Irrepit Calidus (medvetemplomi papnő, majd Mácsonya elvetemült felesége) karaktere kialakult, már a részleteken agyalok. Mivel zedel a drágám (és így távol-keleti vonásai is vannak), egy kalitkában magával hordja állandóan kedves pintyőkéjét. Veszekedés és/vagy verekedés előtt mindig körültekintően elhelyezi a kalitkát. Magától félti elsősorban. Mert könnyen elveszti a fejét, akarom mondani: az önuralmát, és akkor pörgő-forgó rúgásokkal és egyéb látványos tevékenységgel képes veszélyeztetni a környezetben lévőket. Ezt általában nem bánja annyira, de pintyőke vonatkozásában azért elkerülné. Amikor ezt látja Mácsonya, hogy Irrepit helyet biztonságos keres a kalitkának, gyorsan elmegy horgászni.

Pramodon jár az utakon. ST átadásakor kap egy pakli kecskeembert. Ezek szolgálják, őrzik. Szertartásokon adják az asszisztenciát. Ilyenkor húzzák Irrepit fehér hintóját is. A kecskeemberek, orkok, gyíkemberek ezért azt hiszik, hogy Irrepit a sziklafestmények visszatért fehér királynője.

Amikor elkészül a Újkert műtője, a Drakok összeoperálnak Irrepitnek néhány kecske-hiéna kentaurt. A kentaurok testőri és futári feladatokat kapnak. Irrepit hosszú kezeként távoli dolgokat is elintéznek.

Torony fölállítása

Veresdombról lelegelték a patanvalok a bozótot. Most már ellátni a Borzanatig, másik irányban majdnem a végtelenig. De közben van az erdő, Vadonfölde.

A domb tetején yetik egy 15 méter mély gödröt ástak, most eresztik bele a Sánta Tehén búvárhajót. Orrával előre. Kötelekkel biztosítják, rudakkal igazgatják a hajótest csúsztatását.

A gödör szemben lévő oldalánál áll Rontó, onnan irányítja a leeresztést.

Rontó 30 éves troll férfi. Ez trolloknál már tisztes kor, mivel átlagosan 40 évet élnek. 420 cm magas, 380 kg a tömege: robosztus testalkatú. Fekete a szeme, tüsi fekete a haja, sötétbarna a bőre, 2 ágú kecskeszakálla van. 2 pár szarva van. Egyik a halántékából nő előre, mint a trolloknak általában. Másik pár a fejtetőről nő hátra, majd a fülek mellé kanyarodik.

Szemmel látható, hogy jó gazdája a csapatának. A yetik (akik köztudottan nagyon ostobák) kiabálás és ösztökélés nélkül pontosan végzik a dolgukat.

A búvárhajó orra lecsúszott a gödör alján kialakított fészekbe. Nagyot döndül.

A durranás megrengeti a környéket. Senki Földje elfjeit is megzavarja. Ráébrednek, hogy kívülállóságuknak befellegzett.

Az építők elkezdik függőlegesbe állítani a hajótestet, közben hatalmas köveket dobálnak köréje, hogy biztosan álljon. Kövek között bontott anyag, szobortöredékek és feliratos határkövek is akadnak szép számmal. Minden nagyobb kő idekerül a környékről, mivel szükség van rá, és a trollok nem szeretnek bányászni.

Hossztengelyét függőlegesre állítja, az orr részt lesüllyeszti az alapba. Támoszlopokkal, feszültségosztókkal, áthidalásokkal megszilárdítja, majd a szerkezeti elemek közeit beépíti. Körülépíti kiszolgálóépületekkel, bejáratot készít hozzá. A toronyban lépcsők, csúszdák és felvonók kötik össze a szinteket. A hajtóművet átalakítja, tengelyére szélmalmot helyez. A torony mellé gabonasiló és szeszgyár is épül.

Áll már a torony.

Lánykérés

Lankás hegyoldalon léptet Mácsonya fölfelé. Elérik az erdőhatárt. Róka rejtekhelyet keres, aztán megmutatja az utat Mácsonyának.

– Köszönj szépen, mutatkozz be, és mond el a célodat: a lánykérést! – mondja Mácsonyának.

Mácsonya marhányol az erdőben fölfelé. Az egyik ormon meglátja a templomot.

Medve Anya temploma erődtemplom az erdei magaslaton. Be van kerítve alacsony kőfallal.

A bejárati kapuoszlopok és az áthidaló különböző medvealakokkal van díszítve, mint egy barokk kapubálvány és egy indián totemoszlop keveréke. A kapu fölött medvebocsokkal támasztott címer van, benne 5 koronás medvefej. A bejáratot egy gerendákból ácsolt felvonóhíd, valamint egy hatalmas és erős kapu biztosítja.

A várfalhoz és a templom falához körben kisebb épületek vannak ragasztva a zarándokok elhelyezésére és ellátására.

A templom belsőudvaros épület. Kapuja kovácsoltvas rács, ami ugyancsak medvealakokkal van díszítve. A tető külső élénél balusztrádos járda van. A tető befelé lejt, és lapos. A falhoz belülről cellasor van építve, ez előtt oszlopsor szegélyezi a belső teret. A cellákban van a templom felszerelése, és ott laknak a papnők. Az udvar bejárattal szembeni végében áll egy kőből készült ágaskodó medve szobra, ami szépen kikészített medvebőrrel van letakarva. Mögötte medvés jelenetekkel kihímzett hatalmas függöny takarja el a hátsó kerengőt és cellákat. Jó az akusztika. Minden irányból trillázás hallatszik.

Mácsonya a tér közepén megáll.

– Adjon az Isten jó napot, kedves öreganyám!

Kuncogás hallatszik a függöny mögül.

– Szerencséd, hogy öreganyámnak szólítottál, Senki Földje várnagya! Mi szél hozott ide, ahol a madár is csak ritkán jár? – válaszolja egy női kórus.

– DandeLion küldött.

A függöny hirtelen fölhúzódik. Több tucat tini lány vigyorog a kőmedve mögött, 2 sorban állva. Méltóságteljes lassúsággal elindulnak a lépcsőn lefelé. Minden lépés előtt megállnak egy másodpercre. Szemüket nem veszik le Mácsonyáról.

– Jöttem feleséget vinni.

Vége a ceremóniális méltóságnak. A lányok ujjongani kezdenek, rárohannak Mácsonyára. A tülekedés célja, hogy ki kapja el Mácsonya kezét. Irrepit Callidus lesz a szerencsés. Elgáncsolja az előtte járót, Mácsonya mellé ugrik. A többieket láthatóan megfenyegeti. Azok ijedten visszahúzódnak és duzzognak.

Irrepit nem engedi el Mácsonya kezét, húzza a kijárat felé. A többi papnő secperc alatt összepakolja Irrepit holmiját 2 hajóbőröndbe, 3 bálazsákba, 1 diplomata táskába és 4 ridikülbe. Elveszik az egyik zarándok patel-muflonját, rápakolják a kelengyét. (Zarándok csak legyint, mert a patel-muflon úgyis haza fog szökni.) Nászindulót énekelve kikísérik a fiatalokat a templomból. A nagykapuig mennek, ott a papnők puszival búcsúztatják Irrepitet.

Mácsonya feldobja Irrepitet a patel-muflon nyergébe. Előkeres 1 bundát, és Irrepitre adja. Ő is nyeregbe pattan, elindulnak a völgy felé. Nyíllövésnyire érnek, visszafordulnak. Látják, hogy a templomerőd kapuja be van zárva. Most húzzák fel a felvonóhidat.

