Piócás árok
Vajákos öreganyó caplat a lápban. Köd és pára veszi körül, de ez nem zavarja. A sarat és a pocsolyákat figyeli. Meglát egy barna villanást, villás botjával leszorítja. Vár egy kicsit, aztán lehajol megnézni. Nincs ott semmi. Nem bír fölegyenesedni. Körülnéz. Kígyófolyondár tekeredett rá, egyre szorosabban fogja.
– Ajaj!
Egy bőröndhal lebeg az árok túloldalán. Citromsárga, fekete pöttyökkel. Jó nagy és fel van nyergelve. Még ez sem lenne olyan nagy baj, de a nyeregben egy cilideres alak ül: Station Amersfoort. Zöld a bőre, szikár és szúrósan néz.
– Honnan tudod a gyógyítást?
– Tudom és kész.
– De más nem tud gyógyítani.
– Nem annyira érdekel.
– Becsapsz!
Station meglazítja a kígyófolyondárt, így az öregasszony ki tud végre egyenesedni.
Nyanya szökni próbál, erre a folyondár újra lenyűgözi.
– Ki tanított? – folytatja a vallatást Station.
– Senki. Földanyától kaptam a képességemet.
– Olyan nincs. Valakitől kellett, hogy tanuljál.
– Mondom, hogy nem.
Station átmegy brutálisba. Először botjával elveri az öregasszonyt. Aztán gyűrűjéből kis villámokat ereszt rá, közben monoton ismételve a kérdést. Nem kap újabb választ.
– Mit teszel, ha fáj a lába?
– Feketegyökérrel megkenem, aztán hideg vízzel borogatom.
– És ha vidám?
– Az nem betegség, csak érzés.
– Az érzés betegséget jelez! Egészséges test nem érez semmit.
– Te bolond vagy.
– Isekucz is ezt mondta. – Station újra verni kezdi az öregasszonyt. De most nem tudásvágy vezérli, csak düh és tehetetlenség.
Elfárad, más úton folytatja a vallatást. Elővesz egy kis üveget, Vajákos orra alá tartja.
– Na mi ez?
– Egy üveg.
– De mi van benne?
– Valami lötty. Hagyjál már békén!
– Mire jó a „lötty”?
– Szívgörcsre.
– Nem tanultál semmit? És egyből felismered a nitroglicerint?
– Mikroblitz?
– Akkor honnan tudod, hogy a szívgörcs gyógyszere?
– Tehetséges vagyok. Érted? Tehetséges, ami te nem vagy és nem is leszel.
– Mi az a tehetség?
– Mit tudom én? Van, és kész.
– Ami van, az mérhető. Akkor most megkeresem benned. – Station elővesz egy szikét, és nyúzni, vagydosni kezdi Vajákost. De nem talál semmit.
– Nincs itt semmi tehetség.
– A tehetség az tudás, nem találod meg.
– Tudás? Az a fejben van – vidul fel Station. Elővesz a cilenderből csontfűrészt, fúrót, vésőt és gumikalapácsot. Leborotválja Vajákos fehér haját, hogy elkezdhesse a trepanációt.
– Miért nem Rémkirállyal szórakozol?
– Majd arra is sor kerül.
– Hagyd már abba a kínzásomat! Megtudtad már, amit mindenki öröktől ismer, és elfeledted, amit csak te tudsz.
– Ez egy egész jó átok. Végre tanulok tőled. – Station följegyzi a mondatot, aztán elkezdi a koponyát nyúzni. Mivel a vénasszony nem mutat hajlandóságot az együttműködésre, elkábítja.
Szétvágja az agyat, de nem talál benne semmi rendkívülit. Mérgesen lemossa magáról a vért. Semmi haszna nem lett a kutatásból.
A köd és pára eloszlik.
Fölül a bőröndhalra, megkeresi Vajákos kunyhóját. Földúlja, de gyógyfüveken kívül semmi érdemlegeset nem talál.
Visszaül a bőröndhalra, a kunyhó fölé emelkedik. Rádobja a nitroglicerines üveget, és elrepül.
A robbanás eltünteti a kunyhót. Döreje messzire hallatszik, nyugtalanságot kelt a környék lakóiban. Kiküldenek járőröket. Megtalálják a felkoncolt öregasszonyt.
