorulra.
Izvorult nem nyugtatja meg, hogy rázártak mindent. Megpróbálja a szekrényzárat kipiszkálni. A szekrény zárja nagyobb és bonyolultabb a szükségesnél, ezért a piszkálás eredménytelen. Izvorul rázza és rugdossa, de ez sem vezet eredményre. Bánatában – hamisan és szörnyen – énekelni kezd:
Kútágasra szállott a sas.
Engem babám ne csalogassál!
Mert ha engem csalogatol,
Meghalok a búbánattól kifolyóólagosan.
A zárat nem hatotta meg a búbánatos dalocska. De a szekrény zokogni kezd és szétesik. Izvorul kimászik a deszkák és lécek közül, zsebre vág pár üveget és dobozkát, majd az ajtóval szembesül. Megpróbálja az ajtózárat kipiszkálni. Az ajtó zárja is nagyobb és bonyolultabb a szükségesnél, ezért a piszkálás eredménytelen. Izvorul rázza és rugdossa, de ez sem vezet eredményre. Körülnéz a vegyszeres polcon. Kiválaszt 2 üveget. Egyiket a kilincsre akasztja, másikból ingát készít. Az inga az ajtó fölé van akasztva, lengése legalsó pontján a 2 üvegnek össze kell ütköznie. Mivel a lengő üvegnek itt a legnagyobb a kerületi sebessége, az összecsapódáskor mindkét üveg rapityára törik. Tartalmuk összefolyik és brizáns reakcióba kezd majd. Izvorul egy madzaggal húzza hátra az ingát, a madzagot úgy vezeti, hogy ő a brizáns reakció indulásakor fedezékben legyen.
- - -
Mácsonyáék füttyentésére előszalad a marhány és a patelmuflon. Fölmálháznak, nyeregbe ülnek.
Durranás hallatszik a torony felől.
Madarász föladja Irrepit kezébe a madaras kalitkát. Elindulnak.
– Vigyázzatok a fiókára, ne hűljön meg út közben! – szól utánuk Madarász.
- - -
A robbantás után a laboratórium romokban hever. A fölborult polc alól nagy nehezen kimászik Izvorul. Mosolyog, mert az ajtónak nyoma sincs, csak egy Fekete Lyuk tátong a helyén. Majdnem belesik a gravitációs anomáliába, ami az összeomlott lépcsőház mélyéből vonzza.
Másik kijáratot keres. Talán az ablakon át? A labor kisebb tárgyai csúszni kezdenek a Fekete Lyuk felé, az gyorsabb távozásra ösztönzi. Kimászik az ablakpárkányra, az leszakad alatta. Zuhanni kezd, közben tollpihe varázslatot mond magára. Eltéveszti az igéket, így teniszlabda varázs hatása alá kerül. A földről visszapattan, átrepül a kerítés fölött. Össze-vissza pattog az erdő fáin, miközben a sebessége és pályájának magassága egyre csökken. Végül már csak gurul. Elakad egy hangyabolyban.
Feje körül csillagok körhintáznak, pár csontja és ízülete sajog. Fején egy púp növekszik. És rátámadnak a hangyák. Csípik, harapják. Ordítva rohanni kezd. A hangyák nem bírják az ordítását hallani, inkább abbahagyják az üldözését.
Madarász tornya darabokban omlik le, eltűnik egy fekete porfelhőben. Helyén hatalmas és nyílt kráter keletkezik, amit a Fekete Lyuk fúrt.
Mácsonyáék óvatos ügetésben marhányolnak a járatlan úton.
Utoléri őket Izvorul, fölpattan Mácsonya marhányára. Kajánul vigyorog. Pedig elég pocsékul néz ki: kék foltok, szakadt ruha, égett szakáll. Kihúz a zsebéből egy fiolát, aztán egy tégelyt. Aztán egy dobozt. Elégedetten nézegeti.
Irrepit ciceg, nemtetszését fejcsóválással mutatja. Pedig ő is lopott pár dolgot. Például 2 kisméretű könyvet, sokféle magot.
Mácsonya nem lopott semmit. (Kinézett magának egy kisebb szobrot, de arra váratlanul rátekeredett egy csőrös kígyó.)