– Eszembe sem jutna visszamenni – duzzog Irre. – Mindig ilyen bőbeszédű vagy?

– Általában nem. De most elhatalmasodott a közlésvágyam.

Kocognak tovább a fák között. Irrepit fuvolázni kezd. (Keresztes lovagot Mini együttestől, Sirályok nagylemez, ISBN SP 954). Szépen játszik.

Egyik útfordulóban ott alszik Róka. Álmodik. Egy hatalmas nyúl kérdezgeti, hogy mit tudna segíteni? Róka boldogan válaszolna, amikor rájuk ront egy tucat meztelen rókaállarcos. Nyúl a levegőbe ugrik, Róka felébred.

– Szervusz, Vágyak Titkos Útja!

– Szeva, boszi!

– Ismeritek egymást? – kérdi Mácsonya.

Róka és Irrepit kuncog.

– Mi ez a bunda? – folytatja Irrepit, figyelmen kívül hagyva a közbeszólást.

– A dalnokok versenye után nem ment ki fejemből az egyik balladának a refrénje. Állandóan azt hallottam, hogy „Herceg! hátha megjön a tél is?” A hegyben csatangoltam, és megláttam a Lassú Víz gejzírt. Gondoltam, hogy egy forró fürdő megszabadít a nótától. A gejzírben rókatáltosok szaunáztak. Bundáik fel voltak akasztva szellőzni a parti fűzfára. Az egyik mérete nekem pont megfelelt. Fölvettem, mert ez megadta a választ a kérdésre, hogy „hátha megjön a tél is?” Csinos, fényes és vörös bunda. Jó meleg. De nem bírom levenni. Rámátkozták.

– És az átok akkor szűnik meg, amikor a Holdbéli Nyúl úgy akarja. Mindenki tudja. Beszéltél már vele?

– Nem bírom elkapni.

– Róka képében elég nehezen tudsz majd beszélni vele.

– Megállapodtam Perikolosoval, hogy megépítem udvarának a kerítését. Akkor segít.

– Kecskeemberek mikor esznek meg?

– Ha utolérnek. 

A 2 nő békésen cseverészik, ami megnyugtatja Mácsonyát. Legalább nem neki kell szóval tartani a menyasszonyt.

Station megtámadja Baba Yagát 

Baba Yaga mozsarán süvít az erdő fölött. A mozsártörővel egyensúlyoz, kormányoz. A fák közül felemelkedik egy bőröndlovas (Station). Baba Yaga nem veszi figyelembe, majdnem összeütköznek. Baba Yaga süvít tovább, Station üldözni kezdi. Fölzárkózik mellé, pálcájával odavág. A vénasszony visszaüt a mozsártörővel, Station elhajlik. Baba Yaga nem lassít, pedig Station folyamatosan zavarja repülését. Előre kiszámította a pályát, a mozsár nem mehet neki semminek. Station egyre agresszívabb, már vállával lökdösi az öregasszonyt. Kap egy újabb ütést a mozsártörővel, ez fáj. Bőröndhal elveszíti az irányítást, forog, pörög, berepül a fák közé. Station kikormányozza a veszélyes törzsek és ágak közül.

Baba Yaga örül, hogy megszabadult a versenytársától, de a mozsár is irányíthatatlanná vált. Baba Yaga egyensúlyoz, vészleszálló helyet keres. Végül mozsarával egy legelőre esik. Öregasszony mozsarában ülve össze-vissza pattog a mezőn. A mozsár döndülései idehívják a farkasokat.

Station meglátja a mezőn Baba Yagát énekelni, dobolni, táncolni. Elvigyorodik, leszáll.

– Gyertek csak! Gyertek – mondja mosolyogva az öregasszony.

Stationnek jólesik a kedves hívogatás. Előveszi mindent lenyűgöző kígyófolyondárt, és indul Baba Yagához.

De a szívélyes invitáció nem neki szólt, hanem az erdő farkasainak. Rárontanak Stationra. Station pukkantyúkkal és ködgránátokkal védekezik, de egyre szűkebb körön tudja csak kívül tartani a farkasokat. Füttyszavára leereszkedik a bőröndhal. Station nyeregbe ugrik, észvesztve menekül. Ott maradt a lenyűgözője, kicsit sajnálja. Magasra nem mer emelkedni, mert az eset megfigyelését elkezdték a tűzsólymok. Lejjebb ereszkedni sem mer, mert a farkasok magasugrásban is jók.

Egy falka farkas üldözi kitartóan.

Station bőröndhalán süvít a képen keresztül. Nagyon siet. Cilinderje majdnem lesodródik. Hátranéz, végre nem lát farkast. Ez megnyugtatja. De az nem, hogy Baba Yaga nem felejt. És a farkasok sem.

Porvár határa

Hajnalodik.

Megérkeznek Porvár határába.

– Vedd fel a menyasszonyi ruhád! – mondja Mácsonya.

– Miért? Nem Vadonföldén lesz az esküvő? – ­kérdezi Irrepit.

– Mert DandeLion nem hagyhatja el Porvárt.

– Mi közöm nekem DandeLionhoz?

– Ő lesz a férjed.

– Az én férjem te leszel.

– Világosan megmondtam, hogy DandeLion a lánykérő.

Irrepit Callidus lerántja Mácsonyát a marhányról, és az arcába ordít.

– Azt mondtad, hogy feleségért jöttél.

Irrepit feldönti Mácsonyát, birkóznak. Mindig az beszél, aki a másik fölé kerekedik.

– De mondtam, hogy DandeLionnak a feleségéért.

– Csak azt mondtad, hogy DandeLion küldött.

Elkapja Mácsonya füleit, és az arcába kiabálja:

– Csak neked öltözök fehér ruhába!

Ha az ütéseket és pofonokat nem vesszük figyelembe, akkor csend szakítja meg a társalgást. Végre Mácsonya megszólal:

– Örülnék, ha te lennél a feleségem. De Porvár nem adja ki Izét, ha nem kap menyasszonyt. Nagypapám nem gyógyul meg, ha nem viszem a madarat.

Birkózásnak vége.

– Ilyen lánykérést sem láttam még – jegyzi meg a róka.

– Színleld az esküvést, és majd megszöktetlek.

– Ha színlelem az esküt, Medve Anya üldözni fog életem végéig.

Újabb csend áll be az eszmecserében. Most már verekedés sincs, csak tanácstalanság. Fiatalok fölsegítik egymást.

Róka körülnéz, meglát 1 pocsolyát. Úgy fordul, hogy a vízfelszínen Irrepit tükörképét láthassa. Beleveti magát a vízbe, teljesen elmerül. Kijön, elkezdi a vizet kirázni a bundájából. A harmadik vízrázás után ott áll a megtépázott jegyesek előtt menyasszonyi ruhában, Irrepit Callidus pontos másaként (csak rókaszeme van).

Előző rész >

Következő rész >

Tartalomjegyzék >

Klopédia >

Jóslat szerint kecskeemberek fogják egyszer majd megenni.

Szélkirálynő híve 

Piócás árok

Vajákos öreganyó caplat a lápban. Köd és pára veszi körül, de ez nem zavarja. A sarat és a pocsolyákat figyeli. Meglát egy barna villanást, villás botjával leszorítja. Vár egy kicsit, aztán lehajol megnézni. Nincs ott semmi. Nem bír fölegyenesedni. Körülnéz. Kígyófolyondár tekeredett rá, egyre szorosabban fogja.

– Ajaj!