Akkora a felháborodás, hogy a mungekarok és erdőelfek birodalmi átok alá helyezik az ismeretlen gyilkost. Csen főnök vérdíjat tűz a ki a tettes fejére.
Porvári Palota tanácsterme
Mácsonya oszlopok között halad, 2 oroszlán kíséri. Az oszlopcsarnok végén széles lépcső van. Mácsonya föllép a lépcsőre, az oroszlánok lent maradnak. A lépcső egy nyitott kapu elé vezeti Mácsonyát. Kaputól széles és magas (felülről világított) folyosó vezet tovább. Végén 2 szárnyú ajtó látszik.
Mácsonya megáll az ajtónál. Az ajtó két szárnya megnyílik.
Mácsonya egy hatalmas és impozáns terem közepén áll hátratett kézzel. A terem falait oszlopok erősítik. Minden márvány, vagy márványborítású.
Mácsonyával szemben egy hosszú asztalnál ülnek összefont karral a régensek. Különböző korú emberek, de megjelenésükben hasonlítanak egymásra. Aranyszínű a bőrük. Fekete oroszlánparókát, aranyfonállal hímzett mellényt, barna (kék pöttyös) bársony kabátot és térdnadrágot viselnek. Szívük fölött oroszlánfejes jelvény van. Hivatalnokok és szolgák állnak mögöttük, a fal mellett pedig testőrök sorakoznak.
– Valljál! – mordul az egyik Mácsonyára.
– A Herceg megkegyelmezett.
– Ki vagy?
– Héjakút Mácsonya vagyok.
– Ki fia vagy?
– Hargita fia, Vad Gabur unokája vagyok.
– Azt akárki mondhatja. Mikor ettél utoljára?
– Tegnap reggel.
Régensek egy szolgát kiküldenek. Pincérek behoznak egy asztalt székkel. Asztalt megrakják ételekkel. Mindenki vár. Az egyik régens rászól Mácsonyára:
– Ehetsz.
Mácsonya az asztalhoz ül. Szalvétát a combjaira teríti. Mond egy halk fohászt, majd evőeszközt választ. Az asztal közepén lévő tálban újszülött egerek vannak. Hatot a csészében odakészített forró mártásba dob. Megfőzi a falatokat, és jól összerágva lenyeli. A következő fogás csőben sült bámelgyümölcs patanvaltöpörtyűvel. Rövilevélből, macihagymából és főtt papucsgólya tojásból készített saláta következik szedermártással.
Mácsonya eszik nyugodtan, iszik pár korty bort is. Ilyenkor a poharat a régensekre köszönti.
Közben egy hivatalnok a régensek széke mögé áll, és halkan jelent:
– Gaburnak tényleg van Mácsonya nevű unokája. A vádlott korban és testméretek szerint megfelel Mácsonyának. Mungekar, csen törzsbe való. Kiképzése szerint legalább bajnok. Magosvári posztóból van a kaftánja, Nargyle klánszínével színezve. Farkasbőr bundát visel. Mindez csak Gabur tisztikarában divatos.
Végül egresborban főzött averrák ollók következnek. Az ollók páncélját előzékenyen megzúzták a konyhában, késsel könnyedén ki lehet vágni a finom rákhúst. A languszta azért finomabb.
Pincérek kávét szolgálnak fel. A régenseknek is töltenek, akik élvezettel kevergetik, kortyolgatják, csilingelnek a kiskanalakkal.
Mácsonya befejezi a reggelit, lerakja az evőeszközöket és hálát mond. Feláll az asztaltól, a széket betolja és a régenstanács asztala elé áll újra. Evés alatt a régensek végig szótlanul figyelték.
– Üdvözlünk Mácsonya.
– Apád és nagyatyád udvarában példás nevelést kaphattál.
– Miért jöttél Porvárra?
– El kell vinnem Izvorul Tamaduiriit a Madarászhoz.
– Most mit csináljunk veled? Inzultáltál egy remetét, ellenálltál a hatósági intézkedésnek, megszegted az izétilalmat.
– A herceg megkegyelmezett.
– Ez igaz.
A régensek hátra vonulnak pusmogni a kandallóhoz. Vitatkozás közben arcukon kiütközik az oroszlánok közötti szocializálódás, morognak és vicsorognak.
– Most akarunk ujjat húzni Gaburral?
– El kell engednünk, kegyelmet kapott.
