Erdőmélye
Pericoloso Aporgiarsi életútjának felén egy nagy sötétlő erdő mélyében tévelyeg, mivel az igaz utat nem leli. Bóklászik, keresi a helyet. Néz jobbra, néz balra, végre talál egy tisztást. Asztrolábiumával meghatározásokat végez. Igen! Az időpont megfelelő: a Nap, a holdak és a csillagok állása kedvező. A hely is megfelelő. Vándorbotját leszúrja, és vizet önt rá a kulacsából.
Nem történik semmi.
Mellé lép egy hatalmas bhongle tehén. Szarvainak vége be van aranyozva, nyakában tölgyfa-koszorú díszeleg. Körbe szimatolja a botot, zöld párát fúj rá. A pára átjárja a botot, életre kelti. Nőni, vastagodni kezd, fává fejlődik. Amikor az erdő fölé nőtt, a bhongle abbahagyja a lehelést. Bőg egyet és elüget.
A fa már elérte végleges magasságát, csak karcsú. Belsejében csigalépcső van, ami összeköti a gyökérszintben lévő raktáraktól a lombkoronában lévő csillagvizsgálóig az összes helyiséget. A csigalépcső fala polcokkal van tele, amiken a legközelebbi szobához illő nélkülözhetetlen vackok vannak tárolva. A különböző szobák: előszoba, társalgó, műhely, fürdő, háló, konyha, iroda, labor, könyvtár. A csigalépcső a szobák falán tekeredik fölfelé. A fa vastagabb ágaira a csigalépcsőről ki lehet lépni. Pericoloso itt erkélyeket alakít majd ki. A fa tövében egy csilingelő forrás buzog.
Pericoloso kinyitja az ajtót, és belép új otthonába.
Tengerpart
Ősz van. Veres Tehén már nem olyan csinos, mint egy cukrásziskolai vizsgatorta. A festék lekopott a felületről, a könnyebben lecsavarozható színesfém alkatrészeket elhordták. A rozsdamentes test kicsit belesüppedt a földbe, indák fonták be a felszínt és a kiálló periszkópot.
Naplemente után két badgeres goblin érkezik a roncshoz. Körbejárják többször, fölmásznak rá. Mindent gondosan megnéznek. Bemásznak a belsejébe is. Majszolni kezdik a padlón oszladozó maradványokat. Közben egyik megránt egy „Ne nyúlj hozzá!” feliratú piros kart, minek következtében a kiáradó ballasztvíz elmossa a környékről a visító badgereket. Pedig elég nagybetűkkel van odaírva a nenyúljhozzá. De a goblinok waldorfba járnak iskola helyett.
Goblinok kapkodva másznak ki a búvárhajóból, és rohannak a badgerjaikat keresni.
A felkelő Irigy Hold megtorpan az északi horizonton. Nem akarja fényével segíteni a keresgélő analfabéta goblinokat.
Vonatfalu
Ronda ősz végi idő van. Csöpög az eső, fúj a szél. A vagonok egymás mellé húzva várakoznak egy vízszintes téren kialakított állomáson. Lokoszauruszok az állomás melletti domboldalon legelnek. Vagonok tetején a szélkerekek kattogva forognak, a fedélközökből kihallatszik a fonó- és szövőgépek zakatolása. Pár átokmanó a vagonok burkolatát javítja, miközben az időt, a szelet vagy a kallert szidalmazza.
A fékezővagon látótornyához egy rombusz alakú szélsárkány van kötve. Az állomás fölött forgolódik a szélben. Fürkész ül a kosarában, távcsövezi a vidéket.
A látóhatár 2 pontján hatalmas madárfelhő emelkedik fel.
Fürkész tülköl egy hosszút. A vagonok fedélzetére kiszalad a vagonügyeletes a naposokkal. Távcsővel nézik a fürkészt, a horizontot.
Fürkész áttér a zászlózásra. Két kis zászlóval hadonászva közli, hogy gyanús madárjeleket követve zavart vett észre az erdőben, amit a vágtatva hazafelé menekülő vadkaros cirkáló felderítők is okozhatnak, de talán még inkább az őket üldöző badgerizált goblinok.– Hogy repmoja edwsp neania kisasi la ażon száda bewzab sz rala éle betammnie, szóazin dzis szá na tyár. Riadó! Alehumin urodde zinynki futmin a köyide nadregal rletébe!
Átokmanók félrevert harangokkal és folyamatos ordítozással riasztanak.
– 5 perc kukumúlābiy vaini zá āwikrás!
A bozótból, fűből, erdőből átokmanók rohannak a vagonokhoz. Korra és nemre való tekintet nélkül tülekedni kezdenek.