Egy bőröndhal lebeg az árok túloldalán. Citromsárga, fekete pöttyökkel. Jó nagy és fel van nyergelve. Még ez sem lenne olyan nagy baj, de a nyeregben egy cilideres alak ül: Station Amersfoort. Zöld a bőre, szikár és szúrósan néz.

– Honnan tudod a gyógyítást?

– Tudom és kész.

– De más nem tud gyógyítani.

– Nem annyira érdekel.

– Becsapsz!

Station meglazítja a kígyófolyondárt, így az öregasszony ki tud végre egyenesedni.

Nyanya szökni próbál, erre a folyondár újra lenyűgözi.

– Ki tanított? – folytatja a vallatást Station.

– Senki. Földanyától kaptam a képességemet.

– Olyan nincs. Valakitől kellett, hogy tanuljál.

– Mondom, hogy nem.

Station átmegy brutálisba. Először botjával elveri az öregasszonyt. Aztán gyűrűjéből kis villámokat ereszt rá, közben monoton ismételve a kérdést. Nem kap újabb választ.

– Mit teszel, ha fáj a lába?

– Feketegyökérrel megkenem, aztán hideg vízzel borogatom.

– És ha vidám?

– Az nem betegség, csak érzés.

– Az érzés betegséget jelez! Egészséges test nem érez semmit.

– Te bolond vagy.

– Isekucz is ezt mondta. – Station újra verni kezdi az öregasszonyt. De most nem tudásvágy vezérli, csak düh és tehetetlenség.

Elfárad, más úton folytatja a vallatást. Elővesz egy kis üveget, Vajákos orra alá tartja.

– Na mi ez?

– Egy üveg.

– De mi van benne?

– Valami lötty. Hagyjál már békén!

– Mire jó a „lötty”?

– Szívgörcsre.

– Nem tanultál semmit? És egyből felismered a nitroglicerint?

– Mikroblitz?

– Akkor honnan tudod, hogy a szívgörcs gyógyszere?

– Tehetséges vagyok. Érted? Tehetséges, ami te nem vagy és nem is leszel.

– Mi az a tehetség?

– Mit tudom én? Van, és kész.

– Ami van, az mérhető. Akkor most megkeresem benned. – Station elővesz egy szikét, és nyúzni, vagydosni kezdi Vajákost. De nem talál semmit.

– Nincs itt semmi tehetség.

– A tehetség az tudás, nem találod meg.

– Tudás? Az a fejben van – vidul fel Station. Elővesz a cilenderből csontfűrészt, fúrót, vésőt és gumikalapácsot. Leborotválja Vajákos fehér haját, hogy elkezdhesse a trepanációt.

– Miért nem Rémkirállyal szórakozol?

– Majd arra is sor kerül.

– Hagyd már abba a kínzásomat! Megtudtad már, amit mindenki öröktől ismer, és elfeledted, amit csak te tudsz.

– Ez egy egész jó átok. Végre tanulok tőled. – Station följegyzi a mondatot, aztán elkezdi a koponyát nyúzni. Mivel a vénasszony nem mutat hajlandóságot az együttműködésre, elkábítja.

Szétvágja az agyat, de nem talál benne semmi rendkívülit. Mérgesen lemossa magáról a vért. Semmi haszna nem lett a kutatásból.

A köd és pára eloszlik.

Fölül a bőröndhalra, megkeresi Vajákos kunyhóját. Földúlja, de gyógyfüveken kívül semmi érdemlegeset nem talál.

Visszaül a bőröndhalra, a kunyhó fölé emelkedik. Rádobja a nitroglicerines üveget, és elrepül.

A robbanás eltünteti a kunyhót. Döreje messzire hallatszik, nyugtalanságot kelt a környék lakóiban. Kiküldenek járőröket. Megtalálják a felkoncolt öregasszonyt.

Akkora a felháborodás, hogy a mungekarok és erdőelfek birodalmi átok alá helyezik az ismeretlen gyilkost. Csen főnök vérdíjat tűz a ki a tettes fejére.

Porvári Palota tanácsterme 

Mácsonya oszlopok között halad, 2 oroszlán kíséri. Az oszlopcsarnok végén széles lépcső van. Mácsonya föllép a lépcsőre, az oroszlánok lent maradnak. A lépcső egy nyitott kapu elé vezeti Mácsonyát. Kaputól széles és magas (felülről világított) folyosó vezet tovább. Végén 2 szárnyú ajtó látszik.

Mácsonya megáll az ajtónál. Az ajtó két szárnya megnyílik.

Mácsonya egy hatalmas és impozáns terem közepén áll hátratett kézzel. A terem falait oszlopok erősítik. Minden márvány, vagy márványborítású.

Mácsonyával szemben egy hosszú asztalnál ülnek összefont karral a régensek. Különböző korú emberek, de megjelenésükben hasonlítanak egymásra. Aranyszínű a bőrük. Fekete oroszlánparókát, aranyfonállal hímzett mellényt, barna (kék pöttyös) bársony kabátot és térdnadrágot viselnek. Szívük fölött oroszlánfejes jelvény van. Hivatalnokok és szolgák állnak mögöttük, a fal mellett pedig testőrök sorakoznak.

– Valljál! – mordul az egyik Mácsonyára.

– A Herceg megkegyelmezett.

– Ki vagy?

– Héjakút Mácsonya vagyok.

– Ki fia vagy?

– Hargita fia, Vad Gabur unokája vagyok.

– Azt akárki mondhatja. Mikor ettél utoljára?

– Tegnap reggel.

Régensek egy szolgát kiküldenek. Pincérek behoznak egy asztalt székkel. Asztalt megrakják ételekkel. Mindenki vár. Az egyik régens rászól Mácsonyára:

– Ehetsz.

Mácsonya az asztalhoz ül. Szalvétát a combjaira teríti. Mond egy halk fohászt, majd evőeszközt választ. Az asztal közepén lévő tálban újszülött egerek vannak. Hatot a csészében odakészített forró mártásba dob. Megfőzi a falatokat, és jól összerágva lenyeli. A következő fogás csőben sült bámelgyümölcs patanvaltöpörtyűvel. Rövilevélből, macihagymából és főtt papucsgólya tojásból készített saláta következik szedermártással.

Mácsonya eszik nyugodtan, iszik pár korty bort is. Ilyenkor a poharat a régensekre köszönti.

Közben egy hivatalnok a régensek széke mögé áll, és halkan jelent:

– Gaburnak tényleg van Mácsonya nevű unokája. A vádlott korban és testméretek szerint megfelel Mácsonyának. Mungekar, csen törzsbe való. Kiképzése szerint legalább bajnok. Magosvári posztóból van a kaftánja, Nargyle klánszínével színezve. Farkasbőr bundát visel. Mindez csak Gabur tisztikarában divatos.

Végül egresborban főzött averrák ollók következnek. Az ollók páncélját előzékenyen megzúzták a konyhában, késsel könnyedén ki lehet vágni a finom rákhúst. A languszta azért finomabb.

Pincérek kávét szolgálnak fel. A régenseknek is töltenek, akik élvezettel kevergetik, kortyolgatják, csilingelnek a kiskanalakkal.

Mácsonya befejezi a reggelit, lerakja az evőeszközöket és hálát mond. Feláll az asztaltól, a széket betolja és a régenstanács asztala elé áll újra. Evés alatt a régensek végig szótlanul figyelték.

– Üdvözlünk Mácsonya.

– Apád és nagyatyád udvarában példás nevelést kaphattál.

– Miért jöttél Porvárra?

– El kell vinnem Izvorul Tamaduiriit a Madarászhoz.

– Most mit csináljunk veled? Inzultáltál egy remetét, ellenálltál a hatósági intézkedésnek, megszegted az izétilalmat.