– De ne engedjük csak úgy el. A mungekarok el fognak szemtelenedni.
– A Herceg már kiöregedett az oroszlánkertből, és megtaláltuk az utódját. Ha Mácsonya elhozza a Herceg menyasszonyát, megkapja a koszos gnómot, és mindenki örül. Hercegünk kijön az oroszlánkertből házasodni, a Kis Herceg bevonul. A mungekar elmegy a kellemetlen remetével, és nem akar többet idejönni.
– És ha az Őr keresi a remetét?
– Keresse Gaburnál.
– Medve Anya nekünk nem adná ki a menyasszonyt a múltkori hadgyakorlaton történt véletlen gyújtogatás és rablás miatt csak úgy. Valami kártérítést emlegetett.
– Mácsonyának talán kiadja. És ha nem, akkor Mácsonyának nem lesz pofája ide visszajönni.
– Vagy Gaburral jön vissza.
Ezen hümmögnek egyet.
Mácsonya eddig a freskókat nézegette. Élethű a háttér, előtér nincs. A Magasság Kútja előtt egy szfinx őrjöng, éppen egy medvefejet tapos.
A régensek visszaülnek az asztalhoz. Arcukra erőltetik a jámborság maszkját.
Mácsonya fegyelmezi magát, visszaáll az asztal elé.
– Izvorul Tamaduirii a Magasság Kútjának őre. Nem adhatjuk csak úgy ki, mert ezzel nagy veszteség érné városunkat. De ha hozol menyasszonyt a Hercegnek, akkor viheted. Szemet hunyunk a távozásotok felett. Ha nem hozod a menyasszonyt 1 héten belül, akkor nagy baj lesz. Aminek a felelőse te vagy!
Porvár falain kívül
A határoszlopok árnyékában nincs nyugalom.
Távolabb legelészik a marhány.
Közelebb Róka verekszik 4 goblinnal. A rondaságok el akarják venni Mácsonya felszerelését, meg akarják enni Rókát. A sorrendet még nem tudták eldönteni, mert Róka ellenáll. Harap, lökdösődik, futkos a goblinok körül. Visszaveszi a megkaparintott tárgyakat. Goblinok próbálják elkapni. Most mintha sikerülne!
Föltűnik Mácsonya. Goblinok el.
– Mit rontottál el már megint?
– Én? Izé.
– Jaj.
– Azt mondják a régensek, hogy ha hozok menyasszonyt a Megtestesülésnek, akkor elvihetem Izét.
– És hol az a menyasszony?
– Medve Anya lánya.
– Ajaj.
Mácsonya nyeregbe pattan, elindulnak Róka vezetésével.
2 kecskeember békésen legelészik az út szélén, amikor Mácsonya arra marhányol. Érdeklődve nézik, de bevadulnak, amikor meglátják Rókát. Rávetik magukat. Róka átszalad a marhány hasa alatt a kecskételen oldalra. A kecskeemberek a marhány alatt folytatnák az üldözést, de az egyik szarva megkarcolja a marhány hasaalját. A marhány fölágaskodik, a nyeregben szundikáló Mácsonya felébred. Átveszi az irányítást a marhány pánikja felett. Először hátra rúgat kettőt, amitől az egyik kecskeember kirepül a murheszföldre.
Másik kecskeember szarvát előreszegezve a marhányra támad. A marhány fejét és szarvát előretartva várja. Elsőre felökleli a kecskeembert jó magasra, majd a visszahulló kecskét kirúgja a vetésbe.
Mácsonya megzabolázza a marhányt, az úton marad. Megnézi a murheszban fetrengő kecskeembereket. Próbálnak felállni, de a fejük körül repkedő csillagok, sipákoló madárkák és csilingelő harangocskák miatt ez nem sikerül.
Mácsonya folytatja az útját.
Róka fölugrik a nyereg mögé, és hálálkodva dörgölőzik Mácsonyához.
– Tudod, amikor legutóbb az erdőúr kurgánjában megtaláltam a titkos lejáratot a kriptába…
– Ne is folytasd! Mit üvöltöztek a kecskék?
– Most? Akik rám támadtak?
– Volt itt más kecskeember is? – bizonytalanodik el Mácsonya.
– Ja, tényleg nem. Vágyak Titkos Útja.
– Milyen út?
– Vágyak Titkos Útja. Ezt kiabálták. Ez a nevem.
