Esküvő
Hatalmas, földíszített és erősen megvilágított terem. Több ajtaja van jobboldalra, a konyhák felé. A mungekarok hosszú asztaloknál ülnek. Az asztalok közepén szőnyeg fut, ezen ködszerzet pincérek járnak tálakkal, vödrökkel és kancsókkal, azokból étellel-itallal szolgálva az asztalnál ülőket. Gyümölcsöket, sült állatokat dobnak a tányérokra; bort, sört, vizet löttyintenek a kupákba igény szerint. Semmi sem megy mellé, mivel képzett szakemberek.
Zenekar tust húz, majd nászindulót játszik. Hargita bevezeti Irrepitet és Mácsonyát a főbejáraton, átvezeti őket a vendégek között, majd leülteti az emelvényen lévő asztalkához. A kíséret helyet foglal a hosszú asztaloknál. Izvorul nem ül le, a násznép között rohangál, mindenkinek a szemébe néz. Ideges. Talán a tiszta ünneplő ruhától izgult fel? Vagy mert az ő cipője nem piros sarkú? Vagy a sok embertől és zajtól?
Zenekar egy halk fugát játszik, megérkezik egy tolldíszes öreg: a bíró. Elkezdi a hivatalos részt, megszólítja Mácsonyát:
– Mond határozottan! Akarod feleségül az itt ülő Irrepit Calidust?
Rekedt hangján bekiabál Izvorul:
– NEM!
Násznép rosszalja a tiltakozást, Izvorul folytatja a rendetlenkedést. Egyik nagybácsi fenékbe rúgja, erre becsúszik az asztal alá duzzogni.
Bíró Mácsonyához fordul.
– Úgy hallottam, igent mondtál.
Mindenki vigyorogva kezdi bizonygatni, hogy hallották.
– Igen! Igen! Határozottan! Stb.
– Te ejtetted el ezt a szép kövér harsvaradant?
Mindenki vigyorogva kezdi bizonygatni, hogy hát ez természetes.
– Naná! Igen! Egyedül! Ő volt. Stb.
– Ilyen szerencsés és ügyes vadász! Talán a menyasszony sütötte meg és tálalta fel ilyen pompázatosan ezt a disznót?
Mindenki egyöntetűen hazudja, hogy csakis ő egyedül, mert ki más lehetne még ilyen ügyes és takaros?
– Naná! Egyedül! Igen! Csakis! Stb
Kivéve Izvorult, aki már magához tért az előző dorgálásból:
– Ugyan hogyan sütötte volna, mikor egész délelőtt a kigyóboszikkal hitvitázott? – rikácsolja, és közben igyekszik kitérni az újabb fegyelmezések ellen. Most már több lakáj is a nyomába ered, majdnem elkapják. Sikerül kiugrania egy ablakon.
– Ez ám az igazi menyasszony, milyen jól jár vele majdani ura! Mácsonya, szelj hús az ifjú asszonynak!
Mácsonya egy falat húst szel le a legközelebbi tálon levő sültből, és Irrepitnek kínálja. Bíró beavatkozik, teletömi a szájukat finom falatokkal, a násznép hangos bíztatása közben.
– A menyecske pedig töltsön sert új urának! Szóval szolgálják ki egymást!
Irrepit egy kupát megtölt sörrel, és Mácsonyának nyújtja. Mácsonya csak meg akarja ízlelni, de a bíró erővel kiitatja vele az egész kupát, a násznép hangos bíztatása közben.
– Persze az ivás az megy! A nagy mungekar ÁTOK! – rikácsol Izvorul a baldachin tetejéről. – Állandóan isznak, mint a gödények!
Gabur ráküldi az összes lakájt. Leverik Izvorult a baldachinról, de nem bírják elkapni. Rohangál asztal alatt, fölmászik a függönyökre, átlendül a csilláron a terem másik oldalára. Mindenki dobálja, próbálják lekapni. Végül a kacsabékának sikerül a nyakába ugrani és leteperni. Lakájok megkötözik, kivonszolják, hideg és meleg vizes fürdőbe mártogatják.
Mindenki újra leül és elcsendesedik. Zenekar nyugtató zenét játszik.
A bíró két kezét az ég felé tárja, és hangosat sóhajt. Csend. Lágy szellő keletkezik, körbeforog a násznép fölött. Aranyszínű levélkék csillognak benne. Most már mindenki elámul, nyakukon a szőr fölágaskodik. Bíró az ifjú párhoz lép, föléjük terjeszti kezeit.
Legyetek megáldva
jó kedvvel,
bőséggel,
egészséggel,
gyerekekkel,
és még mindenféle földi jóval, amit ilyenkor szokás kívánni.
A mungekarok minden áldás végén jobb kezüket egyenesen előre lendítik, és ők is áldást mondanak.
Zenekar fanfárt fúj.