– A herceg megkegyelmezett.

– Ez igaz.

A régensek hátra vonulnak pusmogni a kandallóhoz. Vitatkozás közben arcukon kiütközik az oroszlánok közötti szocializálódás, morognak és vicsorognak.

– Most akarunk ujjat húzni Gaburral?

– El kell engednünk, kegyelmet kapott.

– De ne engedjük csak úgy el. A mungekarok el fognak szemtelenedni.

– A Herceg már kiöregedett az oroszlánkertből, és megtaláltuk az utódját. Ha Mácsonya elhozza a Herceg menyasszonyát, megkapja a koszos gnómot, és mindenki örül. Hercegünk kijön az oroszlánkertből házasodni, a Kis Herceg bevonul. A mungekar elmegy a kellemetlen remetével, és nem akar többet idejönni.

– És ha az Őr keresi a remetét?

– Keresse Gaburnál.

– Medve Anya nekünk nem adná ki a menyasszonyt a múltkori hadgyakorlaton történt véletlen gyújtogatás és rablás miatt csak úgy. Valami kártérítést emlegetett.

– Mácsonyának talán kiadja. És ha nem, akkor Mácsonyának nem lesz pofája ide visszajönni.

– Vagy Gaburral jön vissza.

Ezen hümmögnek egyet.

Mácsonya eddig a freskókat nézegette. Élethű a háttér, előtér nincs. A Magasság Kútja előtt egy szfinx őrjöng, éppen egy medvefejet tapos.

A régensek visszaülnek az asztalhoz. Arcukra erőltetik a jámborság maszkját.

Mácsonya fegyelmezi magát, visszaáll az asztal elé.

– Izvorul Tamaduirii a Magasság Kútjának őre. Nem adhatjuk csak úgy ki, mert ezzel nagy veszteség érné városunkat. De ha hozol menyasszonyt a Hercegnek, akkor viheted. Szemet hunyunk a távozásotok felett. Ha nem hozod a menyasszonyt 1 héten belül, akkor nagy baj lesz. Aminek a felelőse te vagy!

Porvár falain kívül 

A határoszlopok árnyékában nincs nyugalom.

Távolabb legelészik a marhány.

Közelebb Róka verekszik 4 goblinnal. A rondaságok el akarják venni Mácsonya felszerelését, meg akarják enni Rókát. A sorrendet még nem tudták eldönteni, mert Róka ellenáll. Harap, lökdösődik, futkos a goblinok körül. Visszaveszi a megkaparintott tárgyakat. Goblinok próbálják elkapni. Most mintha sikerülne!

Föltűnik Mácsonya. Goblinok el.

– Mit rontottál el már megint?

– Én? Izé.

– Jaj.

– Azt mondják a régensek, hogy ha hozok menyasszonyt a Megtestesülésnek, akkor elvihetem Izét.

– És hol az a menyasszony?

– Medve Anya lánya.

– Ajaj.

Mácsonya nyeregbe pattan, elindulnak Róka vezetésével.

2 kecskeember békésen legelészik az út szélén, amikor Mácsonya arra marhányol. Érdeklődve nézik, de bevadulnak, amikor meglátják Rókát. Rávetik magukat. Róka átszalad a marhány hasa alatt a kecskételen oldalra. A kecskeemberek a marhány alatt folytatnák az üldözést, de az egyik szarva megkarcolja a marhány hasaalját. A marhány fölágaskodik, a nyeregben szundikáló Mácsonya felébred. Átveszi az irányítást a marhány pánikja felett. Először hátra rúgat kettőt, amitől az egyik kecskeember kirepül a murheszföldre.

Másik kecskeember szarvát előreszegezve a marhányra támad. A marhány fejét és szarvát előretartva várja. Elsőre felökleli a kecskeembert jó magasra, majd a visszahulló kecskét kirúgja a vetésbe.

Mácsonya megzabolázza a marhányt, az úton marad. Megnézi a murheszban fetrengő kecskeembereket. Próbálnak felállni, de a fejük körül repkedő csillagok, sipákoló madárkák és csilingelő harangocskák miatt ez nem sikerül.

Mácsonya folytatja az útját.

Róka fölugrik a nyereg mögé, és hálálkodva dörgölőzik Mácsonyához.

– Tudod, amikor legutóbb az erdőúr kurgánjában megtaláltam a titkos lejáratot a kriptába…

– Ne is folytasd! Mit üvöltöztek a kecskék?

– Most? Akik rám támadtak?

– Volt itt más kecskeember is? – bizonytalanodik el Mácsonya.

– Ja, tényleg nem. Vágyak Titkos Útja.

– Milyen út?

– Vágyak Titkos Útja. Ezt kiabálták. Ez a nevem.

Előző rész >

Következő rész >

Tartalomjegyzék >

Klopédia >

Mácsonya vallatása

 Mácsonya mezítláb áll laboratórium közepén. Csizmái a válláról csüngenek alá. Moccanni sem tud, mert 32 csőrös kígyó van rátekeredve. Amikor megmozdul, a kígyók kelepelni kezdenek, és fokozzák szorításukat.

A laboratórium polcain madárpreparátumok, csontok, fészkek, tojások, vegyszerek és kegyszerek halmozódnak. Mácsonyával szemben egy íróasztal terpeszkedik, rajta enyhe rendetlenség. Az asztal túlsó oldalánál ül Madarász, és kártyalapokat keverget.

Átadja emelésre a paklit Mácsonyának. Kígyók leesnek Mácsonyáról, a lába körül gyűrű alakzatban csúsznak, másznak.

Mácsonya emel, visszaadja a paklit. Leül az asztalhoz, Madarásszal szemben. A karosszék kezére-lábára tekeredik, moccanni sem tud.

Madarász leoszt 2 kártyát, egymásra fekteti keresztben. A következő 4 lappal bekeretezi. Nézegeti. Közben motyog mindenfélét.

– Testvéreid nem miattad haltak meg.

– Miért nem kérted mindjárt a madarat, amikor megérkeztél?

– Van rá esély, hogy megmented a Szépen Szóló Madarakat a kihalástól.

Újabb 4 lapot oszt le az asztal jobb oldalára.

– Őr leszel. A határon.

Mácsonya csak néz nagy szemekkel, nem érti a hallottakat.

– Szólalj meg már! – dörren rá Madarász.

– Kell a Szépen Szóló!

– Világnak ez az utolsó Szépen Szólója.

– Akkor is kell öregapám meggyógyításához.

– Az ki is?

– Vad Gabur, Tüske fia.

Madarász kiránt 1 lapot a pakliból, az asztalra veti: fordított Kardok Királya.

– Ajaj! – Madarász összetúrja a kivetett kártyákat. – Madaramat majdnem megölted. Öreg, nem bírja már a megrázkódtatásokat. Megdöglése esetén nagyon rosszul jársz! 

Mácsonya pont olyan nyugodt, amilyen ideges Madarász. Farkasszemet néznek. Madarász összeszedi a kártyákat, pakliba rendezi. Közben megnyugszik. Visszaül gondolkodó székébe, hallgat. Morfondíroz. 5 perc múlva megszólal.

– A madarat csak vegetatíve lehet szaporítani, mert egyedül van. Izvorul Tamaduirii ezt meg tudja oldani. Hozzad el Izvorul Tamaduiriit Porvárról. Akkor vihetsz innen Szépen Szólót.

Trollok öreganyja

 Marhány békésen legelészik.

Róka szunyókál. Kilenc rókafejű, meztelen, didergő ember nézi. Mindegyik kérdezgeti, hogy nincs-e melege?