– 2 perc kukumúlābiy vaini zá āwikrás! – Már zúg az összes fedélzeti harang, ami nem hat nyugtatólag a tülekedő népségre.
– 1 perc kukumúlābiy vaini zá āwikrás!– Az állomásra berobog a vadkaros őrség. Maguk előtt tolva a tipródó sokaságot betülekednek a vagonba. Vagonajtók zárnak.
Nem maradt kint senki. Csak néhány baromfi kapirgál a vagonok árnyékában. Felzaklatott vadkarok kotkodácsolva rohangálnak a vagonok között.
Harangok elhallgatnak.
Az ügyeletes, a vonatfőnök, az állomásfőnök, a fékezők és kallerek a parancsnoki hídról távcsövezik a környéket, a férfinép a tetőfedélzeten készülődik a köpködésre és átkozásra.
Berobog az első badgeres goblin kompánia az állomásra. Elkapnak néhány tyúkot és majmot, nem törődnek az átkozódó manókkal, enni kezdik a visító-csapkodó háziállatokat. Most nem részletezem az átokmanók litániáját, pedig elég zaftos és fantáziadús szexuális javaslatok is vannak benne.
Megjön a goblin fősereg. Megállás nélkül átrohan a vonatfalun, fel a dombra, a manók legnagyobb ámulatára. De az ámulás csak addig tart, amíg meg nem látják, hogy a goblinok a lokoszauruszokat kötik elfele.
– Hogy az Isewa tenvisalo vada gyűrbei je, gyölehu möszbuvo ölje jautbelé tekrus aké spakeres, haisik talmlvom asfa szát! Pönezímidör Tieködj öndirbd fölaz amasút előtsvie tetsüek! Legydailin inkuet. Teaek tieka mungekarok nyistrelagilini nakdamatűp sisíárnubti ái! Gabur mafotjdogra háfij ostrsly besa tiekkö csiantiadien sarksiek atodam kas.
– Gabur!
– Gabur!
– Ga-bur! Ga-bur! Ga-bur!
A goblinok elhajtják a lokoszauruszokat.
Amíg látja őket az átokmanó népség, addig átkozza. Aztán néma csendben várják a vezetőség reakcióját.
A cirkáló őrség összetereli a vadkarokat. Az ügyeletes és a vonatgazda is nyeregbe pattan. Elvágtatnak Vadonfölde felé.
Kalmár temploma
Esik csendesen.
Útkereszteződés melletti dombon áll egy bekerített falu, annak a közepén magasodik Kalmár temploma. A templomudvar is be van kerítve, vasrácsos kapun lehet bemenni. A kapuval szemben van a templom lépcsője, ami a templomteraszra visz fel. Széles oszlopcsarnok övezi a templomot. A templom 3 hajós. A főhajóba a 2 torony (harang- és óratorony) közötti nagykapun lehet bejutni. A főhajó végében van a szentély, több lépcsővel kiemelve. A lépcsősor szélén 2 szószék áll, egymással szembefordítva. Az oldalhajókban lakások, raktárak, irodák, egyéb fontos helyiségek vannak. A templom alatt több szintes altemplom van, ahova idegenek nem mehetnek le.
Templom kerítéséhez vadkarok vannak kikötve. Az oszlopcsarnokban mungekar legények próbálják megtanulni az ázott átokmanók káromkodását.
Vonatgazda és ügyeletes a főhajó közepén gyújtott tűznél szárítkozik. Gabur a fal melletti padról nézi őket. Körülötte ülnek a törzsi vezetők és a családfők.
– Mi szél hozott ide benneteket, amikor a madár is ritkán jár? – kérdezi végre Gabur.
– Az a …
– Röviden és érthetően! – reccsen rájuk Hargita.
– Goblinok megfújták a lokoszauruszainkat! – siránkozik a vonatgazda.
– Kellemetlen.
– Szerezzétek vissza!
– Beszélhetünk róla.
– Megfizettük az útvámot és a biztonsági adót.
– Nem vitatom. De különleges körülmények miatt esetleg további kiadások adódhatnak.
– Mire gondolsz? Szegények vagyunk, az időjárás sem kedvez, nikad metoncs lietulematmár viai imopénpagal zül lenk, iaule zíchi vagicsdryu ách’iri ístünk idimégaí savo lemityás namni inorodvaísileist.
– Majd egyszer kérek tőletek valamit – zárja le az egyezkedést Gabur.
Szerzetesek meleg teát és pogácsát hoznak be. Az átokmanók a tálcákra vetik magukat. A mungekarok is.
Eső átvált havas esőre.