Bíró folytatja:
Szálljon Szélkirálynő áldása a szülőkre,
a következő házasulókra,
és az összes megjelentre!
A rokonság, aztán az egész törzs fölpattan, áldásra emeli a kezét.
Zenészek rákezdenek, kitör az általános táncolás. Körtánc, sorok egymással szemben, páros tánc, vonatozás.
Mácsonya esküvője emlékezetes maradt, leginkább Izvorul idétlenkedése miatt.
Izvorul kihallgatása
Mácsonya és Izvorul egy hagymagömbben emelkedik. Izvorul pórázra van fogva. Láthatóan elmúlt a mániákus állapota, most depresszióban van.
A hagyma gyöngyházfényű héján keresztül homályosan látni a lombkorona különböző szintjeit. Megállás után kilépnek egy tágas terembe. Van itt kényelmetlen tárgyaló, otthonos tárgyaló, íróasztal, térképszekrény, iratszekrény, bárszekrény. Mindez pasztellszínű a hagymahéjon átszűrődő gyöngyházfehér fénytől.
Hargita polgári ruhában fogadja őket. Mácsonyával kezel, megöleli. Izvorult figyelembe sem veszi. A kényelmetlen székes hosszú asztalhoz ülteti őket.
Mácsonya lekapcsolja Izvorult a pórázról. Izvorul föláll egy székre, mert csak így emelkedik arca az asztallap fölé.
– Miért tartod ezt az ócska bohócot? – kérdezi Hargita.
– Láttam, ahogy Madarász madarait klónozta – válaszolja Mácsonya.
– Hiszem, ha látom.
Izvorul eddig állt az emberekre méretezett széken, most inkább az asztalra ugrik, Hargita elé térdel. Fütyörészve simogatni kezdi a szakállát. Hargita már türelmetlen, amikor a szakáll rózsaszín izzadtságot kezd kiadni magából. A cseppek az asztalon egymást keresik, összeolvadnak egy tojásnyi pacává.
– Amit itt látsz, kegyelmes főnök, az egy amőbasárkány. Kicsi, de aranyos. Madarásztól kaptam, még nem tudtam meghizlalni.
Hargita Mácsonyára néz, aki föltartott ujjal és bólogatással inti türelemre.
Izvorul újra fütyörészni kezd, zsebéből port szór az amőba elé. Az amőba masszájából két fejecske lökődik ki, egymással versengve nyalja föl a port. Izvorul kiránt egy szikét a zsebéből, szúrásra emeli. Hargita azonnal lelöki az asztalról.
– Irgalmazz, kegyelmes főnök! Nem a te véredet akarom venni, hanem Mácsonyáét – visít Izvorul.
Hargita kikerüli az asztalt, mert nem nyugtatja meg a más irányú vagdosás bejelentése. Készül a gnóm eltaposására. Mácsonya visszatartja, Izvorul pedig sikít, mint a fába szorult sakál.
– Ne kapkodd el, atya! Ezt a trükköt még nézzük végig!
Hargita lecsillapodik, visszaül a helyére. Mácsonya visszarakja Izvorulra a pórázt.
Izvorul egy szökkenéssel az amőba mellé térdel az asztalra. Mácsonya odatartja a kezét. Izvorul megszúrja a kisujját.
Az amőbasárkány fölszürcsöli a lecsöppenő vért. Színe vörössé változik. Hálásan néz az emberekre, aztán visszaalakul pacává. Vörös pacává.
– És most! – rikácsol Izvorul. – Minden most kezdődik el. Az amőba a pregnátor. Lesz itt hamarosan rengeteg Mácsonya!
Mácsonya és Hargita kételkedve bámulja Izvorult. Kóvályog a fejük a hallottaktól és Izvorul repedtfazék hangjától. Izvorul majrézik.
– Legyen – mondja ki az ítéletet Hargita. – Ha becsaptál, élve megetetlek a kecskeemberekkel. Ha fecsegsz, moslékot főzök belőled, amit megetetek az orkokkal. Többit majd meglátjuk.
Izvorul megérti, hogy a környezet még nem fogadóképes az innovációjára. Az amőbát szétsimítja a szakállán.
– Mától fogva Raritan sec Raritan a neved – kezd intézkedni Hargita. – Irrepit udvarához tartozol. Szakács vagy. Kopasz, vörös bajusszal. Izvorult kivégezték közbotrány okozás, lopás és hazudozás miatt. Kapsz új ruhát. Minden felszerelést megtalálsz a konyhában, ami nincs, azt úgyis megszerzed. Igaz nevedet tilos kiejteni! Szád el nem járhat! Csak nekünk jelenthetsz az előrehaladásról!
– Keveset beszélj! Ronda hangodról is felismerhetnek – egészíti ki a parancsokat Mácsonya. – Pár napig ki se mozdulj az új szobádból! Nép hamar elfelejt, a nevedet már most sem bírja senki kimondani.