Fal felől süvítés hallatszik, Mácsonya repül kifele. Kidobták. Majdnem az ébredező Rókára esik.

– Hol a madár?

– Láttam. A toronyszobában.

Süvítve megérkeznek a csizmák is. Majdnem eltalálják Rókát.

– És miért nem hoztad ki?

– Nem hagyták a csőrös kígyók – fölül, kezdi felhúzni a csizmáit. – Madarász azt mondta, hogy hozzam ide Izét, és minden rendben lesz.

Róka nem boldog.

– Izvorul Tamaduiriit Porvárról?

– Ja. Izét, vagy mit.

– Akkor indulás Porvárra!

Mácsonya fölpattan a marhányra, indul Róka után. Beszól Rókának:

– Madarász kerítését trollok hordták össze. De nem építettek kaput. Egetverő papjai célzott robbantással vágták ki a kapu helyét, alig kellett kőműveskedni utána.

– Madarász ember, rövid életű. Nem ér rá kísérletezgetni az építéssel, mint mondjuk egy elf. Vagyis Pericoloso Apporgiarsi.

– Miért nem kéred meg a trollokat, hogy ők építsenek kőkerítést Pericolosonak?

– Mert megpukkadt az öreganyjuk.

– Aha, értem. Szóval miért is pukkadt meg a trollok öreganyja?

– Mert kiitta a tavat.

– Aha. És miért itta ki a tavat?

– Mert a tó fenekén volt a merőkanala.

– Most már mondd el az elejétől!

– Elkértem tőle a merőkanalát. Aztán fél év múlva rám szólt, hogy már visszaadhatnám a merőkanalát, mert evés közben azzal szokta fenyíteni a neveletlen troll porontyokat. És már elkanászodtak, mert régen kaptak a pofájukra a merőkanállal. Sajnos nem találtam a merőkanalat, mert nem is akartam visszaadni. Olyan jól illett a kézbe, és gondoltam, hogy ha majd lesznek nekem is gyermekeim, jól pofon fogom legyinteni vele őket, ha nem viselkednek rendesen az asztalnál. Öreganyja erre fölkapta a házamat, hogy majd kirázza belőle a kanalat, és akkor nem kell tovább keresni. De nem esett ki a házból semmi. Aszonta, hogy belehajítja a kunyhómat a tóba, ha nem adom azonnal vissza a kedvenc, kezébe illő, de meggondolatlanul nekem kölcsönadott merőkanalát. Mondám, hogy attól nem lesz meg a merőkanala, hiába hepciáskodik itten. Fogta az egészet, és belehajította a tóba. Megvallottam hirtelen, hogy kár volt így elhamarkodni a vitatkozás befejezését, mert a hőn óhajtott merőkanál most biztosan a tó fenekén pihen, és a hableányok fogják vele a neveletlen gyermekeiket fegyelmezni.

(Ez jó nagy mellébeszélés, mert mindenki tudja – a trollok öreganyján kívül – hogy a korallemberek nevelik a hableányok utódait.) Az öregasszony erre nekihasalt a tónak, és kezdte kiinni. Majdnem sikerült neki, de közben kipukkadt. Kicsit sajnáltam, aztán gyorsan kihúztam a szárazra került kunyhómat az iszapból. A kanál még a konyha falán lógott. De ennek nem örülhettem sokáig, mert rám rontott a pukkanásra összeszaladt környékbeli összes troll. Alig bírtam eliszkolni a lábuk között. A házamat széttaposták, és engem is szét fognak, amint megtalálnak. Megígérték. Jól jött, hogy közben beleátkoztak ebbe a rókabundába, így nem ismernek föl. A kanálért majd visszamegyek, amikor már megépítettem Pericolosónak a falát, és végre visszaváltoztam tündérre.

Porvár

Porvár falától 500 méterre áll 2 kőoszlop. Valaha kapu lehetett, de a keresztgerenda már a földön hever, összetörve és félrehúzva. Elfelejtett betűkkel van televésve.

Mácsonya leszáll a marhányról, lerakja fegyvereit. Megáll az oszlopok között, nézi a város kapuját. A kapu egy kisebb erőddel felérő bástyaépítménybe van vágva. A bástya aszimmetrikus, dísztelen, mint a rá támaszkodó falak. A kapu viszont szépen faragott márványkeretben van. Címer koronázza, emléktáblák és reliefek veszik körül. 2 kapunyílása van: egy kisebb a gyalogosoknak, és egy nagyobb, vagyis egy hatalmas.

Róka hosszasan szimatol, tépelődik, végül keresztet rajzol a porba, és a kereszt egyik szárát meghosszabbítja a városkapu irányába. A keresztre állítja Mácsonyát. Ráparancsol:

– Indulj el a vonal után, menj csak utána, és ne kérdezősködj! És főleg ne mondd azt a gnómnak, hogy izé! Senkinek ne mondd, hogy izé! Gyere vissza sötétedés előtt!

– Miért nem kísérsz be?

– Nem akarok oroszláneledel lenni.

Mácsonya elindul, az előtte pöndörödő vonal vezeti. Áthalad a nagykapun (nem a gyalogosok kiskapuján, naná)! Nem fizet kapupénzt. (Mungekarok a legutóbbi tisztázatlan kimenetelű csata utáni béketárgyaláson elérték, hogy nem kell Porváron kapupénzt fizetniük. És ezzel azt is elérték, hogy a porvári hatóságok pikkelnek rájuk.)

Róka az oszlopok mellől nézi. Őrzi a marhányt és a felszerelést.

Mácsonya követi a vonalat. Fölmegy egy létrán. Átlép egy erkélyre. Szalmatetőkön ballag. Leugrik egy sikátorba. A sikátor vakon végződik, a vonal fölmegy a falra. Mácsonya megy rezzenéstelen arccal felfelé, teste vízszintes haladás közben. Csak sála nem felejtkezik meg a gravitációról, lefelé lóg, hintázik. Egy padlásajtón át bejutnak a bolhapiacra. Hatalmas tömeg van, mivel fizetésnap volt. Vonal a plafonon megy a feltűnést kerülendő. Mácsonya is a plafonon lépked. Kalapját és sálját kézbe veszi, mert fél, hogy leesnek. A nép nem is figyel rájuk, az alkudozással van elfoglalva. Vonal egy oszlopon lecsavarodik a földre, Mácsonya követi. Egy szélesebb úton mennek tovább.

Kiérnek a főtérre. Itt hatalmas a tömeg. Ezért a vonal fölvezeti Mácsonyát a házak ereszéhez. Mácsonyának nincsen tériszonya (legalább is nem tud róla), így nyugodtan bandukol a 15 cm széles padkán, 16,25 méter magasságban, ugrálva egyik ereszről a másikra.

Dobszó hallatszik. Széthúzódnak a népek, mert köztisztító körmenet jön. Jelvényvivő és a zenészek után 4 troll következik. Vállukon emelvényt hurcolnak, amin oroszlándíszítéses trónus van. A trónusban egy 19 éves aranybőrű fiatalember ül. Bajusza még csak sarjad, nagyon jó erőben van. Ő DandeLion 134. Megtestesülése. Unottan nézi a hódoló népet. Mögötte jön az 5 régens kurlekarokon. Oroszlánok sétálnak a régensek mellett. A sort a testőrség zárja.

A trollok megtorpannak. Nép térdre veti magát, néma csönd lesz. DandeLion vizslázni kezdi a népet. Csak 1 ember marad állva, rettegve néz a herceg szemébe. Herceg letépi az emberarcát, és bömbölni kezd. A rettegő meggyónja hangosan, hogy többszörös gyilkos, rabló és tolvaj. De nem sokáig gyón, mert az oroszlánok rárontanak, széttépik. Ismét győzött az igazság. DandeLion tisztítóvizet hint bőségesen a népre. Mindenki megnyugszik. Nép megéljenzi az igazságos bírót, a körmenet vonul tovább.

Mácsonyát elfogják

Mácsonya is indul tovább. Követi a kunkorodó vonalat: megy lépcsőn föl, sikátorokban össze-vissza, hátsó udvaron át, háztetőn, piacon keresztül. Megáll, mert véletlenül rálépett a terek metszéspontjára. A vonal sem halad tovább, Mácsonya körül kezd spirált rajzolni. A kép monokrómmá lesz szépia tónussal, népek nem látszanak. Mácsonya fölnéz. Egy gnóm remete kötéltáncol fent, hatalmas szigonnyal egyensúlyozva. Nincs sok ruhája, de bozontos haja és szakálla eltakarja meztelenségét. Ő Izvorul Tamaduirii, az Ég Kútját őrzi.

– Hé amott! Te! Izé vagy hogy is hívnak?

– Ne mond azt, hogy izé! Izvorul a nevem – kiált vissza a remete.

– Az az, téged kereslek. Gyere velem Madarászhoz!

Izvorul leugrik, kezet fog Mácsonyával.

– De jó! Mindig találkozni szerettem volna Madarásszal.

Mácsonya véletlenül kilép a metszéspontból. Megszűnik a barnaság, visszatérnek a színek. A népség láthatóvá válik.

– Izét mondott! Hallottátok? Azt mondta, hogy IZÉ! – kiáltja egy ködszerzet városi hajdú.

Izvorul gyorsan valami port szór Mácsonyára. Nép a falhoz húzódik, egy csomó hajdú Mácsonyára veti magát. Elsőre nem bírják lenyomni, ezért sípolással segítséget hívnak. Második leteperés is sikertelen. Mácsonya lerázza őket, mint kutya a vizet. Összefut a város összes hajdúja, hálóval és kötéllel lebírják Mácsonyát. Úgy néz ki az összekötözés után, mint egy selyemhernyó-báb. Elvonszolják, feje pattog a kövezeten. Egy falhoz érnek. Mácsonyát áthajítják a falon.

A Herceg kegyelme

Mácsonya nagyot puffan. Körülnéz. Ez egy kert, bozótlabirintussal. A kert 5 méterrel mélyebb, mint az utca.

Pár éhes oroszlán nézi. Egyik karmaival föltépi Mácsonya köteleit. Mácsonya szitkozódva kikászálódik a hálóból. Rendbe hozza magát. Az oroszlánok barátságosan körüljárják Mácsonyát, hozzádörgölőznek. Mácsonya megmerevedik, vár mozdulatlanul, de nem történik semmi. Oroszlánok érzik Mácsonyán Izvorul porának a szagát, azért hagyják békén. Ezt Mácsonya nem tudja, de nem is értené meg, mert nem biomágus. Elindul, utat keres. Oroszlánok biztos távolságból kísérik, egyre többen. Minden kanyar után újabb oroszlánnal vagy oroszlánokkal találja szemben magát. Szaglásszák, érzik Izvorul porának a szagát. Kijut egy füves térre.

A Nap lemegy. Mácsonya vár, majd leheveredik. Odasomfordál egy oroszlán, szaglászni kezdi. Jön még több oroszlán, szaglásszák. Leheverednek mellé. Hm, furcsa. A fáradtságtól hamar elalszik. Az oroszlánok is.

Mácsonya arra ébred, hogy fázik, nedves a harmattól, és nézi a Herceg. Hercegen most nincs oroszlánparóka, sem hercegi díszruha. Tulajdonképpen semmilyen ruha sincs a Hercegen, meztelen. Aranyló testét több karmolás és harapás nyoma díszíti. Szúrós szemmel figyeli Mácsonyát.

Mácsonya guggolásba helyezkedik, és belenéz a Herceg szemébe. Vadságot és sötét vágyakat, rettenetes emlékeket lát.

A Herceg belenéz Mácsonya szemébe. Vadságot és sötét vágyakat, rettenetes emlékeket lát.

– Nem nézhetsz a szemembe!

– Hercegem! – Mácsonya lesüti a szemét. Közben az oroszlánok is felocsúdnak, Herceghez dörgölőznek. Körülveszik, mint juhok a pásztort.

– Hogy kerültél ide?

– Jöttem Iz, Izv… Izéért.

– Ne izézz itt! A szó be van tiltva 159 éve Porváron.

Herceg még nézi egy darabig Mácsonyát.

– Megkegyelmezek neked.

Mácsonya feláll, mélyen meghajol. Herceg kivezeti a labirintusból.

Előző rész >

Következő rész >

Tartalomjegyzék >

Klopédia >

Vacsora

Pericoloso hosszú szolgálat és sok eredményes küldetés után megkapta varázslatos lakófáját. Testi-lelki jó barátok lettek. Leginkább álomidőben kommunikálnak.

A fa körüli kert még nem véglegesült, mert a kőkerítés hiányos. Kapu sincs. Lombok között baglyok, szirmuszok és kristálytündérek élnek. Gyökerek közé befészkelte magát egy mosómedve család. A gyökerek behatoltak a fa alatt fejlődő kharmatal bolyba. Lépcsőházban menyétet lehet néha látni. Kiirtja a fából a férgeket és rágcsálókat.

A kertnek és a fának vannak ideiglenes lakói is. Madarak szállnak meg a lombok között, állatok föleszik a fa lehullott termését.

Erdőmélye titkos útja a fa mellett húzódik, az azon járó népek néha a kertben éjszakáznak. Pericoloso a 3. emeleti erkélyről szereti meglesni és kihallgatni az utazókat.

A varázslatos lakófa gondoskodik Pericolosoról és a megszálló vendégekről. Egészségüket rendbe hozza, lelküket megtisztítja. Felszerelésüket leápolja, szerszámaikat vagy fegyvereiket kiélesíti. Ha valakire megharagszik, azzal ugyanezt teszi fordítva.
Jobb esetben nem törődik velük.

Pericoloso éppen az esti áhítatot végzi a 6. emeleti erkélyen. Aranyszirmuszok adnak zenei kíséretet. (Varjas János verse)

 Ne vond ezüstöddel arcomat
Alkonyat!
Nem illik hozzám
ez a fényes, fehér, tiszta hidegség.
Bronzzal ötvözött aranyad izzása:
az vagyok én!

 Az utolsó sor kikiáltása után csend terül szét az erdő felett. Pericoloso gyönyörködik a naplementében.

Mácsonya léptet ki a déli ösvényről. Szétnéz a fa körüli tisztáson. Leszerszámozza a marhányt, és kis tüzet gyújt az egyik kőszirt mellett. Szalonnát és kolbászt tűz a nyársra, sütögetni kezdi.

Pericoloso lerohan a lépcsőn a 3. emeleti hallgatózó helyre. Fogantyúval a kagylót Mácsonya irányába fordítja, sztetoszkópját a hallójárat végéhez illeszti.

Róka összegömbölyödve alszik az egyik kő kerítésoszlop tövében. Egy hatalmas, nyúlfejű ember fűszállal piszkálja. Böködi a fülét. Aztán a szemöldökét. Amikor az orrát böködi, a Róka odacsap. Nyúl még egyszer megböki Róka orrát, és eloson. Róka odavág az orrára, ettől felébred.

Megérzi a sülő szalonna illatát. Odasompolyog Mácsonyához.

– Kérnék a vacsorádból, de úgysem adsz. Mert fösvény vagy. Rám fogod a szalonna zsírját fröcskölni. Mert dölyfös vagy. Azután majd kinevetsz. Mert kevély vagy.

Mácsonya csak nézi a pimaszkodó Rókát. Aztán vet neki kenyeret, szalonnát, kolbászt.

–Ilyen koldulást sem hallottam még. Nesze, zabálj!

A Róka meglepődik, aztán ráveti magát a finom falatokra. Mácsonya is vacsorázni kezd szép nyugodtan. Utolsó falat után megtörli a száját, elrakja a bicskáját, és észreveszi, hogy Róka nagy szemekkel nézi.

– Mit bámulsz?

– Te vagy az első utas, aki megkönyörült rajtam.

– Ugyan, ugyan. – mosolyodik el Mácsonya.

Pericoloso nem hall semmit. Forgatni kezdi a kagylót, de továbbra is semmi. Néma csönd uralkodik el az erdőn.

Bíborhiéna háton egy lidérccsapat veszi körül a birtokot. Bajnokuk éjféli csendből szőtt köpenyt hord. Elhallgatnak a madarak és árnyék borul a szívekre. A rémek feketék, ruhájuk fehér.

Pericoloso lerohan a bejárathoz, kikiabál:

– Gyertek be azonnal!

– Mi van?

– Miért?

– BEFELE! AZONNAL!

A fa előtti tisztáson nyulak szaladnak át.

Vad Hajsza 

Dübörgő hang közeledik nagyon gyorsan. Róka a nyulak után vetné magát, de Mácsonya elkapja a farkát. Beugrik a türelmetlenkedő Pericoloso mellett a fába. Éppen utána kap egy hosszú szőrös kéz. Ronda és büdös alak nyomakodik a karmos kéz után. Pericoloso botjából kicsapó villám megállítja egy pillanatra, ez elég ahhoz, hogy a fa gyökerei a földbe cövekeljék. A rondaság hadonászik és visít, miközben a gyökerek bevonják a föld alá. Pericoloso bevágja az ajtót. Bekulcsolja, megláncolja, keresztgerendákkal megerősíti. Egy seprűvel is megtámasztja.

A szűkös előszobából csigalépcsőn indulnak fölfelé. Áthaladnak a gardróbon, műhelyen, konyhán, irodán, laboron, könyvtáron. Végül megállnak szuszogva a szalonban. Leülnek 2 kényelmes fotelbe.

Baglyok pánikolnak, a fa magasabb ágaira szállnak.

A téli napforduló és a Gyermek születése közötti sötét napokon az istenek közmegegyezése szerint a Sehonnai Vén a Világra szabadítja a Rémkirályt és rémséges seregét, hogy begyűjtsék az elveszett lelkeket. A sereg bejár minden zeget és zugot, fölkutatja a temetetleneket és végtisztesség megadása nélkül elhantoltakat. Valamint a kóborló, törött szárnyú és fegyelmezetlen lelkeket, akik nem hajlandóak életük befejeződését tudomásul venni.

Ilyenkor nem tanácsos a házon kívül lenni, vagy a házba idegeneket beengedni. Mert a rémsereg fegyelmezetlen, hajlandó túlkapásokra.

Mindenki szuszog a gyors lépcsőzéstől (kivéve Rókát). Leülnek a karosszékekbe, várják, hogy a lélegzetük utolérje őket.

– Nem a Holdbéli Nyúl szaladt erre? – töri meg Róka a csendet.

– Nem. A Vad Hajsza vágtat erre. Akarsz beszélgetni a vadakkal? – dünnyög Pericoloso. Beleállítja Mácsonyát egy csillagövi jegyeket ábrázoló kör közepébe. A kör gyűrűi lassan forogni kezdenek, a gyűrűk között öklömnyi labdák gurulgatnak. Pericoloso ezt nézi, folyamatosan jegyzeteli. Közben motyog:

– Barátkoznod kéne technomágusokkal!

– És architektorokkal.

– Testvéreid nem miattad haltak meg.

– Közeleg az esküvőd.

– Apád büszke lesz rád.

– Miért jöttél erre?

– Nyanya azt mondta. – Pericoloso legyint, Róka sóhajt. Ismerik Vajákost.

Róka fülét hegyezve a függönyre néz mereven. Mindenki elhallgat. Kapirgálás hallatszik. Pericoloso váratlanul elrántja a függönyt. A függöny mögötti ablakot kívülről 2 fekete rosszarcú feszegeti.

– Téged keresnek – mondja Rókának.

– Nem, hanem téged.

– Miért pont engem?

– Nem tudod, ki kapott 17 halálos sebet Baglyasd határában?

A rémségesek érdeklődve figyelik a vitát az ablak túloldaláról.

Pericoloso rövid gondolkodás után – rettenetes grimaszt vágva – az ablak felé ugrik. Közben sikít egy hatalmasat. A betörők fülükhöz kapnak, hogy ne süketüljenek meg. Elveszítik egyensúlyukat, ezt kihasználja a lombok közül rájuk támadó 6 tucat kuvik. Addig rúgják és csípik őket, amíg lezuhannak. Pericoloso visszahúzza a függönyt és folytatja a társalgást.

– Baglyasdon „csak” 16 halálos sebet kaptam.

Róka rövid tépelődés után úgy dönt, hogy nem folytatja a demokratikus vitát. Egyrészt nem viszi előre a társalgást, másrészt Pericoloso feltehetően jobban tudja, hogy hány sebet kapott, és hol.

– Miért keresed a Szépen Szólót?

– Hogy nagyapám süketsége elmúljon.

Idétlen éjjeli rémek jönnek egyre többen az udvarba, szimatolnak és hömbölögnek.

Rémkirály is megérkezik. Szárnyas pálcájával koppint a földre egy hatalmasat. A koppantására sötétséghullám terjed szét. A valóság elől bujkáló szellemek megjelennek, mert csatlakozniuk kell a Rémkirály seregéhez.

A tisztás szélét keretező kőszirtek szétesnek, a beléjük zárt dölyfös lovagok ímmel-ámmal csatlakoznak a rémsereghez.

 – Megyünk haza! – kiáltja a Rémkirály. Seregével vágtatva hagyja el a környéket. A rémséges sereg az ellenszegülőket magával vonszolja a megnyugvás helyére.

Pricoloso és a Róka ott áll kerítés nélkül.

– Mondtam, hogy kevélységből nem lehet kerítést építeni.

Lemennek a könyvtárba. Pericoloso közben elmondja, hogy megállapodott Rókával a szépséges lakófája köré építendő kőkerítésről. A Róka kevély lovagokat provokált, akik kővé váltak vacsoramegtagadás következtében. Alakult is szépen a kőkerítés. A mai napig. De a Rémkirály vonulása keresztülhúzta Róka terveit. Ha Róka megépítette volna a kerítést, Pericoloso levette volna róla az átkot. A megállapodás még áll, a kerítés viszont nem.

Pericoloso a Madártávlatban (Madártani Egyesület kiadványa) látja, hogy csak Madarász publikált az utóbbi 15 évben a szépen szóló madarakról.

– Menjél a Madarászhoz, ha szépen szólót akarsz. Róka elkísér.

– Ez biztos? – ellenkezik Róka.

– Az van a horoszkópban, hogy Mácsonya fog rávezetni a kerítés építésének megoldására. Az ő sikerétől függ, hogy leveszem-e rólad az átkot.

Ezen még elvitatkoznak egy darabig. Mácsonya elbóbiskolása vet véget a parttalan feleselésnek. Alszanak hajnalig. Csatazaj ébreszti őket.

Kegyetlen napsugarak idétlen éjjeli rémeket gyilkolnak elkeseredetten az udvarban. A levert szörnyeket a Fa gyökere a föld alá rántja.

Madarász kertje 

Ritkán álló fák között, napos erdőben poroszkál Róka. Nyomában a marhány, annak nyergében Mácsonya. Gyönyörködik a tájban, nem kell a rókát követő marhánnyal törődnie.

Egy völgybe érkeznek. Ennek közepén magasodik Madarász fája. A fa idősebb, mint Pericolosoé. Terebélyesebb, kicsit magasabb is. Nagyobb szobák lehetnek benne. Van kőkerítése.

Róka kioktatja Mácsonyát.

– Én nem mehetek be, mert Madarász nem szeret. Egy ideig ide jártam a tojásbüfébe. Mindig volt előfőzött tojás. Savanyú Szőlő napi együttugatás után meghívtam a környékbeli rókákat tojáspartira. De kiderült, hogy az nem tojásfőző, hanem tojáskeltető. Minek a tojást kelteni? Az nem alszik. Nem is fekszik. Lett is kergetőzés, átkozódás, hajigálás. Madarász azóta őrt tart a fában. – Róka rövid szünetet tart, majd folytatja. – Kint maradok, és vigyázok a legelésző marhányodra. Madarász szívesen fog látni, és meghív egy bőséges vacsorára. Főleg, ha megmondod, hogy Vad Gabur unokája vagy. A Szépen Szólóról ne szóljál! Egyél, igyál. És tegyél zsebre pár falatot közben. Lefekvés után várjál éjfélig. Akkor indulj el csendesen a legfölső emeletre. Ott vannak a madarak. Ha csettegést hallasz, dobjál el egyet a félretett falatokból. A Szépen Szólót kalitkával együtt emeld el.

Kapu  

Mácsonya kiköti marhányát egy szép kargfához. Leballag a kőfalhoz, keresi a bejáratot. Körbejárja a falat vagy háromszor, de nem lát kaput. Közben kis madarak repkednek körülötte, csicseregnek.

Észreveszi, hogy a fal beugrásánál ki van a fű taposva. Megáll, vizsgálni kezdi a falat, a repedéseket.

Madárkák abbahagyják a csicsergést, kíváncsian várják a fejleményeket.

Meglát egy pókhálószerű rajzolatot. Tenyerét a pókháló közepére nyomja. Fal színe a pókháló körében acélkékre vált. A kör közepén nyílás nyílik, egyre tágul. Mácsonya megigazítja ruháját, és átlép az udvarba. Mögötte a kör bezárul.

Az udvar üres, tágas. Mint egy elhagyott legelő. Közepén magasodik Madarász lakófája. Távolról nem látszott ilyen szépnek és hatalmasnak. Mácsonya csak bámul, csodálja a fát. Közben kényelmesen az ajtóhoz sétál.

Madarász vacsorája

A fa tövében kinyílik az ajtó, kilép Madarász. Magas, szikár, idős ember. Haja ősz lenne - ha látszana. Ugyanis le van borotválva. Sűrű fekete szemöldöke össze van nőve. Egész ráncos feje borostás. Fekete, földig érő talárt és zöld mellényt visel. Lassan jár, botra támaszkodva.

Megöleli Mácsonyát, bevezeti az előszobába. Onnan átmennek a társalgóba. Udvarias és semmitmondó társalgás kezdődik, aminek a vacsorához szólító csengetés vet véget.

Az ebédlőben (vacsorázóban) már meg van terítve. Madarász és Mácsonya egymással szemben foglal helyet. Asztalon az ételek, mindenki szed magának. Előétel töltött anced tojás bálminer salátalevelekkel. Ezután voszátafürj következik: személyenként 2 darab, porhanyósra sütve, emdoh gombával párolva. Az ételsort epertorta zárja mopogácskocsonyával. Mácsonya zsebe már tele van fürjcsontokkal, nem maradt hely az epertortának. De nem is rakna kocsonyát a zsebébe, nem engedi a neveltetése. A bámliner leveleket is csak nagy önfegyelemmel bírta zsebre vágni.

Bolyongás a fában

Vacsora után Madarász egy resegélyre bízza Mácsonyát.

A madárka átvezeti Mácsonyát folyosókon, lépcsőkön. Megmutatja a fürdőt, aztán a vendégszobát. Mácsonya lefekszik, resegély az ágy fejtámlájára ül. Mácsonya ahányszor mozdul, a resegély mindjárt csipogni kezd. Mácsonya kapcsol, ad egy bámliner levelet a madárkának. Aztán még egyet. Resegély elcsipegeti a leveleket, aztán elalszik. Mácsonya várja az éjfelet, majdnem elalszik. Többször is elbóbiskol, ezért abbahagyja a fekvést. Újra elbóbiskol, azt álmodja, hogy minden lélek világosságért kiált.

Fölriad. Éjfél van.

Csizmáit a vállára akasztja, mezítláb oson a folyosókon, lépcsőkön.

Egy lépcsőfordulóban valami kattogni kezd előtte. Gyorsan dob előre egy voszáta darabot. Kattogás megszűnik, indul tovább. Egyre magasabbra lépcsőzik, közben többször ismétlődik a kattogás-maradékdobálás cselekmény.

Lépcső tetejénél benyit egy tágasabb szobába. Ablakon gyér csillagfény szivárog be. Középen 1 egylábú asztalon nagyobb kalitka áll. Benne egy pulyka nagyságú kék-, zöld- és aranytollú madár alszik. Ráillik a Madártávlat leírása: nyilván ez a Szépen Szóló!

Mácsonya óvatosan felemeli a kalitkát, elindul a lépcsőn lefelé. Kattogást hall, dob a zsebéből egy maradékdarabot. Kattogásnak vége, indul tovább. 2 lépcsőforduló után megint megállítja a kattogás. Dobna fürjcsontot, de üres már a zsebe. Tovább akar menni, de valami a lábára tekeredett. Lépne még egyet, erre újabb végtagjára tekeredik valami. Feltehetőleg kígyó, legalább is kígyószaga van. Meg nyálkás is a tapintása. A kígyók minden mozdulatra szorosabban fogják, csettegnek, és ekkor újabb kígyó tekeredik rá.

Fölriad a Szépen Szóló, hangosan énekelni kezd. Fölébred, megmozdul minden élő a toronyban, a lépcsőre hemzsegnek. Megérkezik Madarász is. Fölkapja a kalitkát, gondosan megvizsgálja a Szépen Szólót. Visszaviszi a kalitkát a toronyszobába, az asztalka közepére helyezi. Elhagyja a szobát.

Előző rész >

Következő rész >

Tartalomjegyzék >

Klopédia >

Hargita kipróbált katona. Gabur törzstisztje testvéreivel együtt.

A lovagi próbákon már elérte a hadúri szintet. Van diplomáciai tapasztalata és több lakli fia, mint például Mácsonya.

Hargita látja meg Sánta Tehén búvárhajóban az átépítési lehetőséget. Megkérdezi a földmérők tanácsát, hogy hova telepítsék az acéltornyot. Olyan hely kell, ahonnan ellenőrizni lehet Senki Földje és Vadonföld határát, védhető, minél több útvonal kereszteződik a környékén.

Hargita nem lesz törzsi vezető vagy harci főnök. Családfő és gazdag ember, ez elég neki.